Fotók: Ercsey Dániel

Azért ehhez is kellett néhány kör, egy válasz nélküli válaszlevél, egy újabb - immár emlékeztető - meghívó, végül az esemény előtt egy „már csak pár nap“ email, amiben volt egy link, amin regisztrálni lehetett, persze már a regisztráció lejárta után, de mindegy is, megvolt a dátum, a helyszín, az időpont és bíztam benne, hogy ha odamegyek, talán nem fognak elhajtani.

Miért is járok ilyen kóstolókra? Egészen konkrétan, miért mentem el a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos borászatának a rendezvényére? Nos, lássuk:

1. Mert meghívtak.

2. Mert évek óta nem kóstoltam a boraikat.

3. Mert bíztam benne, hogy szálka leszek a körmük alatt, ha véletlenül szóba kerül az általuk elutasított GROW.

4. Mert látni akartam az új borhotelt.

5. Mert alapvetően semmi bajom Rókusfalvy Pállal mint emberrel, mint bortermelővel, ráadásul már rég nem róla szól ez a borászat, hanem a fiáról.

6. Mert kíváncsi voltam, hogy szóba kerül-e a senki által soha nem látott bormarketing stratégia.

Ami az eseményt illeti, bár némi késéssel kezdődött, alapvetően olajozottan ment, ami azért nem meglepő egy családtól, aki az elmúlt harminc évben rendezvényszervezéssel (is) foglalkozott. A belépő rozé kicsit lusta és kesernyés, állítólag hamarosan szénsavval dúsítják, kíváncsi leszek a végeredményre! A prémium sauvignon blanc 2023 tűzköves, szegfűborsos, semmi köze a fajta újvilági arcához, szerintem nagy jövő előtt áll, a 20-as pinot noir cseresznyeszörp és őszi avar keveréke, már most jó inni. A cikk címében is szereplő chardonnay 2023-ról ezt jegyeztem fel: Közepes citrom szín. Illatában zöldalma, citrusok és sok-sok élesztő, frissen sült kovászos kenyér, sőt, maga a kovász. Kóstolva közepesnél nagyobb test, lendületes savak, de nem savhangsúlyos, mintha némi hordó is kerekítené. Az ízben újra a zöldalmás-citrusos-kovászos jegyek jelennek meg, kifejezetten elegáns, van egyénisége és úgy sejtem szépen fog érni. A közepesnél hosszabb lecsengésben érintésnyi hordófűszer. 88/100pont

Ami az évjárat és címkeváltást illeti, hiszen itt nem is az évjárat, hanem az új címkék látványvilága volt a lényeg („harmincötezer brandhordozó“, mondta Palkó), letisztultság, visszafogottság és elegancia a hívószavak. A rendezvény zárásaként a szőlőhegyen némi ebéddel kínáltak, sajnos az általam választott hal nem bizonyult frissnek, a köretnek tálalt krumpli-édesburgonya-cékla kombináció pedig egyszerre volt nyers és szikkadt, úgyhogy alig vártam, hogy lemenjünk a frissen megnyílt borhotelbe, feledni az élményt.

Ami a hotelt illeti, nem egy kimondott wellness szálloda, vagyis nem fenyeget az a veszély, hogy a családommal felcseréljük a villányi pihenést a Gere Crocusban erre az opcióra, de a szobák kifejezetten színvonalasak, nem véletlenül kapták meg a négy csillagos minősítést. Ha lenne egy legalább harmincöt méteres medencéjük (nagy jacuzzi és két féle szauna már van), akkor még el is gondolkodnának rajta a család hölgytagjai, főleg, hogy az étkezésre biztosan nem lesz panasz, hiszen a szomszédos fogadó, amit szintén a család neve fémjelez, már több mint egy évtizede ott van a kedvenc éttermeink listáján. Az egyetlen dolog, amit a hotelben ténylegesen kipróbáltam, az a kávé volt. Jelentem, kiváló!

Záróakkordként még valami: sikerült beszélgetnem egy kicsit a kormánybiztos tanácsadó testületével és ígéretet kaptam, hogy betekintést nyerhetek a tavalyi év legjobban várt, és leginkább mémmé vált dokumentumába, a bormarketing stratégiába. Valószínűleg előtte alá kell írnom egy nyilatkozatot, miszerint egyetlen szavát sem idézhetem és egyetlen fotót sem készíthetek róla, de még ha így is lesz, ígérem nektek, hogy lapról-lapra fogom végigolvasni, és utána megírom, hogy egyáltalán létezik-e és ha igen, akkor ténylegesen van-e félnivalója az osztrákoknak...