A Benelux-államok a magyar borexport 10 legfontosabb célterülete közé sorolhatók, az érdeklődés és nyitottság is érzékelhető volt a magyar borok iránt, már az első napon tapasztalhattuk. Ahogy azt is, hogy ezen piacon aztán mindenki odateszi magát, olyan hetven holland borkereskedő által forgalmazott nagy francia, olasz és spanyol nevek mellett ott volt a feltörekvő Újvilág, de például cseh, libanoni, görög, örmény, de még német nemzeti stand is. A három napra mintegy tízezer szakmai látogatót vártak – és ez csak a boros szakkiállítás része.

A Wine Professional szakkiállítás azért jó terep, mert ide valóban szakmai érdeklődésből érkeznek a vendégek, csak meghívóval lehet körbejárni a standokat, vagy részt venni a kóstolókon, mesterkurzusokon, ilyen típusú rendezvény idehaza sajnos nem létezik.

Némi kommunikációs fennakadások miatt a tervezett programot kicsit át kellett szervezni, a hollandok sem tökéletes szervezők, de a problémamegoldásuk dicséretes. Az első nappal nem volt gond, a borokat jó hőmérsékletre hűtöttük, belaktuk a teret, ahol délután bemutatkozhatott a Villányi Franc válogatott, még a boros kiállítói terep szemrevételezésére is jutott idő.

A Siklóson bemutatott 12 cabernet franc-ból 11 érkezett meg (Wassmann, Vylyan, Gere&Weninger, Günzer Tamás, Heumann, Sauska, Tiffán, Vinatus, Bock, Malatinszky, Csányi), a Riczu-Stier 2011-esből már nem maradt, helyette a fesztivált szervező Jan van Lissum érdekeltségébe tartozó, idehaza kevésbé ismert Mondivin ugrott be, egy 2007-es és egy 2009-es verzióval. Az ételeket ezek segítségével hangolta Villányi Franc-ra Wil Demandt séf, aki a 16 Gault Millau pontos Restaurant Bordewijk vezetője.

A mintegy harminc érdeklődőnek megrendezett bor és étel kóstolón Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke mutatta be a magyar borokat, a Villányi borvidéket és a 13 cabernet franc-t. A kóstolón részt vett, afféle társmoderátorként működött közre a borok bemutatásába Romana Echensperger, aki 2015-ben lépett be a borjedik világába. A nyolc Németországban élő Master of Wine egyikeként is érdekes számunkra, hogy megismerje a villányi (és általában a magyar) borokat, hiszen a külföldre vitt borok közül minden negyedik palack arra a piacra kerül ki.

A borokat nem csak a moderátorok, de a résztvevők is kommentálták, kereskedők, sommelier-k voltak a közösség soraiban, sőt a kiállításra az őket Hollandiában képviselő Miranda Beems standjára kiutazott magyar borászok, Heimann Zoltán és ifjabb Lőrincz György is megkóstolták villányi kollégáik franc-jait.

A 13 borra több mint 60 perc és két remek étel is jutott, Wil Demandt séf nem játszott a véletlenre, ráadásul már Villányban is járt, igaz a kilencvenes években, a hőskorban kóstolta végig a pincesort. A fiatalabb tételekhez szánt kombó, a garnéla és a véres hurka találkozása, egy pikánsan csípős mártás kíséretében merész, de cseppet sem elrugaszkodott társa volt a boroknak. Az érettebb borok mellé a kicsontozott, majd májas töltelékkel megtöltött liba érkezett, amiről a szarvasgomba sem maradt le, ezek voltak a tányér legfontosabb elemei. Passzolt, tökéletesen. Ízgazdag, erőteljes, néha robusztusnak tűnő, ugyanakkor egyensúlyt is mutató ételeket tett le a borok mellé.

Amelyek hasonló véleményeket váltottak ki. A borok alapvetően tetszést arattak, pozitívan csodálkoztak rá, hiszen a kóstolók jelentős részének eddig nem sok tapasztalata volt villányi borokkal kapcsolatban. A sorról leginkább az jött át, hogy 1) a villányi cabernet franc teljesen más úton jár mint a Loire-i, 2) a borok szép potenciált mutatnak, de még az út/stílus keresésének fázisában vannak, 3) az érett, gyümölcsös ízeket sokszor elnyomja a túlzott hordóhasználat, 4) az alkohol néha túl sok és a szép, telt, gazdag alapanyagot kibillenti az egyensúlyból, 5) egyedi és figyelemre méltó a Villányi Franc kiemelése, a borok nagyon jól működnek ételek mellé, valószínűleg azon az ösvényen lehet értékeiket legteljesebben bemutatni.

Szerencsére minden egyes kóstolón akadtak kedvencek, a véleményeket meghallgatva nem igazán volt olyan bor, ami ne talált volna szimpátiára. Stílus és egyéni ízlés döntött, ugyanakkor az is visszaköszönt, bár vannak érezhetően különböző felfogások a borokban, a Villányi Franc egyénisége a csírájában megvan, érhető, kétségtelen csiszolandó. Ha a "nyers" értéket már felismerik benne, az jó utat jelent, jó esélyt, hogy figyeljenek rá, hogy ottmaradhasson a nemzetközi borpiac körforgásában. Vannak szakértők (Elin McCoy például) akik szerint 2016 a cabernet franc éve lehet, nem szabad kimaradni. 

A bemutatót másnap inkább személyes találkozókkal folytattuk, a piac feltérképezéseként jártuk körbe a kereskedőházakat, hol csak beszélgettünk, hol kóstoltattunk is, ráadásként Miranda Beems standján is rögtönöztünk pár pop up kóstolóprogramot a magyar borok iránt érdeklődő publikumnak.

A Villányi Franc közvetlen promóciója mellett kicsit közvetetten már a jövő évi megjelenés formáit is kerestük, hiszen az kiderült, hogy érdemes ide nagyobb energiákat is befektetni, van érdeklődés, van tér, viszont nagy a verseny is és érdemes volna megtámogatni a már piacon küzdőket. Ha a magyar bormarketing netán újra egységesen tudna formát ölteni és lendületet venni, akkor Hollandia és a Benelux-térség biztosan az egyik fő csapásiránya lehet a minőségi magyar bornak.

És minden ilyen megjelenés néhány újabbat is hozhat, most is érkeztek meghívások, bekerült a düsseldorfi ProWein programjába, invitálták a sort még jónéhány kisebb fesztiválra, de a legfontosabb, hogy a szakmai érdeklődés is egyre nagyobb a novemberre tervezett következő Franc&Franc iránt.

Arról majd egyszer máskor, hogy a szabadidőnkben miket is kóstolhattunk, a fókuszunkban az ismeretlenek (pl. Libanon, Szíria, Luxemburg) és a régi kedvencek (pl. Champagne, a burgundi fehérek, a német rieslingek) voltak. Tömény két nap volt, ízek, emberek, nyelvek és élmények sűrűje, egy napja csak dolgozom fel, mi is volt, ki is volt, hogy is volt minden. Viszont idehaza legalább nem esik folyamatosan, Amszterdamból leginkább a víz maradt meg, az esőben leszegett fejjel, kapucniban csak a csatornák látványa rögzült. Na jó, csak szinte, de az eső biztosan.