Megvallom, az aszúk világát szeretem, de valószínűleg napestig tudnám sorolni azokat a barátaim, ismerőseim vagy egyszerűen csak egykori tanáraim, mentoraim, akik ebben a világban lényegesen jobban otthon vannak. (Ellentétben az alcímben felvillantott másik világgal, amiket pl. kiválóan képviselnek a stájer sauvignon blanc-ok, és amelyekben – valószínűleg nem tudnám három percig sem sorolni azokat, akik határozottan előttem járnak és magyar állampolgárok.)
Ez a cikk így inkább egy benyomás és véleménycikk egy olyan írogatótól, aki sokkal inkább otthon van az (időnként tudományosan is megalapozott) tényírás világában, de, hát, ezt a bizonytalan terepet is ki kell próbálni.
A Winelovers Wine Award ideje alatt rendezett számos betét rendezvény közül a leginkább ez tűnt számomra érdekesnek, olyannak, ami előre is borítékolhatóan olyan élményeket hoz, amik aztán papírt (billentyűzetet…) érdemelnek, hogy legalább egy kis ideig megörökíthetők legyenek. Ripka Gergely, a borászok barátja, Tokaj egyik legkiválóbb ismerője egyértelmű garancia volt a színvonalra, a minőségre, hogy itt legföljebb oktatási célzattal lesz átlagos vagy az alatti tétel, különben meg csak a hájkvóliti.
A fiatal aszúk alatt a forgalomba hozatalkori, vagy azután 1-2-3 évvel még a piacon lévő aszúkat definiálta az előadó, ennek megfelelően a sor 2019-cel nyitott és alapvetően 2016-ig mentünk vissza az időben, az egy kivétel az utolsó tétel volt, amely a 2013-as évjáratával már súrolta a közepesen fiatal aszúk (ha vannak ilyenek) életkorát, viszont érdemes volt betenni a kóstoló sorba.
Az előadás bő másfél órája alatt rengeteget megtudhattunk a különböző, érintett dűlők szerkezetéről, a sorra került évjáratok részletes minősítéséről és az egyes, érintett pincészetek aszúkészítési filozófiájáról.
Nézzük is a tételeket.
alkohol: 11%, cukor: 155 g/l, sav 6,8 g/l
Az első tételünk évjáratát a forró nyár, valamint a hosszú, meleg ősz jellemezte, egyik sem túl nagy barátja a tömeges és nagy minőséget adó aszú termelési lehetőségnek, ennek megfelelően ez volt az egyetlen tétel ebből az évből. Talán az évjárat minősítés megerősítéseként is, de ez a bor amolyan „belövő” tételként is funkcionált, a későbbiek folyamán egyértelműen csak egy további bor futott át az ezen aszú által felállított léc alatt. A többiek nagyon le sem verték.
Espákék szalmasárga színű aszúja könnyed, virágos, akácos illatokkal rendelkezik, némi narancshéjjal megtoldva. Kóstolva jó savak, élénk ízhatás, nem túl rétegezve, szép bor, de ennek alapján nem érteném a felhajtást az aszú körül. Ott és akkor 88 pont.
alkohol: 10,3%, cukor: 186 g/l, sav 9,5 g/l
Kaptunk három bort aztán a legfiatalabb, már piacon lévő évjáratból, a 2019-esből. Ellentétben 18-cal ez egy kiváló év volt, sőt, az egyik legjobb aszúév, mint pl. 2006, 2013 és 17 voltak: az 5 csillagos évjáratok közül.
A pincészet filozófiájáról: talán ők azok, akik a leginkább próbálják a legmodernebb, leggyümölcsebb aszúkat csinálni (és ezt az irányt a legkorábban is kezdték el folytatni). És ez nagyon jól bizonyított itt is. Már fiatalon is nagyon komplex akácos, virágos, sok tropikus gyümölcsös bor, vibráló savakkal, hosszan a szánkban maradó ízérzettel. Ott és akkor 93 pont.
alkohol: 11%, cukor: 190 g/l, sav 8 g/l
A pincészeti filozófia (és előadói jellemzés) szerint egy modern stílusú aszú következett, ami itt (is) a korábban megszokottakhoz képest egyértelműen alacsonyabb alkoholtartalmat jelenti.
