Szívem szerint ott maradtam volna örökre. Szerintem ezzel mindent elmondtam, amit el lehet mondani, van, hogy a szó kevés, a gondolat elillan, az ember csak bámul maga elé és úgy érzi mégiscsak érdemes küzdeni, ha nem másért, hát az ilyen pillanatokért.
Nyitókép: Janó magyaráz (Ercsey Dániel fotója)
Az úgy volt, hogy Villányba menet (ahol interjút készítettem Pohl Péterrel, a Sauska birtokigazgatójával), ha csak tehetem, megállok egy kávéra Szekszárdon, a Kávé házában. Ez az ország legjobb kávézója, nem csoda, ha már több mint 10 éve is a legtöbb szekszárdi borász ide beszélte meg a találkozókat az újságírókkal. Amikor aznap reggel bementem, éppen Németh Janó jött be, akivel egy cappuccino mellett megbeszéltem, hogy két nap múlva, visszafelé beugrom hozzá. Így is lett!
Bődületes borsor (fotó: Ercsey Dániel)
Villányból hazafelé először a szálkai Horog étterembe ültem be, majd Szekszárdra beérve (útközben megállván bámészkodni a Mausz kápolnánál, Szálka után, a Görögszó felett) hopp egy balos a Csatár városrész felé, aztán élesen fel jobbra és már ott is álltam a diófa alatt. Janó kutyája, Rizling lelkesen üdvözölt, szerintem bárkit lelkesen üdvözölne, imádnivaló Golden Retriever, aki egy jó szóért segít kivinni a betörőnek a csomagokat, cserébe minden gyerek álma, játszik, lehet dögönyözni, plusz igazi pincekutya.
Miután egy kicsit megnyugodott (értsd eleget simogattam), gyorsan körbefutottuk a pincét, ahol szeptember elején már indult az erjedése bizonyos tételeknek, majd a diófa alatt jót beszélgettünk a világ sorsáról, a kihaló kisöregekről, arról, hogy milyen nehézségek adódnak, ha mind a 10 hektárt bioművelésben szeretné tartani az ember és közben az összes szomszédos parcellán évente tizenötször permeteznek felszívódó szerekkel, végül csak hagytuk, hogy beszippantson a szekszárdi hangulat, néztük a tájat, hallgattuk a szél zúgását és kortyoltuk Janó eszméletlenül jó kadarkáját. Nem csoda, hogy Tompadoctor kedvenc helyei közé tartozik ez az árnyas terasz…
Fotó: Ercsey Dániel
Fotó: Ercsey Dániel
Fotó: Ercsey Dániel
Könnyűszél fehér 2021
Közepes citrom szín. Intenzív illatában édeskés gyümölcsösség, egres, kevés ananász, papaya, sauvignon blanc hangulat, ami nem is csoda, tekintve, hogy sauvignon blanc, chardonnay és olaszrizling házasítása. A közepes testet lendületes savak balanszírozzák, az ízképben meszes ásványosság és citromhéjas, frissítő kesernye. Szuper! 86/100 pont
Könnyűszél vörös (Bikavér) 2020
Közepesnél talán még halványabb rubin szín. Illatában édes gyümölcsösség, főleg piros bogyós erdei gyümölcsök és szép fűszerkészlet, jórészt malabári bors és rózsabors kombinációja. Szájban közepes testet kapunk, lendületes savakkal. Vibráló és izgalmas, hosszú lecsengéssel. Igazi Pannon Klasszis, ennek megfelelően főként kadarka, Zweigelt és kékfrankos alkotják, minimális cabernet franc kiegészítéssel! 90/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Szekszárdon az elmúlt években - részben Janónak is köszönhetően - teret nyert egy szemlélet, ami az eleganciát a test elé helyezi, a légies könnyedséget fontosabbnak tartja a szárazanyag tartalomnál, a moderált alkoholt előnyben részesíti, és mindezt jórészt a Kárpát-medencei fajtákkal, kékfrakkossal, kadarkával, Zweigelttel szeretné elérni. Tudom, hogy vannak a borvidéken belül is hangok, amelyek úgy tartják, szép-szép ez a törekvés, de ha az Istenadta nép csak azért is a cabernet és merlot borokat keresi, hát biza’ teljesen felesleges. Komoly, nagy nevű, a szívemnek kedves borászok is mondanak ilyet, mint Vesztergombi Csabi, aki szerény véleményem szerint a legstabilabb birtokká fejlesztette a borászatát az elmúlt évtizedben, minden évben vakon ajánlom a borait bárkinek. Igen ám, de Janó borait kóstolva (vagy mondhatnám Heimann Zolit is) mégis azonnal megértem, miért is döntöttek így.
