Lehet, hogy meggyőzöm a főszerkesztő urat, hogy egy év elteltével a Ménesről szóló cikkemet (megjelent a Pécsi Borozó 2019/1. számában) tegyük elérhetővé online. Ezzel máris megspórolnék tizenötezer karakternyi magyarázatot és írhatnék csak a borról. Tudják mit? Legyen így!

Erre a cikkre gondoltam... (fotó: Ercsey Dániel)

Persze a borról írni önmagában nekem soha nem volt elég érdekes. Számomra a bor lényege a beszélgetés, a mögötte felsejlő történetek, a kapcsolatok amiket hoz magával, vagyis az ember. Éppen ezért én mindig inkább hálás voltam a bornak, hogy megteremti a kontextust. Úgy tűnik most is ilyesmiről lesz szó. A palackon ugyanis, amit kivettem a borhűtőmből, nem volt évjárat, sőt, komolyan vehető név sem. Amolyan sufnituningnak tűnt. Abban viszont biztos voltam, hogy Böhm Ágnes adta a kezembe, a ménesi borvidék üdvöskéje, a Daiconi borászat egyik tulajdonosa, Roberto Cerantola felesége és Balla Géza jóbarátja, így bizakodva bontottam meg a bort és milyen jól tettem!

Esti kóstolás (fotó: Ercsey Dániel)

Az van ugyanis, hogy ez a 2007-es ménesi pinó maga a csoda! Ahogy azt már a ménesi kadarkáknál is megszokhattuk, a táj teljesen felülírta a fajtát. Senki ne várjon filigrán savakra és friss epres karakterre, könnyed eleganciára. Ez a bor kérem egy fajsúlyos versenyző, Ménes minden jellegzetességével! Igaz, a színe elárulhatja. Pinot szerű, nem mély, a korára utaló téglás reflexekkel. Viszont ami utána jön… Kirobbanóan intenzív illat aszalt gyümölcsökkel, főleg vörös áfonyával, de van itt azért eperlekvár, fekete szeder, szilva és fekete cseresznye is, kiegészülve a borvidékre jellemző zöldfűszeres, lestyános jegyekkel.

Kóstolva aztán nagy test, az alkohol kifejezetten magas, de az is lehet, hogy túl hidegen bontottam, érdemes kicsit levegőztetni a pohárban és hagyni, hogy melegedjen pár fokot. A szájban érett tanninok, kicsit talán sok is, de nem szárítanak. Ami az ízképet illeti, az aszalt gyümölcsök itt is mindent visznek, de egy nagyon hosszú, fűszeres lecsengés teszi teljessé az élményt. 89/100 pont

Ménes infoposzter a WineSofa oldaláról

Ami pedig a bor összehozó erejét illeti, amióta kibontottam ezt a palackot (ami másnapra még szebb arcát mutatta, ízei összeértek, az alkohol is jobban belesimult a kortyba) már Ágnes és Roberto is bontottak egyet, a bor készítője, Podrumar úr (aki a Ménesi Borászati Kutatóintézet nyugalmazott igazgatója) ismerőséül fogadott a Facebookon és együtt azt is kiderítettük, hogy ez a tétel 2007-ben készült, Ágnesék közreműködésével a Daiconi pincéjében. Soha rosszabb bort ne igyon egyikünk sem!