A boregyetemisták előzetesen listáján még csak tíz bor szerepetl, de Szepsy István hozzátett még egy bort (véletlenül volt belőle pont annyi palack a csomagtartóban), egy Szent Tamás Furmintot. Nem bántuk.

 Áprilisi borsorunk 11 tételből állt:

1. Jásdi István – Csopaki Rizling 2011
2. Jásdi István – Lőczedombi Olaszrizling 2009
3. Jásdi István – Siralomvágó Olaszrizling 2009
4. Jásdi István – Ranolder Fehér – 2009
5. Szepsy István – Hárslevelű, Király dűlő 2008
6. Szepsy István – Furmint 2008
7. Szepsy István – Szent Tamás Furmint 2008
8. Jásdi István – Ranolder Vörös 2008
9. Szepsy István – Hárslevelű, Király dűlő 2009
10. Szepsy István – Cuvée 2007
11. Szepsy István – Aszú 2006

Kaptunk összefoglalásokat is a borászokról, ezeket talán érdemes közzétenni.

Szepsy István Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb borkészítő famíliájának tagja; szenvedélyes borkészítő, a tokaji borok egyik mai úttörője. Pályája kezdetén kissé kilógott a sorból, ugyanis szembefordult az akkori trendekkel és drasztikus hozamkorlátozással kiemelkedő minőséget szüretelt 1992-ben. Szepsy István bármihez nyúl, abban mértékadóvá válik. Aszúival újraértelmezte ezt a legendás borkategóriát, ismét felfedezte az édes szamorodnit és 2000-es évjáratú Úrágya Furmintjával megteremtette a nagy tokaji szárazbor etalonját. Egyebek mellet ezekért is neki ítélték oda Az Év Borásza címet 2001-ben, 2012-ben pedig a miniszterelnök előterjesztésére március 15-e alkalmából A Magyar Érdemrend Középkereszt Polgári Tagozata Kitűntetést adományozták számára.

Jásdi István közgazdászként végzett borász, aki korábban diplomataként dolgozott, majd hirtelen elhatározástól vezérelve megvette ’98-ban az egykori csopaki püspöki szőlészetet. A területet újjá varázsolta, felújította a különleges vincellérházat és pincét, és virágzó gazdaságot teremtett. A 17 hektáros birtokon 1000 mázsa szőlő terem, melyből komoly, ásványos borok születnek. Családi gazdaságuk történetét könyv formájában is megörökítette, Szerenád a szőlőben címmel. Ez egy dokumentumregény múltról és jelenről, a családról, a szőlőről és Csopakról, amely idén a második legjobb borkönyv lett a kategóriájában egy tematikus világversenyen.

És jöttek a borok. Jásdi István 2011-es Csopaki Rizlingjével kezdtük az estét. Vegyes dűlőkből származó rizling, falubor. Színe kellemes szalmasárga, illata viszont elsőre mintha nem is lenne, kell neki pár perc, mire finom ásványos, halvány gyümölcsös illatokat kaphatunk. Kortyban az erős savak dominálnak, viszonylag szerény, visszafogott intenzitással él, ha odafigyelünk és hagyjuk, akkor fehérhúsú gyümölcsöket és finom virágos jegyeket érezni.

A folytatásban 2009-es Lőczedombi Olaszrizling érkezett. Ez már sokkal érettebb képet mutat. Illatában itt is megjelenik az ásványosság, viszont itt már élénkebb citrusosság párosul hozzá. Ízben sokkal inkább okoz harmonikus érzetet, hiszen a határozott savak, a szikár felépítmény mellett narancshéjas kesernye, érett citrusosság, ízgazdagság is megmutatkozik.

Jásdi István számomra egyik legszebb bora a Siralomvágó dűlőben termett 2009-es Olaszrizling volt. Keménykötésű bor, alma, citrus, fém, kova, agyag, virág van az illatában. Amilyen gazdag az illatvilága, olyan testet kapunk, izmos, élénk savakkal. Komoly bor, sokáig forgattam a pohárban, s bár az autóvezetéses borkóstolók sajnálatos köpőcsésze használattal járnak, itt egy kortyot megengedtem magamnak. Végül is még csak az este elején jártunk.

A Ranolder fehér házasítás 2009-ből izgalmas bor volt. Furmint és olaszrizling. Test, érlelés és frissesség. A két fajta szerencsés találkozása. Ásványosság és gyümölcsösség. Színe teltsárgás, illata szőlő és alma, némi citrus, ami kiegészül vajas ízekkel - igazán hatásos első benyomás. Íze határozott, telt zamatú, finoman ásványos.