Ez is egy komplex illatú, virágos, akácos (virág és méz is), élénk savú, gazdag zamatú bor, de talán kevésbé rétegzett az előzőnél, így ott és akkor 90 pont. (Megjegyzendő: ez 100% furmint aszú)
Ha már kétszer is szóba került (le lett írva) a kifejezés, hogy modern stílus, akkor slágvortokban ennek a megvilágítása: alacsonyabb alkohol-, viszont magasabb cukor- és savtartalmú, ezáltal gyümölcsösebb, élénkebb, ízgazdagabb, zamatosabb aszúk (az átkosból hozott karamelles-diós-mogyorós vonal egyértelmű háttérbe szorításával).
alkohol: 10%, cukor: 192 g/l, sav 7,2 g/l
A harmadik 19-es „újonc”. Az előzetes figyelemfelhívásnak megfelelően valóban érződik, hogy az eddigi legmagasabb cukortartalmú, viszont legkisebb savtartalmú és savérzetű bort kóstoljuk. Egy krémesebb, mézesebb, karamellás aszú, az előadói címkézés szerint egy "déli stílus " (mármint Tokajon belül) aszú, nekem tetszik, ott és akkor 90 pont.
Mint fentebb említettem, a 2018-as év jórészt kimaradt, a 2017-es évjárat viszont ötcsillagos évjárat volt, így ezen a fiatal aszú kóstolón ezekből került a legtöbb a poharunkba.
alkohol: 10,5%, cukor: 189 g/l, sav 8,17 g/l
100% furmintból készült, ezzel együtt nem kellene egysíkúbbnak is lennie, mint az eddigiek (és az utána következők), inkább csak édes, elég magas savérzettel. Ott és akkor 87 pont.
Kétségtelen, az előadó szerint is az eddigi (és a teljes sor ismeretében a leginkább) „egyszerű” tételt kóstoltuk a most jövő 17-esek közül. Megnyugszom picinyt, ezek szerint megy az édes borosztályozás is…
alkohol: 9,6%, cukor: 215,2 g/l, sav 10,1 g/l
Az eddigi legtöbb cukortartalmú, legmagasabb savtartalmú bort kóstoljuk, a borvidék legészakibb kiváló dűlőjéből, a Pajzos dűlőből.
Ez egy egész parádés tétel, minden játszik: sok-sok gyümölcs, még több virág, sok akácméz, de hársméz is, némi trópusi gyümölcsök, egyszerűen remek, komplex ízhatás, a korty pedig nem nagyok akar véget érni. Ott és akkor 95 pont.
alkohol: 10,5%, cukor: 180 g/l, sav 7,6 g/l (pH 3,28)
A Pajzos után (és már tudottan a Szepsy előtt) „érkezni” kóstolóra nem egy hálás „beülés”, hogy sportos hasonlattal éljek. A mindössze öt hektáron gazdálkodó, a tokaji Szerelmi soron elérhető kis pince azonban becsülettel állja a nagyok között a „sarat” (najó, megpróbálom megígérni ezeknek a hasonlatoknak a szüneteltetését…). Bora egy szinttel érettebb, kevésbé rétegzett, de szép, komplex jegyeket mutató bor. Bár kevesebb a cukortartama, mégis édesebbnek hat (nyilván az alacsonyabb savtartalom és a gyümölcsös jegyek alacsonyabb jelenléte miatt). Azért akkor és ott 90 pont.
