Szárazpatak szőlődombján

A Terra Parna egy kis osztrák hangulatot, stílt tükröző butikborászat a szárazpataki Rózsavölgyben. Gyönyörűen karbantartott szőlősorok között egy modern, de hangulatos épület, kis kóstolóterem, feldolgozó, érlelő, minden benne van, mégis könnyen bejárható. A Kis-kárpáti borrégióban járunk, ez a legnagyobb szlovák borvidék, közel hatezer hektár. Nagyszombaton láttunk is pár nagyobb borászatot, de mi most a kicsiknek szavaztunk bizalmat.

A megtörve érkező magyar vendéget némi biztatással és egy pohár fehérborral fogadják, a szülők éppen elutaztak, így a három lány közül a Csehországban borászatot tanuló Ivana tölt egy pohár 2013-as Modry Portugal Claret-t, ami portugieserből készített fehérbor. Nem sokat mutat a villányi kékoportón nevelkedett ínynek sem a fajtából, de egy tiszta, könnyű, korrekt fehérbor, bevezetőnek tökéletes. Nézem a tájat, a borászkodásba 2007-ben belevágó család lakóháza a szomszédban áll, mögötte a közel négy hektáros birtok, a pincészet épületével.

Veltlínske Zelené 2013 a folytatás, ez felvásárolt szőlőből készült, saját fehérből rajnai rizling és sauvignon blanc van, vörösben a portugieser mellett alibernet és szentlőrinc (St. Laurent) terem a Rosenbergen. A zöldveltelini könnyű, borsos, gyümölcsös, jó savakkal. Egy palackkal hoztam belőle haza is, délutáni grillezéshez jól csúszott.

A rozé alapja is portugieser, ezen a tájon ez a fajta dukál, kis házipince és palackozó pincészet is ezt termeszti. A rozéba nyolc százalék alibernet (alicante bouschet és cabernet sauvignon odesszai keresztezése 1950-ből) is került, fehérepres, gyümölcsös, vannak elég jó savak is benne, nem laposodik el…

A kóstolót a hűtött tartályoknál folytatjuk, a 2013-as rajnai rizling nekem még nagyon friss, nagyon nem tűnik késznek, van is ideje bőven, ezzel ellentétben a 2013-as sauvignon blanc tartályminta virgonc, zöldes-füves, bodzás-egreses majdnem készre csiszolt bor.

A hordókból érkezik portugieser is, itt minden vörösbor hordókba kerül, főleg használt barrique hordókba az oportó, 2012-est és 2013-ast is kóstoltam több mintát, de ezekről majd csak a Portugieser du Monde után nyilatkozom, mindenesetre van bennük fantázia. Ugyanitt kóstoltuk még a 2012-es szentlőrincet, tartalmas, jó gyümölcsökkel, érezhető hordófűszerezettséggel, ugyanakkor jó savakkal bír.

A kóstolótérbe térünk vissza, a már palackozott vörösekhez, az emeleten egy kisebb, talán tizenkét személyes kóstolószoba, alul borbáros jelleg, kötetlenebb, lazább, a borok mellé házi tepertőkrém, sajt, paradicsom is dukál, no meg friss, ropogós kenyér.

Ivana ma már érezhetően a bor bűvöletében él, pár éve még nem így volt ez, voltak csatái édesapjával, aki a szőlészet-borászat felé irányítgatta. Ma már magabiztosan mutatja be a borokat, beszél a háttérről, persze a döntéshozó még mindig elsősorban az édesapja.

Az első palack rabul ejt, kicsit felbillent itt a sorrend, a 2009-es szentlőrinc (svätovavrinecké) dús, gazdag, érett, és még mindig nagyon élő anyag. Portugieserekkel folytatjuk, a 2010-es gyümölcsös, könnyed, jó savakkal, friss gyümölcsökkel,  2009-es vastagabb, zömökebb, tartalmasabb, erőteljesebb. Abban az évben olyan 1,2 kiló volt tőkénként a hozam, de azt nem lehet minden évben megismételni, mosolyog Ivana.

Két alibernet jön még, a 2008-as érett, sauvignonos illatokkal, míg a 2009-es kis animalitással indít, van benne bőrösség, de levegőn átfordul gombás-erdeigyümölcsösbe. A Vintro 2008 házasítás, a három vörös fajta elharmadolt cuvée-je, a végére ez bejön nekem, simulékony, van benne lüktetés, de érettség és bársonyosság is. Szép gyümölcsök, érett, de nem lekváros, jó hordóhasználattal (egyébként elsősorban Radoux-hordókat használnak).

A végére rajnai rizling, a család kedvenc bora, csak itt kóstoltatják, mondja Ivana, az emberek nem értenék meg, miért is rajonganak az igazán petrolos, érett, gazdag, 2008-as rajnaiért, ami most nagyon szép állapotban van, elkortyolgatjuk, a legvégére kínált jégbor (alibernet-ből készült) korrekt édesség, de inkább a rajnai ízével zárjuk a kóstolót.

Nagyon szépen kialakított, jó koncepcióval megvalósított, kedves családi pincészet ez a Terra Parna, stílussal, jókedvvel. Pár palackot kaptam útravalóul, pár palackot vettem is hozzá még, érdemes ide betérni, bort venni mindig lehet, vezetett kóstolóra érdemes bejelentkezni. Holnap a szomszédban folytatjuk.