Elsőként egy kadarkát bontottunk: Polgár Kadarka 2003

Villányban, és talán máshol is jó évjáratként vonult be a történelemkönyvekbe, hosszú és meleg nyárral és ősszel. Ennek megfelelően nem sokat vártam ettől a bortól, egy 18 éves kadarka ritkán marad bor, főleg egy meleg évből. Aztán jött a cáfolat! A kinézete szép-tükrös, téglás-gránátalmás színnel. Illatában curry, cédrus, kevés szantál, már szikkadásnak indult meggylekvár, az idős hordók édeskés kipárolgása. Kóstolva könnyed, jól iható, kicsit „poros“ tanninokkal, édes gyümölcsökkel, dohánnyal és keleti fűszerekkel. A lecsengése is hosszú, fűszeres, ha nem tudnám, hogy kadarkát kóstolok, azt hinném, hogy egy idős kékfrankos. Még mindig élmény, egyre szebb, ahogy nyílik, egy óra múlva is csodálatos volt!

Ezt követően egy pinot noir következett: Jekl Pinot Noir 2002

Hűvösebb év volt, azt gondoltuk ez kedvezett a pinot-nak, ha egy kadarka úgy áll egy meleg évből mint a cövek, milyen lehet egy 19 éves villányi pinot noir? Nos, talán éppen a hűvösebb év tréfált meg minket. Téglás szín, mahagóni reflexekkel. Az illat kifejezetten szikár, cseres. Kóstolva is ez a helyzet, élénk savak, de kevés díszítés, az alkohol is mintha külön mozogna, emiatt melegít egy kicsit. Nem csúnya, nem rossz, csak kevés a szépség. Zoli szerint olyan, mint egy megfakult fotó, amin még mindenkit felismerünk, de hunyorítani kell hozzá. Egyértelműen túl van a csúcsán.

Végezetül újra egy éppen nagykorú tokaji aszú érkezett: Árpád-hegy Pince 6p Aszú 2003

Sötét borostyán szín a pohárban, de ezt okozhatta az is, hogy ismeretlen forrásból származik a bor, ergo nem tudom, hogyan tárolták 2019-ig. Azóta a borhűtőmben pihen. Az évjárat Hegyalján is meleg volt, bár a kétezres évek elején ez még nem jelentette feltétlenül azt, hogy nem jó az adott év az aszúnak. A borunk illata mutatja a meleg évet, aszalt vörös áfonya és karamell, fekete tea és narancshéjas csoki, aszalt ananász és narancslekvár. Kóstolva telt a korty, Tokajra jellemző élénk-vibráló savakkal. Az ízben karamell és grillázs, narancs és tea, bergamot és vanília. Elképesztően friss és vibráló, hiába oxidált egy nagyon kicsit (a dugó el volt ázva), ez sem tudja elrontani az élményt.

Lehet, hogy 2002 savai, legalábbis Villány kapcsán, önmagukban nem voltak képesek megtartani a vékonyabb szerkezetet? Lehet, hogy egy meleg 2003 gyorsabban öregszik, mint egy hűvösebb 1999 Tokajból? Lehet, hogy teljesen felesleges ezeken rágódnom, egyszerűen csak élvezni kell az életet és azt, hogy ilyen borokat ihatunk?