Monor 35 kilométerre található Budapestről, és éppen ugyanennyire Ceglédtől, ahol születtem. Párszor már jártam a monori Strázsahegyen, ami a maga 202 méter magasságával a legenda szerint arról kapta a nevét, hogy a helyiek innen kémlelték a portyázó törököket. Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő pincefaluja található itt, 960 pincével, melyek egyikére szert is tehetnek a vállalkozó kedvűek a „Legyen neked is pincéd” kezdeményes keretein belül. Egy biztos, ha ellátogatunk "A Hegyre", a szíves vendéglátásban nem fogunk csalódni.
Nemrég jártam a Strázsahegyen begyűjteni az ott dolgozó borászoktól (Szárazhegy Szőlőbirtok, Megyeri-Hanti Pince) a Mustrára szánt mintákat. Látogatásom másik célja mustárvásárlás volt, ugyanis a KétSzabó Pince és Fogadónál készülnek a legfinomabb házi mustárok a környéken. A két Szabó Gyula a megszokott széles mosollyal és vendégszeretettel fogadtak, meséltek a vírushelyzet kihívásairól és arról, hogy éppen kékfrankos telepítésbe kezdtek.
Ifjabb Szabó Gyula a borkészítés mellett vendéglátással és kézműves termékek készítésével is foglalkozik. Szöjpkő márkanév alatt forgalmaz kézműves szörpöket, lekvárokat, mustárokat, „kecsöpöt” és különféle paradicsomleveket. A termékek kapcsán beszélgettünk és persze kóstoltunk is.
Fotó: Tüske Gyöngyi
Gyuszinál mindennek sztorija van, a Szöjpkő elnevezés egy régi családi legendából ered, amikor felesége még kislányként szörpöt szürcsölgetett, míg édesapja borozott. A kislány figyelmes lett az apja borospoharának alján összegyűlt borkőre és csillogó szemekkel megkérdezte, hogy mi az. „Borkő” – felelte az apja. Mire a kislány: „akkor az én poharamban meg szöjpkő van?” – nem volt kérdés, ez legyen a családi márka.
Fotó: Tüske Gyöngyi
A házi szörpök a „nagyanyáink-féle” hagyományos módszerrel készülnek: gyümölcssűrítmény, víz, cukor, citromsav, dunsztolás. Kb. 2000-2500 üveg szörp készül évente, melyeket megtalálhatunk A másik boltban, a „másik” Szabó Gyulánál Köveskálon (Káli Kövek) és a Laurel éttermekben vagy a Hotel Botanikában. A Szöjpkőnél a különlegességekre szeretnének fókuszálni, van a kínálatukban például rózsa, szamóca-bodzavirág vagy mentás ízű is. Nem mellesleg szörpjeik minden évben szép eredményeket érnek el a Nemzeti Szörpversenyen. A málnaszörp például kóstolva nagyon koncentrált, szinte harapni lehet, olyan, mintha friss gyümölcsöt „inna” az ember, ellenben az illata (legnagyobb meglepetésemre) meglehetősen paradicsomos.
Fotó: Tüske Gyöngyi
Gyuszi együtt dolgozik a szomszéd Csúzi Családi Pincészet tulajdonosával, Csúzi Szabolccsal, akik a borok mellett almaecettel és almalekvárokkal is foglalkoznak. A szörpkészítés melléktermékeiből Csúziék különféle eceteket készítenek, például meggyből, feketeribizliből vagy málnából. A Szöjpkőnél semmi nem veszik kárba, a „kecsöp” sűrítőanyag nélkül készül, úgy, hogy különválasztják a sűrű paradicsomot és a paradicsomvizet. Ez utóbbi izgalmas újdonság a gasztronómiában, hiszen íze paradicsomos, ellenben átlátszó, előszeretettel használja például Huszár Krisztián séf, de koktélokba is remek hozzávaló. Paradicsom-vonalon készül itt még klasszikus piros és sárga paradicsomlé, sőt Gyuszi szívesen kínál sárga paradicsomlevest a betérő vendégeknek.
Fotó: Tüske Gyöngyi
És itt vannak még a mustárok is. „Nem vesztek egy szamarat? Olcsó!” – hangzott el egyik nap a pálinkafőzdében a nagy kérdés, ahol Gyuszi dolgozott, meséli nevetve. Két barátjával kitalálták, hogy tölthetnének belőle szalámit, így több sem kellett, lecsaptak a szamárra, húsként, csont nélkül. A szamár legjobb részét, a bélszínt kisütötték és a lakoma alkalmával nem akarták a finom húst holmi „ócska szósszal” elrontani, így Gyuszi egész éjjel a recepteket bújta és másnap reggel neki is látott a házi mustár készítésének. A mustármagok is helyből, Monorról, Gyuszi unokabátyjának földjéről vannak. Mára már többféle íz megtalálható a palettán, a mézes-balzsamecetestől kezdve a whiskey-s és sörös változatokon át a slowly smoke bbq-ig.