Kérem Várjon!
Cikkek
Riczu és Stier átlépte a Rubicont
Kitekintő: Dél-Tirol és Toszkána
RMP
2012 February 10.

Mit taníthat két olaszországi borvidék Villánynak? – tette fel magának a kérdést 2011 őszén a siklósi Riczu–Stier Pincészet stábja, a választ a legmegfelelőbb helyeken kutatva. Háromnapos programjuk úticéljának Dél-Tirolt és Toszkánát szemelték ki, a kirándulásra pedig a pincészet munkatársain kívül néhány partnerüket, köztük a Pécsi Borozót is invitálták.

Riczu Tamással először a legígéretesebb fiatal villányi borászokat bemutató cikkünk kapcsán találkoztunk (lásd a kapcsolódó tartalmakat: A Fiú, a Lány, a Vő és a Névrokon). Az már akkor is világosan látszott, hogy Riczu profi a pince körüli vendéglátásban: ma is hetekre előre kell próbálkozni, ha disznóölésre, de legalábbis kemencében sült finomságokat is nyújtó sütés-főzésre szeretnénk nála bejelentkezni.

Akkoriban a borász a fehér fajtákra, a rozéra és a portugieserre koncentrált elsősorban és ezekkel vált országszerte ismertté. Egy komoly vörösboros érlelőpince súlyos és kockázatos beruházás, a vörösborok felé nyitásra úgy kerülhetett sor, hogy Tamás társult Stier István üzletemberrel, aki úgy látta, hogy van fantázia mind a borokban, mind az őket készítő borászban. A Riczu–Stier vörösborok számos szép sikert elértek már, a 2009-es Merlot például egyike lett a Pannon Borrégió TOP25 borának 2011-ben, a Cabernet Sauvignon 2009 pedig a legmagasabb pontszámot érte el a Pécsi Borozó nyári fajtakóstolóján. Ez utóbbiról az egyik legismertebb „szupertoszkán” vörösbort, a Sassicaiát készítő pincészet vezetője, Nicoló Incisa márki is megbizonyosodhatott az út során. De erre még külön visszatérünk.

Előbb fontos még megemlékezni a Riczu–Stier Pincészet két partneréről, akik nélkül a szakmai út programja nem alakulhatott volna úgy, ahogy. Egyikük Hunyady József, Stier István jó ismerőse, aki családja évszázados hagyományait folytatva, a Somogy megyei Kéthelyen irányít borászatot. A rendszerváltás előtt Olaszországban élt, méghozzá az utazás toszkán célpontján, Bolgheriben. Mario Incisa della Rochetta, a Sassicaia bor és azt azt készítő borászat megalkotója pedig nem más, mint Hunyady József nagyapja. A szakmai program szintén nem lehetett volna teljes Andreas Ebner invitálása nélkül. A lapunkban számos alkalommal szerepelt dél-tiroli származású borász a Pécsi Borvidék egyik legsikeresebbje, de egyébiránt borászati berendezések forgalmazója is. Családja a Bolzano melletti Sankt Pauls-ba való, a tanulmányút részvevői nekik köszönhetően látogathatták meg első napjukon a városka szövetkezeti borászatát.

Az a rövid látogatás során is egyértelműen kiderült, hogy Dél-Tirolban a borkultúra a mindennapi élet szerves része, mindenki ért hozzá bizonyos szinten, szinte mindenki kötődik a szőlőhöz és a borhoz valamilyen formában. A bornak itt presztízse van, és jól ismerik a nemzetközileg jegyzett, híres borokat is. A borkészítők oldaláról az is érdekes tanulság lehet, hogy a szövetkezeti formában működő óriáspincészet is képes elismertségre szert tenni és állandó magas színvonalat nyújtani. Nem mellesleg az 1907 óta működő borászat kétszáz tagja számára nyújt megélhetést, óriási szerepet játszik a környék gazdasági életében és eredményesen isműködik. (A szövetkezetben dolgozott néhány éve egy hónapig kollégánk, Labancz Richárd is, beszámolójáért ld. Pécsi Borozó, 2009. tavasz)

Fotó: Wéber Tamás

Az utazás következő (és egyben fő-) helyszíne az 5 órára és 500 kilométerre található Bolgheri, Toszkána egyik legérdekesebb boros vidéke. A környék nem tartozik a nagy történelmi borvidékek közé, még a 20. század közepén is főként fehéreket és rozékat készítettek itt, azokat is legfeljebb a legalacsonyabb, asztali bor kategóriában. Az idők változását a Decanter által szervezett 1974-es kóstoló jelezte félreértetetlenül, amelyen egy hatéves Sassicaia legyőzte a bordeaux- i vörösökből álló mezőnyt. Bolgheri borvidékén ma főként bordói fajtákat termesztenek (cabernet sauvignon-t, merlot-t, cabernet franc-t és a későn érő petit verdot fajtát) és itt készül a legnagyobb nevű szupertoszkán borok közül az említett Sassicaia (a Tenuta San Guido pincészetben), az Ornellaia (az azonos nevű pincészetben), vagy a Guado del Tasso (az Antinorinál, az ő érdekeltségük Tolna megyei Tűzkő Birtok is).

Magyar szál fellelhető az Ornellaia pincészetnél is, nem is akármilyen. Borászként dolgozott itt ugyanis Gál Tibor, aki Magyarország egyik legnevesebb, világviszonylatban is kiemelkedő borásza volt. A Lodovico Antinori hívására Toszkánába érkezett borkészítő 1998-as Ornellaia borát a Wine Spectator az év legjobbjának választotta 2001-ben. A pincészet egyébként nem régi, a modern villányi borászat történetével is összevethető. 1981-ben telepítették be a központi birtokot cabernet sauvignonnal és merlot-val. 1985-ben született meg az első évjárat, 1987-ben épült fel a modern feldolgozó. A küldöttséget Leonardo Raspini ügyvezető igazgató vezette körbe a borászatban, ahol megmutatta azokat a különleges palackokat is, amelyeket a világ legmenőbb kortárs művészei terveznek az egyes évjáratokhoz külön, a pincészet felkérésére.

Egy Bolgheribe tervezett szakmai kirándulás csúcsa mégiscsak a Tenuta San Guido, a Sassicaia bor szülőhelyének felkeresése. Itt indult ugyanis minden, ami a szupertoszkán borokat a világ élvonalába küzdötte fel. A világsztárrá váló Sassicaia 85% cabernet sauvignon és 15% franc házasítása, a tőkénkénti termés nem haladja meg a másfél kilogrammot. Két évig érlelik barrique tölgyfahordóban (ezek egyharmada új, második harmada egyéves, utolsó harmada kétéves), majd hathónapos palackos érlelés következik. A kóstoló során a küldöttségnek Nicolo Incisa márkival, a borászat urával is alkalma nyílt találkozni, aki olyannyira érdeklődött a magyar tapasztalatok iránt, hogy a Riczu–Stier Pincészet Cabernet Sauvignon-ját és Cabernet Franc-ját is megkóstolta. Hogy mit jelent a „very great”, amit a márki a borokra mondott, azt a jelenlévők sokáig próbálták elhallgatni Riczu Tamás elől. Reméljük, azóta sem bízta el magát.