Pécsi Borozó

Cikkek

Amikor Villány elbűvöl...

A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 4.

Jakab Tamás

2023 November 22.

Este, egyre később este van, jön a második nap zárása, vacsora a Bock Óbor Étterem, egy (tervezetten) nyolcas kóstolóval kísérve. Tervezetten… De, mint tudjuk, legalábbis, egyre számosabb eddigi tapasztalatom azt mutatja, a terv itt mindig felülíródik, és nem lefelé…

(folytatás)

Maga a vacsora is négy fogasos, a hideg paraszttálas ízelítő, az erdei gombakrém leves, a borjúsült spenót burgonyapürével, valamint a somlói galuska eleve minden igény kielégít, de, azt hiszem, a borok is.

A fehéreken hamar túl vagyunk, egyrészt nem ezért jött a társaság, másrészt a paraszttálas ízelítőhöz inkább az első vöröseket várjuk, de ezek is szép tételek, semmi kétség. A REDy-nél, ma este utoljára előkerül a marketing is, meglepetés vendégként elszakítom Kovács Bogit a gyerekektől (ezúttal is hálás köszönet érte!), elmeséli a REDy rövid történetét, indokait, hátterét. Érdekes és alapvetően jó ötletnek tartják, főként gasztroborként a helyét azonban többen megkérdőjelezik – mi sem tudunk mást válaszolni, ennek a pudingnak is az a próbája, hogy megeszik-e (pontosabban, megisszák-e), hosszabb időn keresztül is. Aztán érkezik egy bor, amire az este során először felkapja mindenki a fejét.

Ez pedig a három éves portugieser fahordó szelekció – mivel a fajtát ismerik, kóstolták is, ezért csak kevesen gondolják, hogy ez valóban egy portugieser, de azért az alapízek megvannak, így a kétely gyorsan tovaszáll – ez valóban egy portugieser, egy (talán már Ausztriában is) letűnt világ egyik utolsó, gyönyörű, megelevenedése. Innen nem is nagy ugrás a Bock 70+ és a Syrah Extreme, főként utóbbival egy újabb meglepetés, Villány ténylegesen egyre (szub)mediterránabb arcát megmutatandó. Elérkezünk a borjúsülthöz és a Franc-okhoz, volt már Riczu, és volt már Csányi, itt azonban még egy fokkal érettebb tételek mutatkoznak be, mindkét tétel általános sikert arat, a 2015 Ördögárokkal pedig általános vélemény szerint „bevesszük Bordót” is. Ekkor még nem tudták, mi az a Capella, és, hogy fog egy 2011-es bor az asztalra kerülni.

Megtudták…

Egy „bajom” volt vele, pontosabban kettő: az első, hogy hamar elfogyott, a második, hogy ez a bor így, 12 évesen is még bőven rendelkezik fejlődési potenciállal, nem is egy-két hónapossal.

Egy ilyen sor után hogyan kerül egy édes hárslevelű, meg egy idei tartályminta, aztán egy Bock Cuvée a sorba? Hát úgy, hogy egyrészt, az egyik kolléga nem hitte el, a somlóihoz jól fog menni a 16-os Franc (meggyőzetett, a Hárs pedig kihozatott…), másrészt viszont lementünk a pincébe. A hölgyek az interneten felfedezték a kupolatermet, kérésre intézkedtem, és belevettük a programba. És hát útba esett a tartályminta, a kupolateremben pedig az előző csoport bora. Így aztán ezt a Bock-estet sem úsztam meg tíz alatt, de senki nem panaszkodott emiatt.

Villány bemutatkozott, és elbűvölte az osztrák-német kollégákat. Ez valóban Bordeaux – de legalábbis nagyon közel van hozzá.

A vacsoraélménnyel és a pincelátogatással pedig az egész egy még nyugatabbra is ritkán prezentált élménnyé avanzsált.