A Kislaki Bormanufaktúra (Légli Géza) 2012-es Pirosbor-át már többször kóstoltam. Először húsvétkor vetettem be, és nagyszerű párost alkotott a sonkával. A húsvéti sonka menühöz amúgy is nehéz bort választani, ez azonban telitalálat volt. Azóta járt már velem a soltvadkerti motorostalálkozón, sőt elvittem Radostyánba is táborozni. Nagy nyári kedvencem lett, szinte kézenfogva járunk. Egész kis gyűjteményem van belőle otthon,  hiszen jó ár-érték arányú bor, és nagy öröm, hogy már nem csak webshopból lehet hozzájutni, hanem a Lidl polcaira is felrakták.

Őszintén szólva, először a színébe szerettem bele. Őrületesen intenzív meggypiros színben pompázik, nem is tartom véletlennek a névválasztást. A zöld leveles címke megoldás pedig még inkább kiemeli a pirosságát. Illatában főként málna, ízében pedig szintén a zamatos gyümölcsök jelennek meg - málna és meggy párosa. Könnyű test, lendületes savak, hosszú korty jellemzik. Igazi stílusteremtő siller.

A Bujdosó Pincészet boraival februárban találkoztam először, amikor a Borkultúra Szabadegyetemen balatoni borokkal ismerkedtünk. Már akkor levettek a lábamról. Megvallom őszintén nagyon tetszett ez a boros-vitorlázós összefonódás. A fantasztikusan kitalált címkecsalád és elnevezések, mind a vitorlázáshoz kapcsolódva (Horgony, Csomó, Mentőöv, Iránytű stb.), a prémium borok pedig a Balaton klasszikus vitorlásairól (Sirocco, Nemere, Tramontara) elnevezve. A sauvignon blanc-juk és a késői szüretelésű traminijük  elég meggyőző volt ahhoz, hogy úgy érezzem, érdemes a többit is megkóstolni, így még akkor rendeltem egy kartonnyi szabad asszociációjú válogatást a webshopjukból.

Bujdosó Horgony Chardonnay 2013: A 2013-as Horgony névre hallgató chardonnay-t kifejezetten azért vittem magammal az egyik találkozóra, hogy a lánykáknak is örömet szerezzek. Fajtajelleges bor, szalmasárga színvilággal. Illatában és ízében is nagyon szép, fehérhúsú gyümölcsök, főként barack, és citrusosság jelenik meg. Hosszú korttyal, intenzív aromákkal, üde savakkal és kellemes alkohollal simogat.

Bujdosó Mentőöv Rosé 2013: Cabernet sauvignon és pinot noir házasítás. Halvány szamóca szín, friss és gyümölcsös illat, főként málna dominanciával. Szinte kirobban a pohárból gyümölcsösségével és savaival. Most már a második palackkal bontottuk némi időeltolódással, és még mindig az egyik kedvenc rosénk. Plusz pont a pincészetnek, hogy - mint említettem -, életük a Balaton és a vitorlázás köré összpontosul, 2014-től pedig a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatát (VMSZ) támogatják minden eladott palack után 10 Ft-tal. Nagyon szép gesztus.

Losonci Bálint Mátka Siller 2012: Minden tekintetben meggylére hajaz. Ízében érett bogyósgyümölcsök, leginkább meggy és cseresznye, mellette pici ásványosság bújik meg. Hosszú lecsengésű, érett, finom és tartalmas bor, picit magasabb alkohollal, mint ahogy a sillerektől várja az ember.

Múlt hétvégén a vadnai tónál kempingeztünk, és őszintén szóva borügyileg elég felkészületlenek voltunk. Maradt a Tesco, mint forrás, ami kellemes csalódás volt. A szomszédos Kazincbarcikán ugyanis igen kulturált a nyári borkínálat, egy egész boroshűtő van telepakolva különféle rosékkal. Igazán klassz dolognak tartom, hogy végre nemcsak sörökkel, sőt ami még rosszabb, ízesített sörökkel traktálják a vásárlókat. Persze esetünkben dugóhúzó híján is csak a csavarzárasok jöhetettek szóba, ilyenből azonban csak kétfajta volt. Így esett a választás Taklerék 2013-as Kékfrankos Rosé-jára, amihez pár hete már volt szerencsénk. Tetszett, mert más, mint a megszokott málna-eper kombók, ízében ugyanis pici narancsosság, de főként őszibarack jelenik meg. Üde, friss és lendületes, minimális szénsavval megtámogatva. Összességében nagyon szerettük, koncert alatt hamar “elszopogattuk”.