Két napot töltöttünk a Várban. Sok idő? Kevés idő? Szigorú beosztással, csak időnkénti megbicsaklással, gyakori köpködéssel, de persze a végén baráti koccintásokkal, hazai vörösökkel tettük fel a koronát. Az első napon szinte csak Tokaj került a pohárba, a második nap első felében inkább Somló. Azaz legfőképpen fehérek. De természetesen máshova is elnéztünk, más borokat is megkóstoltunk. Két későbbi posztban a tematikus kóstolások kerülnek előtérbe, most az összes többi kiemelkedő bor. A Borfesztivál véget ért ugyan, de lesznek még az ősz folyamán boros rendezvények, meg hát új borokkal töltődnek fel remélhetőleg a borszaküzletek is.
Amint azt már említettem, az első napon leginkább „tokajoztunk”. Nem is nagyon jegyzeteltem fel más rögzítésre valót, a többi csak úgy eltűnt a kiemelkedő válogatásunk mellé. A szerda arra jó, hogy nyugodt tempóban haladjunk és beszélgessünk. Mi ezt tettük, Szabózé kolléga kíséretével az első szakaszon, majd a száraz fehéreket követően ő eltűnt az egyre csak dagadó tömegben, mi meg belevesztünk az édesek világába. Arról a napról is ne ejtsünk több szót, majd a át folyamán, a Tokaj-posztban jönnek a részletek.
A második napon viszont akarva-akaratlanul babysitterek lettünk. Ami végül sokkal jobban sikeredett, mint az első pillanatban sejtettem volna. A Vylyan-standnál találkoztunk volna vété kollégával, aki ezen a napon már fényképezőgéppel felszerelkezve érkezett. Itt azonban megkértek bennünket, hogy az új gyakornokot, aki Németországból érkezett, kísérjük már körbe, mert ő is fehéreket szeretne, mi is fehéreket szeretnénk, hátha még valami jól szerkesztett bortúra is kisül ebből.
Így hát csatlakozott hozzánk Lotte, aki bár Németországban él és borásznak tanul, szinte tökéletesen beszél (és kóstol) magyarul. Mondjuk, ebben talán szerepe van magyarországi családi kötődésének, no meg magyar férjének is. Poharat a kézbe, indulunk!
Hazai pályán kezdtünk, Bősz Adriánhoz sétáltunk el, két lazább, ámde izgalmas fehérre. A kadarka fehér 2007-ből vagány srác, a vidékhez képest magas, ám jóleső savakkal, illatában fehérbors és zöldes barack ugrik ki. Korrekt, elsősorban különlegessége miatt tűnik ki, de emellett valószínűleg kihozták belőle, amit ebből a műfajból lehet. A második egy rajnai rizling volt, szintén 2007, a hatosnál sokkal intenzívebb, feszesebb struktúrájú, testhez arányos savakkal. Van benne gyümölcs és van benne finomság. Friss, kellemes, jó inni.
Somlón folytatjuk, a részletek majd jönnek egy későbbi anyagban, úgyhogy Andreas Ebnernél csatlakozunk vissza, amikor is a somlai keménykötésű fivéreket egy üde chardonnay követi. Friss, nagyon illatos, már-már megvádolható, hogy sauvignon blanc-os, pedig az nincs is Andreasnak egy tőke sem… Egy könnyed chardonnay, bódító illatokkal, filigrán testtel, de arányaiban jól megszerkesztett bort találunk a poharunkban. A nagy melegben bizony jólesett belőle egy-két korty. A St. Andrea Ferenchegy Chardonnay 2007 bizony már más stílt képvisel, sokkal markánsabb benne a fás jelleg, talán még el is nyomja a gyümölcsöket. Nekem viszont éppen ez tetszik benne, mármint, hogy a fa és a gyümölcsök még mindig birkóznak és majdcsak évek múlva derül ki az igazság. Ezen a fa dolgon el is mélázunk egy darabon, de az Örökké felráz bennünket, nagyon szép, tiszta illatok, harmonikus szerkezet, virág, gyümölcs, tartás, hossz, ami csak kell.
A szomszédban, a Sauska pincészetnél két chardonnay, két irány. Előbb a nagytestvért kóstoljuk, a Makárt 2007-ből. Nekem még mindig túl sok benne a fa, Lottéval nagyjából azonosak a jegyzeteink, és ez még inkább kiderül, amikor a „sima” 2007-es kerül a pohárba. Sokkal finomabbak a vonásai, szebbek a gyümölcsök, diszkrétebb a fa és valahogy nekem ez az elegancia többet ér, mint az a valóban sűrűbb szövésű anyag, amely azonban jórészt túl sok fa alá van rejtve.