Fotó: Ercsey Dániel
A borok stílusa markánsan különbözik a villányi stílustól, miközben nem válik egri stílussá. Szekszárdnak, ha van arca - márpedig miért ne lenne - akkor az ez. Elegáns, fineszesen fűszeres, zamatosan gyümölcsös, könnyed hangulatú, úgy lecsúszik egy palack az ember torkán, hogy pislantani sincs ideje. Úgy hiszem a boldog békeidőkben ilyen volt a Kárpát-medencei vörös, ezt itta a nép a Monarchia idején, hiszen akkor még Villány is oportóból szűrte a borait, nem pedig cabernet francból.
Kadarka Válogatás 2020
Halvány rubin szín. Spontán erjedt fakádban, utána viszont egyáltalán nem látott hordót. A Gyűszű-völgy és az Iván-völgy termése, 9 különböző kadarka klónnal. Illatában intenzív fűszeresség, bors és szegfűszeg, szerecsendió és cseresznye. Kóstolva könnyed és lendületes, csilingelő savakkal, tökéletes gyümölcs-fűszer egyensúllyal. Zakuszkához, lecsóhoz, harcsapaprikáshoz szuper lehet, de én magában is innám kifulladásig… 90/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Deviant syrah 2020
Közepesnél mélyebb rubin szín. Komplex illatában szilva, szeder és egyre erősödő borsos fajtajelleg. A test közepesnél nagyobb, szép savak teszik élővé a kortyot. Az ízben bors és szeder, pici szederlekvár és hosszan elnyúló utóíz. Nagyon fiatal még, érdemes lenne várni vele 2-3 évet. 89/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Kékfrankos 2017
A Decsi-hegy termése. A szín közepesnél kicsit talán mélyebb rubin. Az illat mély, benne meggy és meggylekvár, pici szegfűszeggel. Nagy test, szépen érett és komplex ízek, piros bogyós gyümölcsök és szép fűszerek. Elegáns, harmonikus, vibráló. Elképesztő formában van! 91/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Mire idáig jutottam a gondolatban, mármint odáig, hogy Szekszárd jövője a kékfrankos-kadarka-Bikavér szentháromságban van, Janó elkezdte kibontani a francia fajtákból szűrt borait, torkomra forrasztva ezzel a szót.
Porkoláb Cuvée 2019 (60% cabsav + 40% merlot)
Mély rubin szín. Illatában érett fekete bogyós gyümölcsök, bors és nagyon pici paprika. Nagy test, jó savak, izmos tanninok. A fekete bogyós erdei gyümölcsök mellett a hosszú lecsengésben egész komoly grafitos ízek is felbukkannak. 92/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Serius 2019
A Görögszó termése, 16 hónapot töltött új hordókban, a bordeaux-i nagy hármast 25% syrah egészíti ki. A színe mély rubin, az illata komplex és mély, szederrel, vaníliával, étcsokoládéval. Sűrű és puha tanninok, nagy test, érett savak, bársonyos korty jellemzik. Hűha! 91/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
Itt tartottunk, Rizling lelkesen hurcolta vissza az eldobott munkáskesztyűt és böködte a hideg orrával a kezemet, én meg éppen arra gondoltam (nincs mit tenni, bevallom férfiasan), hogy mégiscsak Vesztergombi Csabinak van igaza, amikor Janó felesége kihozott egy palackot a pincéből. - Mi ez? - kérdezte. - Magnumnak tűnik - mondta Janó, aztán elvette a palackot és forgatta, a fény felé tartotta. - Talán egy 2002-es Zweigelt. Felbontsam? Úgy legalább kiderül. - Felocsúdni sem volt időm, már húzta is ki a dugót és töltött. Igaza volt, a dugó elárulta. 2002-es Zweigelt volt a palackban és immár a poharamban is.
Zweigelt 2002 (Magnum)
Közepes gránát szín, téglás reflexekkel. Illatában curry, szilvalekvár, szantálfa és idős fadobozok. Közepes test, izgalmas savszerkezet, a gyümölcsösség már csak nyomokban tűnik elő, de a tercier jegyek, a kávé, az idős szilvalekvár és főképp a dohány teljesen kárpótolnak. A hosszú lecsengésben hecsedli is felbukkan. Wow! 94/100 pont
Fotó: Ercsey Dániel
„Íme, hát megleltem hazámat!“, ez a gondolat cikázott át a fejemen, miközben minden képkocka a helyére került és minden elnyerte az értelmét a diófa alatt. Ha van Isten, most bizonyosan 2002-es Zweigeltet iszik, de legalábbis szeretne, mert piszok nehéz beszerezni…