Hónapok óta hevernek az asztalomon, no meg a mögötte levő polcon a VieVinumos jegyzetfüzetem, kóstolójegyzeteim, jó vagyok időhúzásban, egy ideig még ráfoghatom, hogy rendszerezem a fejemben, de aztán ez az érv elszáll. Június elején volt pár napom Bécsben, hogy alaposabban ismerkedjek az osztrák borokkal, nincs ez tőlem távol, valamiért közel áll hozzám az osztrák borvilág. Elsősorban zöldveltelini és rajnai rizling, aztán cirfandli és rotgipfler, jöhet még pár helyi érdekesség, mondjuk piros veltelini, gemischter satz és hasonlók, aztán pár vörös is belefér a végére, kékfrankos, zweigelt, esetleg pinot noir. Most csak épp belekezdünk, a részletek több epizódban érkeznek.
Nem véletlenül húztam-halasztottam, hiszen nagyjából 5 nap alatt közel 300 borral találkoztam, harmadáról talán olvasható, értékelhető rövid jegyzetek is születtek. Volt szigorúan odafigyelős, tematikus kóstolás és volt esti kóstoló, kis vacsi, kis trécselés, meg húsz-harminc bor kísérőként.
Rögtön első este a szerb Vino & Fino magazin főszerkesztőjével közösen szemléztük a welcome party borkínálatát. 55 bort kínáltak a világ minden tájából Bécsbe sereglett közel 700 kereskedőnek, szakértőnek, médiamunkásnak, mi ez utóbbi kategória szerény káejrópai tagjaként úgy a felét kóstoltuk. Tizenháromról születtek is jegyzetek, ezek tetszettek leginkább (90 körül, de inkább felette, ha pontban gondolkodunk).
A tizenegy hektáros birtok elsősorban zöldveltelinire és rajnai rizlingre épül, a Gebling a legújabb dűlő, a százéves borász hagyományt folytató Walter Buchegger tíz éve vásárolta ezt az egyhektáros területet. Nagyon izgalmas, komplex bor, ugyanakkor elegáns, szép arányokkal, finom , szaftos gyümölcsösséggel, kis grapefruitos kesernye, körülvéve a minerális érzéssel.
A pincészetről keveset tudtam meg, 15 hektáros birtok, tagja az Österreichische Traditionsweingüter (ÖTW) összefogásnak, ami a tradicionális (és nem mellesleg jó) pincészetek társasága. Viszont a bor nagyon tetszett. Komoly, komplex, mély veltelini, édes gyümölcsös barackos, mangós karakterrel, ami a sós ásványosság és leheletnyi borsos fűszeresség színez. Friss, nagyon fiatal, bőven el lehet fektetni.
Kezdünk belemerülni. A birtokot Alwin and Stefanie Jurtschitsch viszik, Langenloisban. A bor organikus. És elég szép. Gazdag, sűrű aromatikával, győzöm szálazni, egzotikus gyümölcsök, érett citrusok, borsos fűszeresség, földes jegyek, egyik nagy kedvenc lett. Nem a friss, könnyed, inkább a rétegzettebb, elmerülős, időt igénylő GV, de megéri ráfordítani az időt.
A Bründlmayer birtokot talán kevésbé kell felfedezni, az egyik legismertebb név Kamptalban. A Käferberg 300 méteres magasságban fekszik, meszes, agyagos tengeri üledékes talaj, a hozam 2500 liter bor egy hektárról. Ennek megfelelően szerencsére a bor sem a megyeegyben játszik. Illata intenzív, gyümölcsös, ribizli és citrusok, a fűszeresség sem marad el, kortyban az ásványosság, az elegancia dominál. Igencsak tartalmas, mély veltelini.
A Rudi Pichler nevet az osztrák borismeret alapfejezetei között olvashatjuk, 12 hektárról csak fehérbort készít, ez a tétel speciel 94-96 pontot kapott a Falstaff éves kalauzában, Robert Parker meg 92 pontot vésett be neki. De ezt csak most látom, amikor rákerestem, ott meg öt csillagocskát jegyeztem fel a kóstolófüzetbe. Ez azért nem minden oldalon történt meg. Mondhatnék róla olyanokat, hogy tiszta, friss, fűszeres, gyümölcsös, elegáns, erőteljes, de ezek elég általános fogalmak így. Olyan bor, amitől elhiszem, hogy a zöldveltelini nagy bor is tud lenni. Ennyi.
