Kérem Várjon!
Cikkek
Tokajon innen és túl
Kézdy Dániellel beszélgettünk
Tüske Gyöngyi - Nyulasi Gábriel István
2019 September 10.
A nyomtatásban megjelent cikkek néha féléves késéssel kerülnek fel a webre, de jobb később, mint soha. Főleg, ha ilyenkor is van mondanivalójuk. Kézdy Dániellel a Pécsi Borozó 2019 tavaszi számában jelent meg eredetileg az interjú.

Kézdy Dániel - Tokaj Mentora, borkereskedő, borszakértő, borgyűjtő, könyvíró, számos nagysikerű boros rendezvény és projekt szellemi atyja. Honnan ered a tokaji borok iránti szenvedélyed?

Nincs konkrét kötődésem Tokajhoz és olyan legendákkal sem tudok szolgálni, hogy a dédszüleim onnan származnának, vagy édesanyám aszút kortyolgatott volna, amikor terhes volt velem. A Vendéglátóipari Főiskolán Csizmadia András gasztrofilozófus fertőzött meg a borok szeretetével. Az első Tokajjal kapcsolatos élményem, amikor az Árvay pincészet standján dolgoztam a Várban a Borfesztiválon. Ez annyira megtetszett, hogy elkezdtem mélyebben foglalkozni a borral: elvégeztem a londoni WSET-et, sommelier képzést, kóstolókra jártam és többször megfordultam Tokajban. A 2000-es évek elején egy Árvay-Szepsy kóstoló volt az a fordulópont, amikor eldöntöttem, hogy számomra Tokaj a legfontosabb borvidék. Onnantól kezdve már jött minden magától…

Pár éve készült veled egy interjút, amiben kijelentetted, hogy a száraz tokaji borok között a furmint a csordavezér. Jelenleg is ezen a véleményen vagy?  

Abszolút, ebben nagy változást nem látok. A hárslevelűnek is van egyfajta fejlődése, de úgy vélem, annak még inkább a borszakmán belül van a helye, a fogyasztók körében nem érzem az áttörést. Már nem tabu a furmint-hárslevelű házasítás alkalmazása, ennek köszönhetően jobban megismerhetjük a fajtát, ami házasítás formájában is tud nagyon komoly tételeket adni. A végső cél pedig az lehet, hogy elkészüljön a „Nagy Magyar Fehérbor”. Visszatérve az alapkérdéshez, a csordavezér változatlanul a furmint.

Maradjunk még a furmintnál. Idén volt a 10. Furmint Február, van még lehetősége fejlődni a rendezvénynek?

Bizonyos szempontból csúcsra van járatva a rendezvény. Az 5. Furmint Február után kitűzött céljainkat megvalósítottuk: 1000 vendég, nagyjából 100 kiállító. Lényeges előrelépés a külföldre való nyitás által valósulhatna meg, amit el is kezdtünk a Furmint Day-jel három évvel ezelőtt.

A Furmint Day mellett a nevedhez kötődik az Aszú Day is. Milyen ezeknek a külföldi fogadtatása?

Vannak borokhoz kapcsolódó nemzetközi napok, ebben nem alkottunk újat. Az aszú és a száraz furmint közül a furmint nehezebb helyzetben van, mert meg kell küzdeni számos vetélytárssal a világon, és a Furmint Day-nek is ebbe a sorba kell beállnia. A február holtszezon, ezért is időzítettük ide a Furmint Februárt és a Furmint Day-t. Ezt itthon sikerült kihasználni, külföldön már nehezebb lesz. Tokaj nevét és az aszút a külföldi fogyasztók is ismerik, a Tokaj szó hallatán egyértelműen édes borra gondolnak, ráadásul az Aszú Day két héttel karácsony előtt van. Az ünnepek a különlegességek fogyasztásáról is szólnak, és még ha ez az időszak zajosabb is, mert mindenki ilyenkor szeretné értékesíteni a top termékeit, az aszúnak olyan presztízse van, amivel könnyebb utat törni. Harmadszor lesz idén Aszú Day, így nagy tapasztalatunk még nincs, de azt látom, hogy van helye a nemzetközi színtéren.

Az aszúnál nincs feljebb desszertborban, magyar és világviszonylatban sem, ebben megegyezhetünk. Nem véletlenül alapítottad meg az Aszú Prime-ot, amely az aszúk krémjével foglalkozik. Hogyan sikerül a világot a minőségi aszúfogyasztás irányába mozdítani?

