A bírálaton kutatóintézeti szakemberek mellett a Magyar Borszakírók Körének tagjai vettek részt. A rendkívül magas színvonalú versenyt értékelve Kállay professzor úr hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény, ahol a kutatóintézet részéről Kővágó Róbert tartott összefoglalót a kövidinkáról, az utóbbi évek legjelentősebb szőlészeti-borászati kezdeményezésének tekintendő. Ezzel egy nagy múltú, a nagyüzemi termeléssel tönkre tett, de immár nagyon ígéretessé vált fajta újra pozícionálása indult el.

Kopcsay László, a Budapesti Gazdasági Főiskola marketingprofesszora, borászati szakíró szerint ez a verseny megteremtette a lehetőségét egy új brand megteremtésének. Kovács Pál, a Debreceni Borozó kiadója, borszakíró azt a kérdést tette fel, hogy „ha ilyen szép kövidinkáink vannak, miért iszunk sauvignon blanc-t”.

A verseny ötletgazdája és főszervezője Dlusztus Imre borszakíró, az elitbor.hu főszerkesztője személyes indíttatást is felvázolt: "1970-től 1990-ig Mórahalmon édesapámmal kövidinkát termesztettünk. A rendezvényen az is elhangzott, hogy a paraszti borkészítésbe, a naptárba sohasem fért bele igazán a november végi szüretet igénylő kövidinka, és ezt erősíti meg ma a gépi szüret, amit legkésőbb október közepéig lezavarnak. A szövetkezeti időkben 200-300 mázsával terhelték a kövidinka hektárját, így nem is jelenhetett meg a fajtajelleg. Édesapámmal mi Erzsébetkor, Katalinkor szüreteltünk, gyakran szállingózó hó alatt. A kistermelő parasztok 16-17 cukorfokot értek el, nálunk a 20 volt a minimum, egyszer 24-et értünk el. Szenzációs boraink voltak. Ma nagyon nehéz tartani a többiekhez képest extrém kései szüretet, mert egyrészt kiesik a fókuszból, másrészt megdézsmálják a szőlőt a vadak."

Konklúzióként kimondatott, hogy jövőre is megrendezik Szegeden az országos fajtaborversenyt, előtte pedig, még idén ősszel bemutatkoznak a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen a legjobb kövidinkák és termelőik. 

Eredménylista:

Fotó: bor.hu / Farkas Marton @ Colorcam