Lorieri barátunk családi birtokán 150 évnél is régebben termesztenek szőlőt, jelenleg öt hektáron gazdálkodnak. A talaj homokos, kvarcokkal és földpátokkal, a tenger és a napsütés, a meredek domboldalak egyedi terroirt alkotnak.

Gocce di Pietra 2014

A bor egy Candia dei Colli Apuliani DOC, amit Carrara, Massa és Montignoso környékén lehet készíteni, összesen 300 hektáron termesztenek itt szőlőt, döbbenetesen szép, amfiteátrumszerű domboldalakon. Ez a legészakibb toszkán borvidék.

A bor mindig házasítás, szigorúan szabott arányok alapján: vermentino 70%, trebbiano 10%, albarola 10% és malvasia 10%.

Enyhén narancsboros illatokkal nyit, némi törkölyösség jön elsőre, és vanília, hordófűszerek, aztán szépen nyílik, egyre több illatot fedezünk fel benne. Fiatalosságot és gyümölcsöket is: barack, édesgyökér, körte. Van, aki oxidációt kiált, de ez inkább a stílus, amit kortyban nyer megerősítést. Krémesség, kis mézes mazsolaérzet, de lendület is, frissesség is egyszerre. Nem szokványos bor, de kétségtelen izgalmas, 86/100 pont, kb. 15€.

Vermentino Bianco 2010

A bor csak vermentino fajtát tartalmaz, IGT Toscana jelzéssel. A fajta belsősorban Szardínián elterjedt, kisebb mértékben van ligúr borvidékeken és egyetlen toszkán DOC-ben.

Hosszabb macerációval készült, az illat tanúskodik, whisky, cognac, fenyőgyanta jön elég intenzíven. Telt, vastag test, érett gyümölcsök (naspolya, körte), aszalványok, fűszeresség (vanília és kókusz), a zárásban érlelt sajtok idéződnek fel. Mintha a grúzok előszobájában járnék, mondja SzabóZé és igaza lehet, lévén ő már járt grúz előszobában.

Mondjuk rá, narancsbor, a színe kétségtelen narancsos-rezes. Van benne fanyarság és cseresség. Nekem bejönnek ezek a borok és ha nincs benne semmi gond, csak a stílus más, attól még értékelem. Itt és most 87/100 pont, kb. 20 €.

Vernero 2008

Vermentino nero fajta, ami elég ritka. Összesen 199 hektáron termesztik Olaszországban elsősorban két DOC-ben, Candia dei Colli Apuani és Colline Lucchesi területeken.

A színe rubinvörös, picit talán érződik a kor már szemrevételezve is. Illatban érlelt, érett déli vörös első benyomását kelti, szeder és áfonya, no meg vanília érzik. No meg kávé, pirítós és még mindig vanília. Kortyban is, ott pluszban meggylikőr és erdei gyümölcsök, elsősorban dzsemes formában. Kerek, érett, fűszeres zamatok, enyhén kesernyés zárással.

Nekem az orrom illóérzékeny, legalábbis én halovány többletet véltem felfedezni, de ez határeset, a társaság többségét nem zavarta semmi sem. Úgyhogy a minimális fenntartásaimmal együtt 85/100 pont, kb 30 €.

Összességében izgalmas, új élmények voltak ezek a borok, fajtában, technológiában is mutattak újat, mégha nem is volt minden egyértelműen szimpatikus. Ha jövőre jön Pier Paolo, kérünk utánpótlást!