Szóval megint a 19 – Bar&Shop-ban kóstoltunk skót párlatokat, Rektenvald Attila tulajdonos ez alkalommal a „hordóerősségű” viszkiket vonta a fókuszpontba, ezek közül is 5 érdekes, nehezen elérhető tételt. A tárlatvezetést ismét Fülöp András, a WhiskyNet munkatársa végezte, akit már-már barátunkként üdvözöltünk megérkeztekor.
A rendszerinti hatodik, „meglepetés párlatot” most egy kisüveges ital formájában hazavihette a vendég, vagy elfogyaszthatta, amíg az utolsó bekezdésben említett „senkiföldjén” tanakodott a belső hanggal.
A hordóerősségű viszki férfias játék: ebben az esetben az italt az érlelést követően nem hígítják vissza az általános 40-48 alkoholfokos határig, hanem a maga, markáns és természetes valóságában kerül a palackba, általában 50-65 alkoholfokkal. A technikát Európában ’cask strength’-nek, Amerikában inkább ’barrel proof’-nak nevezik. Ez, a túlnyomóan az elkötelezett viszki rajongóknak, illetve gyűjtőknek szánt variáns általában nem kap karamell színezéket (engedélyezett a viszkigyártásban) és túlnyomóan nem hűtve szűrik le, amely kapcsán gazdagabb oldott összetevőkben.
A fahordós érlelés a XIX. században jelent meg, majd a XX. században vált általánosan elterjedtté. Jelenleg az EU-ban a minimum 3 évig hordóban érlelt párlat adható csak el viszkiként. Ameddig az USA-ban törvény szabályozza az újhordós érlelést, addig Európában ritkán alkalmazzák, inkább csak egy speciális ’finish’ kapcsán. Kontinensünkön a másodtöltésű hordók váltak populárissá, amelyek zöme az USA-ban felvásárolt elsőtöltésűek közül kerül ki, illetve népszerűek a használt boros hordók (pl. tokaji), vagy az „erősebb” portói-s, sherry-s hordók, ahogy arról egy korábbi cikkünkben már írtunk is.
Igazából a jó viszki a fa diadala, hiszen az érlelés nélkül egy éles, nehezen szerethető italt kapnánk, amely világraszóló diadalát aligha vívhatta volna meg a különféle nemes fák támogatása nélkül. Nyilván, fontos a megfelelő gabona kiválasztása, annak körültekintő előkészítése és lepárlása, átlagban 1-3 alkalommal, viszont az életet, a különféle, komplex ízeket a hordótól kapja ajándékba, miközben az ital mélyen átjárja a dongákat, és azokkal egy intenzív és dinamikus szimbiózist alakít ki. Ehhez szükséges, hogy a hordó égetett legyen belülről, mert így tud elindulni a kémiai kapcsolat, az pedig, hogy mennyire intenzív a hőkezelés a dongák felületén, természetesen hatással lesz az italra is. A hordó, méretétől függően (100-500 liter) 4-16 liter párlatot nyel el a dongáiban, ez annak a vámnak (veszteségnek) a része, amely az érlelés során keletkezik, és amit a szakma ’ angel's share’-nek hív. Létezik technológia, amely a dongákba vándorolt viszki visszanyerését célozza, különféle préselési módszerekkel, a visszanyert párlatot ’the devil’s cut’-nak nevezik; ami a réven elveszett, az a vámon visszajön.
No, de lássuk az italokat: mint ahogy erre már utaltunk fentebb, ezek a viszkik halványabbak, mert a színüket pusztán a hordótól kapják, így az érlelés időtartama és a fa alaptónusa az egyedüli meghatározója a végkifejletnek.
A lepárló az egyik legidősebb, legalizáltan üzemeltetett szeszfőzde, amelyet 1824-ben alapított John Smith. A tulajdonos törekvését, hogy legális keretek közé szorítsa tevékenységét, nem nézték jó szemmel a versenytársak, így több halálos fenyegetést is kapott, illetve kilátásba helyezte a szomszédság, hogy porig égetik az üzemét. Smith úr ennek megfelelően mindig magánál tartott 2 pisztolyt, amely úgy tűnik elégséges visszatartó erőnek bizonyult, így az üzem mára az egyik legnagyobb eladott single malt darabszámmal büszkélkedhet világviszonylatban.
Illat: Vanília, karamell, kókusz, amely elsősorban a fehértölgy bourbon hordónak köszönhető, édes sziruposság, méz köszönt bennünket, mellette csipetnyi fahéj és floralitás.
Íz: A magas alkohol melegséggel indít, majd intenzív karamell, édes-mézes sütemény, keserűmandula és lecsengésében szépséges, olasz pörkölésű kávé csendül.
A főzde az egyik legmagasabb lepárlótoronnyal rendelkezik, amely gazdagabb, krémesebb végeredményt kölcsönöz a terméknek. Illetve az üzem tökélyre fejlesztette az érlelést, amelynek köszönhetően kivételes viszkikkel örvendeztetik meg a fogyasztókat. A hordót az Ozark hegység tölgyesei adják. Ezt a terméket korábban már kivezette a cég a szortimentjéből, de a fogyasztók nagy örömére ismét elérhetővé vált, egy igazi klasszikus, a „legjobb értelemben vett Highland malt” stílus.
