A Kalamáris tematikus borestjeinek házigazdája, Szabó Zoltán a cabernet franc kitárgyalásához ezúttal Bakonyi Pétert hívta segítségül. Nem érdemtelenül, ezt a villányi borász a jelenlevőknek kétszeresen is bebizonyította.
A vörösbor még mindig tarol. Az évad második fajtakóstolójára – a fehérboros lézengés után – ezúttal megtelt a Kalamáris. Ráadásul ezúttal is igen erős, szinte hibátlan sort sikerült összeállítani, öt borvidék cabernet franc-jaiból. A kilenc kóstolt tétel mindegyikében találtunk szerethető tulajdonságokat, bizonytalanságot itt-ott éreztünk csak.
Szabó Zoli a fajtáról szóló bevezetőjében elmondta, hogy nem könnyű a villányi borvidéket sokáig uraló cabernet sauvignon mindent elsőprő ízvilága mellett egy fajtajelleges franc-nal érvényesülni. Előbbihez képest, utóbbi több odafigyelést kíván, ráadásul még jobban megsínyli a sok hordót. Viszont a borvidék kiválóan alkalmas a szőlőfajta termesztésére, ehhez nem férhet kétség, tehát az alapanyaggal nem lehet hatalmas gond, még az ideihez hasonló rossz évjáratokban sem.
Bakonyi Péter – saját bevallása szerint – nem a megszokott testes, fás villányi stílust keresi a franc-ban. Elsősorban az eleganciát és a finesse-t próbálja meg kihozni a fajtából. Ehhez pedig elengedhetetlen a szüretelés időpontjának a jó megválasztása. Arra törekszik, hogy az alkohol és a test ne urlakodjon a franc-jain, de kell hagyni a szőlőt beérni. Ugyanakkor a paprikás illatokkal, ízekkel való játékot sem veti el, de ez sem határozhatja meg a bort. Ennek szellemében már az első tétellel sikerült igencsak magasra tenni a mércét, amit a borász második franc-ja, ha nem is sokkal, de azért mégiscsak überelni tudott.
Egyáltalán nem túlzó hordóhasználat (bár a borász erről kicsit mást gondol), friss gyümölcsök, kevés fekete-, de inkább pirosbogyósok. Igazi belövő bor a fajtához, eszményinek érzi a közönség is: ez kapta a legtöbb szavazatot.
Intenzív fás illatokkal indít, ízben is a hordófűszerek, tanninok dominálnak, de ez sem rossz anyag, viszont a franc-t hiába keressük. A legvillányibb nem villányi. Akkor lehet jó választás, ha intenzitásra vágyunk, ráadásul jó áron.
Már illatban is ott van valami oda nem illő, pinceproblémára gyanakszunk. Alapos szellőztetés után szinte teljesen eltűnik, de ízben ott marad még annyira, hogy zavaró legyen. Tanninok végigkísérik a kortyot, a gyümölcsösség csak asszisztál.
Az eddigi legsötétebb szín, és a szajki biobor illatát egy kicsit keresni kell, de az ízben már nagyon szép. Itt is kicsit több a fa a kelleténél, de mégis jobban ki van egyensúlyozva, mint mondjuk az előző kettő.
Felüdülés a sorban, ha csak minimálisan is, de valóban nekünk is ez tetszik jobban a borász két franc-ja közül. Bakonyi Péter elmondja, hogy a Makár-dűlőből származó szőlő igen alacsony tőketerheléssel lett szüretelve, amihez az időjárás is hozzájárult. Jóval kevesebb hordót kapott az elődjénél, és továbbra is ez lesz a pincészet iránya a fajtával. Behízelgő illat, lágy kiművelt ízek, egyszerre gyümöcsös és fűszeres. Nekem a kettes számú kedvenc.
Rendkívül stílusos jól egyensúlyozott bor, gyümölcsös, friss illatok és ízek mellett, egy kis édesség is kikacsint. Némi lekvárosságot is érezni, az alapanyag itt is nagyon komoly lehetett. Abszolút kedvencem a sorból.
Megintcsak súlyos alapanyag, nagy test, intenzív illat és ízvilág, de itt is hiányoljuk a fajtát. Illatban, ízben is hűvösebb az eddigieknél, a gyümölcsöket keresni kell, de közben ánizsra is lelünk.
Komoly test, jól kezelt tanninokkal, ismét egy hűvösebb stílus, ánizsos aromákkal. Igencsak szerethető, és bár könnyednek nehéz nevezni jól iható, egyáltalán nem brutális. Lekváros ízek is felbukkanak benne.
Kisebb csalódás ez a tétel – azért nem nagyobb, mert már nem az első. Sűrű, nehéz, tanninos, de már az illatában is voltak zavaró tényezők, amik szellőztetéssel sem jöttek ki teljesen, és elterelték a figyelmet az erényeiről. Ízben ugyanez, csak még hatványozottabban.
A Villányé-e a cabernet franc? alcímet azért kaphatta az este, mert a villányi borvidéken, több év tervezgetés után, most látták elérkezettnek az időt, hogy egy újabb ún. szuperprémium kategóriával lépjenek a nyilvánosság elé, amit a villányi franc hivatott képviselni. Ha a feltett kérdésre az idei villányi prémium bormustra alapján szeretnénk válaszolni, akkor könnyen elbizonytalanodhatunk. Ha a Kalamárisban kóstolt sor alapján, akkor a válasz viszonylag egyértelmű.