Mint gyakorló húsfogyasztó és a sütés-főzés bolondja, már a vegetarianizmus enyhébb formái is fejcsóválásra késztetnek, s akaratlanul is némi részvéttel gondolok azokra, akik önszántukból kivonták életükből a véres játékokat. A lelki, egészségügyi, szellemi körítést figyelmen kívül hagyva, pusztán a gasztronómia szempontjából  (persze, elfogultak vagyunk) is sántít a dolog számunkra, hiszen a gasztronómia egyet jelent a nyitottsággal, azzal a felfogással, hogy ami ehető, azt meg is kell enni. Az ízek, az elkészítés variálása, egyáltalán az élet és az étel élvezete. Ahogy Anthony Bourdain mondaná: „a testünk nem szentély, hanem inkább vidámpark. Hát élvezzük a hullámvasutat!”

Mi az egyébként (épp a szerény körülményei miatt kreatív és olykor izgalmas) vega-konyhát (beleértve olyan fanatikus vadhajtásait, mint a veganizmus) oda tesszük, ahová való: az előételek és saláták közé, meg az izmosabb húszabálós időszakok, pacalok, pörköltek, grillek utáni regenerálódáshoz. Nem rossz a vega-konyha, de azért valami nagyon hiányzik belőle.

Joan van Rooijen nem próbál meggyőzni. Társával, Horváth Ödönnel azt vallják, hogy a legrosszabb, ha ezt az életformát erővel próbálják lenyomni valakinek a torkán. Mindenkinek magának kell ugyanis bejárnia azt az utat, mely végül az étkezés teljes átalakításához vezet. Apránként, kis lépésekben. A holland asszony ugyanis a vega-étkezés a kívülállóknak egy extrémnek számító ágát képviseli. Az Élő Ételek, avagy a nyers, főzés nélküli táplálkozás híve, az állati eredetű alapanyagok teljes kizárásával.

„Az ételeink nagy része ugyanis előállítható természetes alapanyagokból” – magyarázza Joan a Napeledel című receptes könyvének bemutatóján. „Legyen szó lasagne-ról, vagy tejtermékekről. Mandulából készítünk tejet. És ha már van tejünk, abból tudunk túrót, joghurtot, sajtot, még parmezánt is előállítani. Teljes körű táplálkozást alakíthatunk ki, mely megóv minket a betegségektől, és egészségesek leszünk.”

Az alapanyagok nagy része Pécsett egyelőre nem kapható, de a Hársfa Fogadóban ki lehet próbálni az ételeket. Gyors fejszámolást követő felvetésünkre, hogy azért az Élő Ételek költségei rendesen megemelik a kosztpénzt, Horváth Ödön ad választ: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tájékozatlanok legyünk az egészségünkkel kapcsolatban. Helytelenül táplálkozunk, az ízlésvilágunk az extrém sós és extrém édes között ingadozik. Ezenkívül a nyers ételekből kevesebbet kell enni. A főtt ételből azért veszünk sokat magunkhoz, mert alacsony a tápereje. De a természetes táplálkozással megóvjuk magunkat a későbbi gyógyszer és orvosi kiadásoktól.”

Egyedül a 40 fokon történő aszalás a megengedett, különben az étel elveszti az energiáit. Bátran kóstolunk, elsőnek a mézzel édesített kesudiótejből készült kakaót próbáljuk. De jut a tányérunkra NAP-KEX, szalámi kinézetű, felcsavart és töltött finomság, no meg az After Eight desszertre hajazó golyócskák is. Néhány falat után eltelünk, az ízek meglepően sokszínűek. Néhol harsányak, néhol visszafogottabbak, többnyire szokatlanok. Kicsit olyan, mintha fűszeresszenciákat vennénk a szánkba, tömör és koncentrált a hatás.

A kóstoló után erős kézfogással búcsúzó, energikus Joant és párját elnézve kezdünk hinni az Élő Ételek jótékony hatásában. De a változatos és nyitott étkezés elkötelezettjeiként érdekességként és különlegességként tudjuk csak kezelni.