Ötödik borként kóstoltuk az este első Szepsy-tételét, a 2008-as hárslevelűt a Király dűlőből. Illata friss, citrusos és komoly, íze ásványos, előtűnnek a selymes, virágos jegyek, a sárga gyümölcsök. Már itt is azt vesszük észre, és ez lesz jellemző a folytatásra is, sok idő kell ezeknek a boroknak, mire kinyílnak és egyre teljesebb élvezetet nyújtanak.

Mint például Szepsy István 2008-as furmintja. A löszös talaj fontos karaktert tud a borhoz adni: száraz, tökéletesen tiszta furmintos illattal nyit. Savgerince szikár, ásványos; semmi maradék cukrot nem tartalmaz. Ez a birtokfurmint lehet az egyik alap, amire a tokaji furmint építkezhet, időtálló, valami őserőt tud magában és mégis mértéktartó tud lenni.

Egy tételt a tokaji borász meglepetésként hozott el a rendezvényre. A meglepetés a 2008-as Szent Tamás Furmint volt. Így lepjenek meg minden meglepetés-buliban. Az egyik legemblematikusabb tokaji/mádi dűlő köves és zeolit törmelékes talaján, ötvenéves tőkéről szüretelt fürtökből készült a bor. Amiben minden benne van, ami Tokaj. Erős savgerinccel rendelkezik, mindent átható ásványossága azonban sokrétű, szálazható, érthető és ami a legfontosabb: szerethető. .

Nyolcadikként érkezett a poharakban az est egyedüli vörösbora, Jásdi szerint csak azért, hogy a programot moderáló Heimann Zoltán is értsen valamit az estéből, nem ez volt az első szurkapiszka a két régi barát között, ettől is lett oldottabb a hangulat. A Ranolder vörös 2008 lényegében egy válogatott cabernet franc. A félhektáros ültetvényről származó vörös nem könnyen érthető azonban szekszárdi ízekhez szokva. Gyümölcsösségét felülírja az ásványosság, édes tanninok tobzódnak benne, ráadás a dús, intenzív illat. Telt, élénk, könnyed balatoni vörös.

És egy éles váltás: Szepsy István Király dűlő Hárslevelű 2009. Illata a legédeskésebb eddig, érett barackra emlékeztet. Játékos tétel, van benne némi maradékcukor, amihez ráadásul nem kevés alkoholt is kapunk. Kerekség, a talajból szívott ízek, édes gyümölcs, sültalma, kajszi és korrekt savak. Hatérozottan más, mint az előtő évjárat, de fantázia akad benne.

^{Fotó: bortarsasag.hu}

És a két édes a záráshoz. Szepsy Cuvée 2007. Nem tudok mást mondani, mint Albert Gazda másfél éve: „A Szepsy-cuvée régóta az egyébként a bortörvényben is lefektetett szamorodni-előírások szerint készül, megkapja a kellő fahordós és palackos érlelést is, a 2007-es mostanában kerül piacra. Jó sok furmintot tartalmaz, nem kevés muskotályt is, maradékcukra jelentős, alkoholja sem szerény, 13,5-es. Barátok közt vettük magunkhoz szombat este, egy egészen remek sor zárásaként – apránként több poszt születik tapasztalataink nyomán –, és lenyűgözött bennünket visszakézből. Színe fiatalos, illata lehengerlően komplex. Benne gyümölcsök hosszú sora, friss baracktól délieken át furmintos almáig-körtéig, az ásványosságot sem nélkülözi, érett, dús és dinamikus egyszerre, minden szippantás új kaland. Szájban folytatódik a sziporkázás: krémessége felülmúlhatatlan, zamatrétegei megszámlálhatatlanok, lecsengése végtelen, arányai hibátlanok. Semmi nehézkesség nincs benne, nem kell körbejárni, alulról nézegetni, nem kell hozzá áhítat, feszült figyelemre sincs szükség élvezetéhez. Noha van tekintélye és súlya is, mégis nagyon jó inni, ami nem az utolsó szempont, hanem az elsők egyike. Azt mondták a többiek is, hogy ne sajnáljam tőle a 10 pontot.”  Nekem az est legkiemelkedőbb bora volt.

Végül az elmaradhatatlan 6 puttonyos Szepsy Aszú, ezúttal a 2006-os évből. Nemrég 100 pontot kapott egy hazai szaklaptól, megérdemelte. Aranysárga szín, átható, gazdag illat, mély illatok, mély ízek. Méz, barack, aszalt gyümölcsök, trópusi gyümölcsök, citrusok és szikrázó savak. Hozza azt, amitől Tokaj egyedülálló.

Rendkívüli este volt, ahol két borász, két ember nem csak borokról, nem csak szőlőről, de életről, élettapasztalatról is adott át nem keveset. Szepsy István talán önálló est lehetett volna, így Jásdi kissé háttérbe került. Ennek ellenére kerek volt, jó volt, újabb lendületet kapott a boregyetem, megyünk a folytatásra is május 16-án.