Bakelit bolt, kultúrtér vagy borbár – van olyan kifejezésed a helyre, amelyet csak te magad-, vagy nem hivatalosan használsz?

Zs.T.: Ezeket szoktam én is mondani; borbár, lemezbolt, de ha arra gondolok, hogy kortárs kiállítások és irodalmi estek is helyet kapnak akkor valóban nem egyszerű elnevezést találni. 

Korábban az északi part egyik nagy borászatánál is dolgoztál – találkoztunk is ott nem egyszer, éppen a „DJ a szőlőben” rendezvényein.

Zs.T.: Az egy nagyon kedves rendezvény, először talán pont egy szülinapomon indítottuk, de ma már sok birtokon találni hasonló zenés piknik alkalmat, szeretik a borrajongók.

A borászati munka mellett lassan 27 éve pörgeted a lemezeket is, régóta érlelhetted annak a gondolatát, hogy egyszer összekapcsolod a kettőt. Mikor jött el ennek az ideje, vagy lehetősége?

A Wine & Vinyl eredetileg egy DJ formáció volt, amellyel jártuk az ország boros rendezvényeit, és bakelitről héttér zenét csináltunk, amolyan lounge jellegűt. Ez jól működött Budapesten és azon kívül is az egész országban. Akkor jött a szikra, hogy mi lenne, ha ez nem csak egy DJ formáció lenne, hanem kapna valamilyen megjelenést? Milyen jó lenne, ha ez egy borbár is lenne, egy lemezbolt is lenne, egy multikulti hely lenne, ahol akár kiállítást is rendeznénk – és ezek mind megvalósultak ugye. Ebből indult a Wine & Vinyl történet.

Látva, hogy milyen jól működik, szinte csodálkozom, hogy még nem másolják ezt a koncepciót… 

Zs.T.: Hát én is szóltam is az ügyvédeknek, hogy legalább a nevet védjék le…

A zenét hallom és kellemes! A boros kínálat kialakításánál milyen szempontokat tartasz szem előtt?

Zs.T.: Természetesen a környékbeli borvidék szerepe fontos, de a választásom sokszor azért öncélúbb, mert ha kóstolok egy jó bort, és megtetszik, azt beteszem a kínálatba. Van egy szűk állandó szortiment, és mellette egy folyamatosan megújuló borsor, köztük nemzetközi tételek.

Milyen állandó rendezvények házigazdája a Wine & Vinyl?

Zs.T.: Már több, mint két éve visszük ezt a Borklubot, ez a sajátunk, a Wine & Vinyl Borklubja, ahova borászokat és borkereskedőket hívunk kéthetente, állandóan teltházzal megy – mint például ezen a mai estén a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet bemutatkozása Török Csabi révén. Emellett már másfél éve rendezzük meg a Pannon Egyetem borklubját is havi rendszerességgel, ezeket a tematikus borkostolókat én tartom. Mindezek túl pedig újdonságként indítunk egy nagyszabású borászati rendezvényt negyedévente - Veszprém Borszalon néven, amelynek a Veszprémi Várban lesz a helyszíne.

Török Csaba a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet gazdája egyenesen a Szent György-hegyről érkezett. A kóstoló felvezetésekor, a bemutatása során természetesen előkerülnek a vele kapcsolatban már számtalanszor megénekelt toposzok; miszerint eredetileg lovakat akart tartani, nem szőlőt művelni, illetve hogy ő teremtette meg az olajfák nevelésének azóta divatossá vált gyakorlatát is. Az estén kóstolt három vörösboráról kérdeztem.

T.Cs.: A 2020-as cabernet franc nagy kedvenc, fűszeres, melegebb karaktere van, jól érzi magát a Szent György-hegyen. Nekem nagyon ízlik, az a mondásom, hogy ha nem tudom eladni a boraimat akkor majd megiszom őket – eleve csak kis tételek készülnek úgyis.

A 2021-es Tabunello az általam Toszkánából behozott Sangiovese szőlőből készül. Ezt a fajtát én honosítottam, engedélyeztettem a fajtalistába, hozzám köthető, így saját gyereknek tekintem. Azért szeretem, mert van egy teljesen sajátos ízvilága a szokásos magyar borízléshez képest, ami kialakult nálunk. Egy kicsit más – más, mint a cabernet meg a kékfrankos.

A bemutató csúcsbora a 2019-es Courage. Ez egy fantasztikus cuvée: cabernet franc, merlot, petit verdot és csókaszőlő házasítása. Az volt a célom vele, hogy egy igazi Bordeaux-i bor szülessen, amely nem Magyarországon Bordeaux-i, hanem nemzetközi értelemben is annak minősülne. Ugyanakkor egy régi magyar fajtát – a csókaszőlőt – is belecsempésztem, így van magyar vonatkozása is.

Az est során kóstoltunk még narancsbort és pezsgőt is, Csaba pedig rutinosan a borértő közönség kérdéseit is maradéktalanul megválaszolta, sokszor még azelőtt, hogy megfogalmazhattuk volna azokat.