1997-ben lehetőségünk nyílt földvásárlásra, és akkor vettük meg az első 10 hektáros darabot. Akkor már szőlővel foglalkoztunk, így úgy döntöttünk, szőlőt telepítünk rá. Két ismerősünk is betársult ebbe a vállalkozásba, így további bővítés és telepítés következett – meséli az először leginkább szőlőtermesztéssel foglalkozó vállalkozás indulásáról Kiszler Ferenc.

2005-től a magyarországi borpiac egyik legnagyobb szereplője, a Danubiana (mindkét riportalanyunk munkahelye) sem kívánta tovább maga művelni 37 hektárnyi szőlőjét, így összesen több mint 80 hektár került a Vitishez. Hobbiméretű telek – mondják a nyakukba szakadt feladat nagyságáról. Kérdésemre, hogy miért tetézték a feladatot még azzal, hogy a szőlő egy (kis) részével borászkodásba is belefognak, tömör a válasz: Azért, hogy kipróbáljuk ezt is. A 2000-es években még nem vették meg az eladásra felkínált pincét, (drágán árulták), 2009-től kezdtek bort csinálni abban a pincében, amit ma is bérelnek, Bonyhád felett. Támogatásból valósult meg a felszerelés, így lett prés, koracél-tartály, hordók. Ekkor álltunk neki komolyan, leválogatást végeztünk a szőlőben, korlátoztuk a termést és küzdöttünk, hogy ne kerüljünk 15 alkohol fölé. Én voltam az éjszakás műszak csömöszölésben, egy másik dolgozónk pedig a nappali – emlékszik vissza az ígéretes időszakra Schmidt Győző.

Úgy gondolták, csak vörösbort fognak készíteni, esetleg kísérleteznek egy kis fehérrel is. A minőség volt az elsődleges szempont és az első borok kiválónak bizonyultak. Aztán közbeszólt a 2010-es év, amikor elment az életkedvem is – jelzi Kiszler Ferenc, mennyire letörte a lelkesedést a kedvezőtlen időjárás. 2010-ben is nagyon gonddal álltunk neki ledobálni a szőlőt (helyenként 3 kilót is egy tőkéről), és az eredmény egész biztató volt. Kihoztuk, amit az évjáratból ki lehetett, de a víz azért csak benne volt a bogyókban – teszi hozzá Schmidt.

Újonnan indultunk, ezért nem volt más, csak barrik-hordó. Így barrik borokkal indult a Vitis Pince, méghozzá a következőkkel: Chardonnay, Pinot Noir, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot és Syrah, 2009-ből. Hatezer palack bor készült, ezeket egyelőre őrizgetik, ezután kezdik el megtervezni, hogyan kezdjék el forgalmazni, milyen arculattal tegyék őket elérhetővé. 2010-ből egy Pinot Noir –Merlot házasítással érdemes próbálkozni, ez jól sikerült, és a Pinot Noir is jó lett. A későbbi fajtákkal volt a nagyobb gond, azokkal nem nagyon küzdöttünk – mondják.

A cég hat állandó alkalmazottat foglalkoztat, plusz természetesen idénymunkásokat. Ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen termelni, gépesíteni kellett a munkák jó a részét. A vállalkozás nem vesz fel hitelt, olyan ütemben bővül, ahogy azt a saját szerves fejlődése lehetővé teszi. Kérdés, hogy tovább merre mennek. Tovább gépesíteni még lehet, a traktorokat kellene lecserélni és a pincében is tovább kellene lépni a csoportok fogadása és a vendéglátás területén – mondják, hozzátéve, hogy egy-két csoport már most is van, aki remekül érzi magát a pincében. Így volt az a svéd kereskedő is, akinek annyira megtetszett a kínálat, hogy 4 raklappal vitt volna az egyik borból. Mivel összesen hatezer palack készült, erre esélye sem volt. Nincs rajtunk értékesítési kényszer – fogalmaznak optimistán.

Hogy mik a további tervek a jövőre? Szeretnénk olyan borokat készíteni, ami nekünk is ízlik – szól a rövid válasz. Érdemes lenne kijönni egy fehér házasítással, amiben sauvignon blanc, pinot blanc és chardonnay kapna szerepet, valamint a királyleányka is érdemes lehet arra, hogy borként is kipróbáljuk – jósol Schmidt Győző. Ráadásul egy új pince építése is szóba kerül, aminek a felszerelése is összeállt. Egyelőre fejben.