A Knoll pincészet 14 hektárt művel, 10 százalékon van más fajta is, a többi fele-fele veltelini és rizling. Ez utóbbi azért ezen a tájon tud egyet s mást. A címkék messziről felismerhetővé teszik, de a borok stílusa is. Komplex, izgalmas, elegáns borok, ez a rizling abszolút kedvenc volt, nem tudok sok részletet mondani, mert a jegyzeteim között sincs több mint, hogy ez kell nekem, ez nagy bor, ez izgalmas.
Az Allram-birtok 26 hektáros, valahol azt olvastam róluk, hogy 80 százalékban exportálnak. Nem rossz eredmény. A Heiligenstein az egyik legjobb dűlőjük, az innen szárma rizling igazán vastag, gyümölcsös, ananászos, barackos ízvilágú bor. A jó savakra és feszes struktúrára mézes, fehérborsos, birses zamatosság épül. Tartós, rétegzett, szépen nyíló bor. Igencsak megtetszett.
Sabathi-borokat már többször kóstoltam, nagyjából sejtettem, mire számíthatok, bár inkább a sauvignon blanc-okat ismertem. A karaktert ez is hozta, erőteljesen jön a mineralitás, benne vannak a kovaköves-sós ízjegyek, de illatában is felismerhető, noha itt több a szelíd virágosság és a gyümölcs. A fűszeresség részben hordó, részben talaj, de mindenképpen izgalmas, nagy bor, hosszú és tartalmas, jó savakkal, élő, szinte még nagyon élénknek is mondható. Hosszabb távokat futhat még meg. Nem chardonnay-t kerestem, de ez betalált.
És egy meglepetés. Egy tízhektáros wagrami pincészet. Egy pinot blanc. Ami hihetetlenül buján gyümölcsös, nem kicsit fűszeres, testes és mégis friss borként mutatkozott be. Gazdag, érett, hosszú bor, megfogott minden szinten, érdekelne még más is a pincészettől, persze a kiállításon nem kerültek be a lefutott köreim közé…
Még egy dél-stájer ismerős, a Tement pincészet. Nekem kedvenceim egyike, nyolcvan hektáros Ausztriában, igencsak jó dűlőkben, plusz a Domaine Ciringa a határ szlovén oldalán. Vannak könnyedebb tételeik, frissek, ropogósak, de a Zieregg egy olyan dűlő, ahonnan szelektált tételek jönnek. A stájer sauvignon blanc egyszerre friss gyümölcsös és zöld-fűszeres, jellemzően ásványos és sós, kortyban a fehér húsi gyümölcsök, ribizli, feszes savak, van roppanóssága, de mélysége is, komoly SB, kétségtelen.
A ciszterciták működtetik a hetven hektáros borászatot. A bor illata nagyon gazdag, fekete bogyós gyümölcsök, áfonya, érett eper is, némi pirított mandula és mogyorókrém, édes fűszerek, hordófűszerek. Testben is nagyon szép szerkezet, közepesnek mondanám, a tannin arányos, a savak korrektek, ásványos, gyümölcsös, a hordót jól integrálja, hosszú, szép, emlékezetes bor.
A birtok negyven hektáros, számomra eddig ismeretlen volt. Három testvér viszi a boltot, van egyébként cirfandlijuk is, ami szimpatikussá tette őket, de a pinot noir is figyelemre méltó. Illatában gyümölcsös, szájban erőteljesebb ízvilág jön, de összességében egy elegáns, karakteres vörösbor.
Az Umathum azért már közelebbi élmény volt, a borokat már másutt, máskor is kóstoltam, de ez a harmincöt hektáros, elsősorban vörösre specializálódott pincészet mindig megérdemli a figyelmet. A pinot noirt ritkábban kóstolom, a kékfrankos, zweigelt, szentlőrinci jobban szokott érdekelni, de ez is nagyszerű bor. Krémes, telt, sok gyümölcs, sok hordófűszer, élmény.
Másnap komoly meló ígérkezett, tematikus ültetett kóstolót mutatták be az osztrák borszalon vertikális sorait, nem a primőr borokra mentünk rá, az évjáratok itt 1988-2009 között alakultak. Ez jön majd a második részben, aztán a VieVinum fesztiválon kóstolt cirfandlik és rotgipflerek a harmadikban. És egy kis zárómix, a negyedikkel ér véget (egy időre) az osztrák-sorozat.