Illat: Citrusosság, gyömbér, aztán a mélyben egy kis füstös vanília. A tölgy erősen uralja a párlatot.
Íz: Elegáns, kerek korty, a gyömbér mellett karamell, sült gyümölcs íze jelenik meg, a lecsengésben karamellás-tejszínes sütemény és egy csipetnyi só.
Lényegében a mai napig egy családi kézben lévő lepárló. Hagyományos technikával dolgoznak, a malátájuk egy része a saját malátázójukból származik. A párlat egy kicsit sötétebb, amely annak köszönhető, hogy 70%-a sherry hordókban érlelődött, a fennmaradó rész bourbon hordókban. A viszki két és félszeres lepárlással készült, amely érték a kétszer és háromszor lepárolt alkoholok házasításából keletkezett. A stílus rusztikus jegyeket visel magán, amely kapcsán az illatában döngölt vályog is megjelenik, de ez felfogható az üzem saját stílusjegyének.
Illat: Testes illat, amelyben a tenger sós levegőjével átszőtt, amúgy édes gyümölcsök, barack, körte, banán és finom füstösség illata érezhető.
Íz: Nagy testű, olajos párlat, csokoládé, őrölt kávé, sós-édes mogyoró, bors, keserű narancslekvár, csipetnyi mandula.
Az 1995-ben alapított lepárló címkéjén egy kutya látható. A névhasználatuk a szigetre utal, ahol a lepárló működik. De hogy kerül a címkére egy kutya?! A megoldásért a kelta mondavilágba kell visszautaznunk: A területen összehordott kövekből álló emlékhelyeket (köröket) találtak. A legenda szerint az egyik ilyen kő kör a mondabéli „Finegal üstjének a helye”, aki ott költötte el az ebédjét, miközben Bran-t, a kutyáját az egyik sziklához kötötte ki. A lánc helyeként egy lyuk a mai napig megtalálható a helyszínen. A lepárló építésekor különösen figyeltek a környezetbe illeszkedésre, ezért a környékben fészkelő saspár költésekor átmenetileg megálltak az építkezéssel. Az üzem megnyitó ünnepsége idején ez a saspár „tiszteletköröket” repült a lepárló felett, ezért a címkére is rákerültek és láthatóak a mai napig, tovább szőve a mítoszok vaskos szövetét…
Illat: Intenzív fafüst köszönt ránk, a tőzeg alatt azonban gyümölcsök: körte, lime sejlik fel, egy kevés mentollal és sós tengeri levegő illatával körül fonva. Ez már előre vetíti a várható íz-komplexitást.
Íz: Fűszeresség, szenes tölgyesség érkezik a füst mellé (20 PPM). Szellőzés után száraz földesség, banán chips, karamell és sósság érzete, némi citrussal és csokoládéval. A lecsengésben vaníliás édesség.
Egy roppant fiatal, 2005-ben alapított lepárló termékével zárjuk a kóstolót, amely 125 év után az első, új alapítású üzem volt a szigeten. A rövidke múlt ellenére a lepárlómester már több alkalommal birtokolta az „év lepárlómestere” címet, amely jó példája annak, hogy nem kell feltétlenül évszázados múlt a kiváló termék előállításához. A viszki 3 különféle bourbon és 1 pedro ximenez sherry hordóban érett kerekre.
Illat: füstös, zárt illat, amelyen vanília illata üt át.
Ízében: egyaránt érezhető a bourbon és a sherry hordó hatása, piros gyümölcsök gurulnak elő, édességgel, vaníliával, vásári törökmézzel körül fogva. Lecsengésében a vanília némi aszalt gyümölcs ízével kerekedik egésszé.
Igazán férfias, markáns kóstoló részesei lehettünk, amely kapcsán kellemes meglepetés volt, hogy számos hölgyvendég is érdeklődéssel végig kóstolta a párlatokat. Olyan területre hajóztunk, amely ritkán kerül az átlag viszkifogyasztó látóterébe, ugyanakkor kiderült ezekről a magasabb alkoholfokú italokról, hogy a megfelelő érlelés, a párlatmester hozzáértő, kifinomult munkája egy izgalmas fejezetet nyit a kulturált alkoholfogyasztás vaskos albumában.
A kóstoló vége után az egyik vendéggel elegyedtem szóba, ezek azok a percek, amikor még csengenek-bongnak a párlatok, különféle ízek és asszociációk ötlenek fel, amikor még azon gondolkodik az ember, hogy belevágjon-e az éjszakába, vagy sétáljon haza, mert úgyis otthon várják a legjobban a megérkezését… Szóval ez a szimpatikus beszélgetőpartner nagy lelkesedéssel lábjegyzetelte, hogy mennyire örül a bár tematikus viszkikóstolóinak, mert ugyan baráti kör szintjén régóta eljegyezték magukat az itallal, most végre különleges, narratívával kiegészített párlatokat kóstolhatnak, amely egyszerre vonja finom ragyogásba a lelket, és ad lehetőséget a tanulásra, a dolgok mélyebb megismerésére…