Amikor a kóstoló első felében tíz friss tétel jön velem szembe, tíz karakán 2014-es, akkor elsőre nem rettenek meg. Bár féltettek a csata előtt, óvtak a repülő, vad savaktól és alattomosan borba bejutó, szőlőből hozott rothadásos ízfoszlányoktól, mit sem számított. Szerencsére nagyobb gondok nem is voltak. Iható borok, többségében, egy-két kivétellel, amelyek mellé a „kedveltük” megjelölést is felkarcoltuk.
Vince napján reggel korán autóba ültem és három borvidéken vincéztem. Az autózás miatt aztán a kóstolás csak az utolsó helyszínre maradt, miután leparkoltam az udvarunkban. De így is élmény volt, helyszínről-helyszínre, kinn a hegyen, benn a pincében, íme a beszámoló.