Nehezebben, mint gondoltam. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az emberek úgy tekintenek az aszúra, mint egy kincsre és elrakják, ahelyett, hogy megkóstolnák. Részben igazuk van, az aszú tényleg kincs, a legjobb minőségű természetes édes bor. Kevés olyan dolog van a világon, ami úgymond mindenkinek ízlik és akármennyire is wellness-fitnesz vonulatban élünk, az édes íz elcsábítja az embereket. Azt az üzenetet kell átadni, hogy nyissunk aszút, ne csak karácsonykor! Desszert helyett nyissunk aszút! Vendégek jöttek? Nyissunk aszút! Még csak nem is kell az egész üveggel meginni, hiszen hónapokig eláll a hűtőben. Kóstoljunk bátran aszút!

Van élet Tokajon túl? Hallottunk a kadarka-projektről, ez is olyan kiválasztott bor lesz, mint az aszú, a furmint vagy a hárslevelű?

Én személy szerint nagyon szeretem a kadarkát, a gyümölcsös, elegáns vonal, amit képvisel közel áll hozzám. Megjelenik benne az egész magyar lélek: kicsit fineszes, kicsit játékos, kicsit fűszeres, nehéz fajta, meg kell érte dolgozni, épp ezért kiugróan különleges bor lehet belőle. Továbbá felismertem, hogy a nemzeti ünnepeinkhez nem tartozik bor. És miért ne tartozhatna? A tavasz közeledtével szívesebben nyúlunk a könnyed vörösökhöz, így nekem a kadarka március 15-höz kapcsolódik, lehetne „a szabadság bora”. Idén ezzel a koncepcióval elindítjuk a 0. évet. Jó pár kadarka termelővel egyeztetettem ezügyben, a Kálvária pincénél is lesz valami megmozdulás. Nem szeretnék egy újabb nagykóstolót, a hosszú távú célom az, hogy az emberek kössék a kadarkát március 15-höz és nyissanak aznap egy kadarkát. Annak is örülnék, ha a borászok, a borvidékek maguk tartanának ezzel kapcsolatos rendezvényeket.

Nemrég jártunk a kincseskamrádban, a budakalászi Kálvária pincédben. Káprázatos a gyűjteményed, milyen rendezvényekre lehet számítani ebben a bortemplomban?

A Kálvária pince kapcsán az a célunk, hogy a fő hazai fajtákat állítsuk a középpontba: a furmint mellett a kékfrankos, a kadarka, a hárslevelű, a juhfark, az olaszrizling a legelterjedtebb fajták, de szeretnénk teret adni az aszún és a szamorodnin túl a bikavérnek is. A kisebb, érdekesebb termelőkre, a kuriózumokra koncentrálunk. Emellett szeretnénk a környéken élő borszerető embereknek fix találkozási pontul szolgálni. Minden hónapban több különböző rendezvényt tartunk, van, amelyik borászhoz vagy borvidékhez kötött, de volt már terítéken étel és bor párosítás, például grill és habzó is. Másrészről egész évben várjuk a borkedvelő társaságokat privát eseményekre, lehetőséget nyújtunk, hogy megismerjék a pincét és kínálatát.

Milyen lehetőségeket látsz Magyarország számára a nemzetközi borpiacon történő érvényesüléshez?

A magyar bor nagyon sokat tudna előre lépni egységes bormarketing segítségével. Jelenleg is folynak pénzek a bormarketingbe és indulnak kezdeményezések, de én úgy érzem, hogy ezek elaprózódnak, valódi egység még nincs. Vannak apróságok, amik nekem hiányoznak. Miért nincs egységes logó, egységes csomagolás az export termékeken? Miért nincsenek vidéki borboltok, ahol a helyi termelők borait értékesítenék és a helyi programokat népszerűsítenék? A borászokkal való beszélgetésekből azt hallom, hogy bár a pályázatok jók, szükség lenne egységes kutatás-fejlesztésre és erősebb háttértámogatásra is.

Mikor lesz saját borod?

Talán soha. Van egy kis szőlőterületem Tokajban, ahol egy borász készít bort, illetve a Balatonnál a sógorommal van egy szőlőterületünk, ahol megpróbáltuk a szőlőt művelni pár éve, de felhagytunk vele. Rengeteget utazom, a családi életemmel és a jelenlegi életmódommal nem fér össze, hogy még a szőlővel is foglalkozzak. Majd ha nyugdíjas leszek, és a gyerekeim is besegítenek, akkor csinálunk egy jó kadarka sillert. Mindenki maradjon annál, amihez ért, a borkészítést meghagyom annak a sok kiváló borásznak, akik csodás tételeket tesznek le minden évben az asztalainkra.


Fotók: Furmint Photo