A Tenimenti Grieco pincészet lélegzetelállítóan gyönyörű, 150 méter magasságából a tengerre és a Tremiti-szigetekre néz. A tengerparti borok a jódos tengervíz által táplált egyedi sós identitásukkal nagyon egyediek voltak. A Tintilia del Molise 200 Metri bor tintilia szőlőből készült, meglepetésemre reduktív eljárással. Kirobbanóan gyümölcsös és fűszeres illat (cseresznye, szegfűszeg), a kortyban puha, finom tanninok és kellemes frissesség. A szőlő 200 méter tengerszint feletti magasságban termett, innen a neve is, kézzel szüretelték.

A Giannitessari családi borászat Roncà-ban található, az Alpone völgy szívében, Verona tartományban, 2013-ban alapították. 55 hektáron gazdálkodnak három DOC-ban (Denominazione di Origine Controllata – eredetvédett régió): Roncà-ban Lessini-ben, Soave-ban és Sarego-ban a Berici-hegységnél. A Due Veneto IGT bor (Indicazione Geografica Tipicia - földrajzi jelzéssel ellátott) cabernet franc és merlot házasítás, két évig érlelődött hordóban, két évig palackban, innen is a neve. Illatában fekete bogyós gyümölcsök, bors és szegfűszeg, harmonikus, közepesen testes bor, hosszú érlelési potenciállal.

A ZAGO negyven éve kínálja kézműves és minőségi sörök széles választékát, emellett saját szőlőből háromféle DOC 100% Glera Prosecco-t és habzó rozét is készít. A Brut nature prosecco palackban erjedt és degorzsálás nélkül, koronazárral lezárva kerül értékesítésre. Olaszországban jelenleg engedélyezés alatt áll a rozé prosecco szabályrendszere. A Zago-nál már a lefektetett szabályoknak megfelelően készítik a rozé habzóbort, így 2021-ben az elsők között léphetnek majd az új termékkel a piacra.

Kóstoltam itt panettone-t, a hagyományos olasz karácsonyi kalácsot, melybe 15 napig sörben áztatott mazsolaszemeket sütöttek bele. A hozzá kínált sörlekvárral mennyei volt. Igazi különlegesség volt HΨ Cuvée sör, ami egy ősi recept alapján, a tradicionális pezsgőkhöz hasonló módon palackban erjedt, címkéjén Ízisz és Ozirisz egyiptomi istenek koccintanak, ugyanis a sör az ősi Egyiptomból ered.

A Cantina Valpolicella Negrar borászat standjánál valpolicella, repasso és amarone borokat kóstoltam. Az első amarone bor 1936-ban született, egy bortermelőjük Adelino Lucchese „hibájának” köszönhetően, aki egy hordó „recioto”-t, egy édes bort, a pince legmelegebb sarkában felejtett, így a bor szárazra erjedt a tél folyamán. Az amarone-hoz a szőlőt későn szüretelik, az érettség biztosítása érdekében, általában október közepén. Ezután egész télen hagyják, hogy a szemek „mazsolává” száradjanak. Ez alatt a körülbelül 120 nap alatt a szőlő tömegének 30–40%-át veszíti el. Az eredmény intenzív koncentráció és nagyon magas cukortartalom, ami 15%-os vagy magasabb alkoholtartalmat eredményez. Ez után a szőlőt kipréselik és alacsony hőmérsékleten, lassan kierjesztik, majd minimum két évig hordóban érlelik.

Egy 2014-es amarone-t kóstoltam, melynek illata elsőre zárkózott volt, majd ahogy nyílt az aszalt erdei gyümölcsökön túl dohányos, étcsokis jegyeket mutatott. A kortyban a koncentrált gyümölcsösség, likőrösség és magas tannintartalom dominált. Még fiatal, tette hozzá Silvia Minoccheri export manager. Az amarone készítése során megmaradt törkölyt a borászok a Valpolicella második erjesztéséhez kezdték el használni, ami komplexitást ad a bornak. Az így készült repasso – „re-pass” – „újra átadni, újra átmenni” bor olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2007-ben megkapta a DOC minősítést. A kóstolt repasso egy selymes, fűszeres, szilvalekváros tétel volt, melyet téli estének szívesen elkortyolgatnék.

Sajnos a gasztronómiai kiállítóknál idő hiányában nem tudtam kóstolni, pedig voltak mindenféle sajtok, sonkák, felvágottak, krémek, ecetek, olajok és még sorolhatnám… A Molinari-nál, akik anno az olasz királyi család kávébeszállítói is voltak – legalább sikerült innom egy igazi olasz espresso-t.

A beszámoló első része itt érhető el.

Az Olasz Gasztronómiai Világhét alkalmából november 21-én egy boros szeminárium is megrendezésre kerül, mely Olaszországot, mint a világ legsokszínűbb bortermelőjét mutatja be, melyről hamarosan olvashatnak.