Ha már Villány, akkor még két chardonnay: Gere Tamás és Zsolt külön kóstolójára sajnos nem étünk oda, így most itt kárpótoltuk magunkat. Ez a chardonnay, amely már 2008-as, most sokkal szebb, mint amikor teszten kóstoltuk. Abszolút elegáns bor, sok gyümölccsel, izgalmassá pedig mandulás, diós és gesztenyés jegyek teszik. Nagyon korrekt bor, felülmúlja várakozásainkat, viszont nem teszi ezt a Malatinszky 2007-es chardonnay, amely most valahogy vékonynak és erőtlennek tűnt, formán kívül teljesített.
Már-már végeztünk is volna a chardonnay-sorral, amikor előttünk termett Németh Attila Gábor, azaz N.A.G. standja. És a nagyhírű 2005-ös után idén végre kijött egy új chardonnay, mégpedig a 2008-as! Hát ez sem kispályás, meg kell jegyeznem, sok benne minden és mégis és mégsem. Mégsem lóg ki belőle a viszonylag sok alkohol, a pici maradék cukor is sokat tesz a nem alacsony savtartalom kerekítése érdekében. Mégis tetszik, mégis egyedülálló, nekem bejön, úgyhogy kóstoltunk mást is. Első körben csak száraz jöhetett szóba, itt csak pult alól került így elő egy Alana (NA tokaji kalandja) hárslevelű 2005-ből. Hümmögtünk itt sokat, merthogy szép bor ez nagyon, sajnáljuk is, hogy csak exportra készült. Egy kis időugrással a később kóstoltakra is rátérünk, mivelhogy visszatértünk ide még az este folyamán. Oldalolasz 2006. Szép munka, lehetne itt is mondani, hogy hát magas az alkohol, meg nem kevés a sav, no meg persze, maradt benne cukor is (talán harminc gramm körül) – mégis, itt ez most jól szól, egyben van és kerek. Szép bor, jó bor. A Diós sárgamuskotály 2007 sem okoz csalódást, pedig ezzel a fajtával nehezen békülök, most meg itt van, tetszik, mi történt velem? A végén az igazi kincs a Hanna 2006, a sárgamuskotály, ami megérintett. Mézes-teás, krémes, végtelen, nem csicsa, nem cicoma, elegancia és harmónia. majd 200 gramm cukor van benne, de nem érdekel. Kell.
Itt a helyes időrendben váltottunk egy Barnatanya névre hallgató, igencsak jól sikerült syrah-val és ezután már csak vörösözünk. De most még visszatérünk a visszatérés előtti idősíkba, ahol is a száraz NAG-borok után továbbálltunk az Oroszlános udvar felé.
A Kézműves Borok Háza standjánál állomásoztunk le több boros kóstolóra. Mondván, akkor most majd megmutatjuk Lotténak az igazi magyar kézmívességet. Ami a borok tekintetében sikerült is, ám amikor a harmadik kóstolt tétel mindannyiunk számára dugós volt, csak a standon őrködő, a borokról visszafogott tudást átadó hölgynek nem, akkor azért csökkent a Bizalom-indexünk. Ettől függetlenül az Orsolya Hermány Leányka 2008 hozta, amit vártunk tőle, illatban nagyon szép volt, ízben visszalépett és mintha még nem állt volna össze, nagyon kócos volt. Remek volt viszont a számunkra eddig ismeretlen Losonczi Mátrai Úrráteszi Olaszrizling 2007, hihetetlenül intenzív és gazdag, tartalmas bor. A Villa Tolnay Olaszrizling 2007 a korábban említett dugósság miatt kiesik, viszont az utolsóként kóstolt Szentesi Nadapi Rajnai Rizling 2007 abszolút zseniális. Még mindig. Jó ideje kóstoltam először és már akkor is tetszett, most sem vesztett értékeiből, sőt.
Elsétáltunk a Matias-standig is, hogy egy kiselőadás mellett ismertessem Lotténak és az addig csatlakozott barátainknak a cirfandli rövid történetét és szerepét a pécsi borok világában - szigorúan szerintem. A Matias cirfandli egy jó példa ugyanis, nekem abszolút bejön, jöjjön hét még sok ilyen és jobb tőlük. Kóstoltunk még irsait és hárslevelűt, kéknyelűt és szürkebarátot. Nincs melléfogás, korrekt volt mindegyik, de nekem itt akkor is a cirfandli maradt a csúcs. Fehérben.
Némi étkezés, azaz tócsnizás után tértünk most vissza a valós idősíkban az NAG-standra, hogy édeskedés után vörösködjünk. Lotte innen már kiszállt a kóstolásból, lévén neki volt még több napja kóstolni, nekünk meg már nem. Ennek következtében innen már csak címszavakban a legjobbak a kóstoltak közül: Heimann Barbár 2006, Eszterbauer Tivald CS 2007, Borműhely (Pálos Miki) Eposz CF 2007, Maul Zsolt Lator CF 2007, Ebner 7-es Hordó 2006, Sauska CF 2006, Vylyan Mandolás CF 2006. Hát persze, hogy hazai pálya. Sosem maradhat ki.
A többi beharangozott téma pár napon belül felkerül, addig is felkészülni a következő menetre: szeptember 17-20. között Szekszárdon kóstolunk!