alkohol: 10,08%, cukor: 259,8 g/l, sav 8,34 g/l
Nos, akkor a legfiatalabb Szepsy aszúról. A brutális cukortartalom (260 g/l) ellenére fantasztikus élénkség és komplexitás, kiugró illat- és ízkavalkád, akácméz, karamell, narancs és narancshéj az első vonalban. Aztán még sok más, napestig sorolhatóan. Mindenesetre a kajszi, meg a kajszi lekvár szintén szenzációs (a pár nappal előtte történt házi kajszi lekvárfőzés ekkor még bőven az orromban – kimagaslóan itt jön vissza leginkább ez az illatjegy a 17-esekben). Fantasztikus, végtelen felé nyúló lecsengés. Valószínűleg nem csak akkor és ott 97 pont.
A csúcson hagytuk abba a 17-es évjáratot, hogy folytassuk 2016-tal, amely nem ötcsillagos évjárat ugyan, de hűvössége és a szeptemberi eleji csapadék miatt egy jó évjáratnak tekinthető.
alkohol: 9,5%, cukor: 216,8 g/l, sav 13,7 g/l
Magas cukortartalom (216 g/l) és nagyon magas sav (13 g/l) jellemzi. Az eddigi legsötétebb, mélysárga színű aszú, nagyon mézes, szép, de kicsit ez már túl magas sav, érződik a kortyban. Az összetettsége ellenére ez most 91 pont.
alkohol: 10%, cukor: 229 g/l, sav 11 g/l
Szintén Erdőbényéről, mint Béresék, de egy sokkal kisebb pincészetről van szó ezúttal. Színe sokkal világosabb, egész élénk bor, virágosabb, citrusosabb vonal, nem a legbonyolultabb tétel, de tetszik. 91 pont
(Harmadik és utolsó 100% furmint aszúnk, mindössze 400 palack készült belőle, ezzel a legkisebb tétel is).
alkohol: 9%, cukor: 244 g/l, sav 12,69 g/l
Ez is „északról”, a Megyer dűlőből érkezik. Nagyon friss illat- és ízérzet, azon belül nagyon kajszis, talán az eddigi legbarackosabb vonal, mellé méz és akác, sok édesfűszer. Sokrétű, nagyon hosszú korty, Pazar egyensúly, 96 pont.
alkohol: 10,29%, cukor: 218 g/l, sav 11,3 g/l
Mád egy másik ikonikus pincészete. Egy kiváló borral. Magas sav, sok cukor kombinációja itt is. A nagyon sok, apró-pici illat-töredék mellett itt domborodik ki a leginkább a kajszi, amihez társul a gyönyörű karakteres hársméz, narancs, pici kávés jelleg, édesfűszerek finom kavalkádja. Nagyon vibráló, zamatos, szintén végtelenbe tartó a korty. 97 pont
Végül egy már valamivel idősebb tétel, egy szintén ötcsillagos évjáratból, szintén inkább oktatás jelleggel, lezárandó a tényleg fiatal borokat, egy fiatalossal búcsúzunk.
alkohol: 9,55%, cukor: 184,3 g/l, sav 9,9 g/l
Ez az aszú picit alacsonyabb sav- és cukortartalommal bír, mint az eddigiek, részben löszös talajról származik. Megtudjuk, hogy a termőhely Tokaj-hegyet 20-40 méter lösz borítja, ez nem őrzi annyira a vizet mint a riolit tufa, viszont messze itt a legtöbb a folyóvíz, elég ránéznünk a térképre, ezzel az itt termett boroknak más is kissé a karaktere a többieknél. .Leginkább kajszi-hársméz kombinációt kapunk, ami nagyon működik. Némi vanília és grépfrút egészíti ki. Akkor és most 93 pont – ami egyértelműen jelzi, hogy egy korrektül elkészített bor egy kiváló évjáratból tízévesen még bőven a felfelé ívelő pályán van.
Hiába, ez az aszú (egyik) titka.
Fotók: a szerző felvételei.
Címlapfotó: bor.hu