Szájban sincs semmi nyoma a kornak, még az illatnál is erőteljesebb gyümölcsök, nagy adag sósság és kései jegyek a végén, mézzel. Széles és végtelen, érett és lendületes. Hihetetlenül gazdag, és hihetetlenül egyben van. Ez után a sors tréfájának köszönhetően a birtok legfiatalabb traminije következett, a 2010-es, ez most került a piacra. Végig visszatérő elem a jegyzetemben az elegancia, fiatal kora ellenére nagyon arányos és nagyon elegáns bor. Nagyon friss az illata, az első perctől erőteljes ásványok és szépen megkomponált, friss kerti rózsa jellemzik. Kóstolva nagyon üde, felfrissíti az embert, köszönhetően többek között a fajtát meghazudtoló savaknak. Ízei még az illatánál is kevésbé hivalkodóak, ritkán találkozni ennyire visszafogott traminivel. Nehezen megfogható az íz világa, igazi Bussay bor, jó arányokkal, ásványokkal és nagyon lendületes savakkal. Színtiszta tramini, ritkán tapasztalható eleganciával. És még csak egy éves.

2006-ból érkezett egy igazi tramini koncentrátum. Sűrű, szinte alig akar levánszorogni a pohár falán. Illata egyszerre hűvös-töppedt és ásványos-sós, intenzív, az első perctől az utolsóig, egy pillanatra sem inog meg. Kóstolva is nagyon sűrű, extra koncentrált, de ugyanakkor vibrálnak a savai is, semmi lomhaság, folyamatosan ivásra sarkall. Erőteljes, de nem robosztus, vastag, de gyönyörűen faragott. A korty felétől nagyon szép fás jegyekkel egészül ki, mindvégig tartja magát a feszes szerkezethez, a lecsengése pedig lágyan köszön el. Elzászt idézi. Itt következett volna az 1999-es tramini, de a csere miatt helyette jött az ugyanilyen korú szürkebarát. Nagyon sok levegő kell neki a megnyilatkozáshoz, szépen jönnek a töppedt, édeskés jegyek. Idővel már majdnem gumicukorba fordul, már majdnem sok egy picit, de nagyon szépen egyensúlyoz a határon, és még innen tud maradni. A vaskos beltartalomhoz egy egész picit kevésnek hat a sav, lomhább egy picit. Nagyon jól állnak neki viszont a palackérett, tercier jegyek, nagyon szépen korosodik. Ízében kezdenek már a háttérbe húzódni a glicerin-édes jegyek, a levegőn viszont egyre jobban erősödik a sósság. Összességében a traminik között kissé unalmasabbnak tűnik, pedig külön vizsgálva nagyon komoly tétel ez is.

A fehérek lezárásaként jött az igazi slusszpoén, a Bussay Pince első palackos tramini bora 1995-ből. Mikor a pohárba kerül, mindenki egyszerre hördül föl, szín világa talán még a kétezertízesénél is fiatalosabb, zöldes árnyalatokkal. Beleszagolva majd kiugranak a pohárból a fűszerek, intenzív és nagyon tiszta illatú, a kornak még csak az apró jeleit sem tudjuk felfedezni, maximum kétévesnek tippelném. Ízben is hozza a fűszereket és (nem vicc) friss gyümölcsöket is, egészen húsosak ezek a gyümölcsök. Szájba véve egyszerre érett, van benne nagyon komoly beltartalom és nagy lendületű savszerkezet. Fajtajelleges, hű a Bussay stílushoz és magán hordozza a csörnyeföldi talaj jellegzetességeit is, mert fiatalossága ellenére van benne egy nagyon elegáns kövecses-sós ízjegy is. Felesleges hosszasan ragoznom, a jegyzetem utolsó mondata jól jellemzi: talán az eddig általam kóstolt legszebb fehérbor. Traminiben biztos.

Az utolsó három palackos tétel már vörös volt, egy pinot noir és két csókaszőlő. A 2010-es pinot noir egy merész húzásnak köszönhetően derítés és szűrés nélkül került a (rajnai) palackba. Ennek köszönhetően elképesztően húsos gyümölcsök szorultak bele, az már más kérdés, hogy hogyan fog reagálni az átlagfogyasztó a megjelenésére. Halványpiros szín, rostos gyümölcslére hajaz első ránézésre. Már illatában tobzódik a piros gyümölcsökben, ez ízében csak fokozódik, szinte bele lehet harapni, a szó szoros értelmében. Savak nagyon a helyükön, tannin éppen csak egy érintésnyi, hibátlanul csúszik a korty. Igazi natúr bor, natúr pinot noir szőlőlé. Az első csókaszőlő 2009-ből érkezett, halvány szín világgal és erőteljesen fűszeres illatkarakterrel. Nem a divatos vörösboros vonalat követi, sokkal inkább a savai vezetik, kevésbé gyümölcsös, inkább fűszeres. De nagyon izgalmas és nehezen besorolható az íz világa, egyedi és karakteres. Ez is könnyedén csúszik, és a gasztronómiában is nagyon szépen megállná a helyét. Az utolsó palackos tételünk a 2008-as csókaszőlő volt. Egy árnyalattal sötétebb színű, mint a kilences, és már illata is testesebb bort sejtet. Itt inkább a gyümölcsös vonal kerekedik fölül, de nekem kevésbé izgalmas az aromatika, mint az előzőnél. Viszont érezhetően több levegőre van szüksége, hogy igazán kinyíljon. Egy kategóriával vastagabb, több cseranyag is került belé, de az arányai szépen megvannak, és az ismeretlen illat és íz jegyek is szépen visszaköszönnek. Izgalmas a fajta bora, nagyon is, és hamarosan megismerkedhettünk a legújabb évjárat gyümölcsével is.