„Birkák vagyunk”, írja le Tóth Adri a Vinoporton és sajnos igaza van. Birkák vagyunk. Legyen így inkább: birkák voltunk. Egy ideig én is elfogadtam, vagy inkább csak tudomásul vettem azt a gyakorlatot, hogy az előző év négy meg nem választott jelöltje a következő évben is bekerül. Lényegében a négy közül kerül ki majd a következő évi győztes. Előbb-utóbb mindegyikük nyer, akkor is, ha közben eltelik három-négy év és már nem készít jó borokat, elköltözik Oregonba, borhamisításon kapják vagy csak rutinszerűen végzi azt, ami hiteles volt akkor, amikor először jelölték, csak azóta meghaladta a kor.

Engem az is zavar, hogy van ugye 20.000 megkérdezett. Válaszol 750 ember. Nem egy jó arány. De rendben van, ők jelölnek. Tényleg mindig ugyanúgy? Tényleg ennyire birkák vagyunk? Vagy mi csak az ötödiket választjuk ki, a négy tavalyi automatikusan bennmarad? És utána köztük dől el, amikor már csak a borakadémikusok, ők mintegy százötvenen, jelentős részben borászok, döntik el,

ki is legyen az Év Bortermelője?

Az egész választás átláthatatlan, sokkal inkább nyilvánosan és mindenféle csalás, befolyásolás, irányítás gondolatát sem volna szabadna megengedni, ez a rendszer pedig éppen mindenkit efelé terel. Lehet, hogy tényleg annyira birkák vagyunk, hogy nem gondolkodunk, hanem azokra szavazunk, akik tavaly is ott voltak, végül is más voksolásokon sem vagyunk túl kreatívak.

Vajon miért nem publikus, ki hány szavazatot kapott? Jó lenne, sőt kezdeményezem, hogy a Magyar Bor Akadémia hozza nyilvánosságra, a 750 szavazó milyen arányban támogatott borászokat! Nyilvánosságot, átláthatóságot! Ne hivatkozzunk a voksolás méltóságára, borászok személyiségi jogainak tiszteletben tartására, mindenféle pátoszos ürügyre.

Ha van egy szavazás, amire felkérnek sokunkat, akkor vegyék komolyan a szavazatainkat. Bár ezek valószínűleg csak történik, majd, hogy jövőre biztos nem kapok szavazásra felkérő e-mailt…

Tisztelt borakadémikusok!

Ez Önök szerint így rendben van? Minden szavazó és minden borakadémikus nézzen egy pillanatra magába és tegye fel a kérdést, valóban ez az öt ember érdemli meg a leginkább, hogy az Év Bortermelője legyen Magyarországon? És akkor gondoljon arra, saját maga kire adta le voksát. Biztos összhang van? Minden rendben, mehetünk tovább, rutinból előzünk?

Érdemes megfontolni, amit hozamkorlát ír a blogján: „Természetesen nem vitatom, hogy a jelöltek megérdemlik majd a címet, bár annak értéke lassan egy három éves reduktív rozé értékével vetekszik.”

Van ennek a választásnak egy alapszabálya: „ÉV BORTERMELŐJE MAGYARORSZÁGON”, mely cím nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés. A díjat Év Bortermelője elnevezéssel 1991-ben adták át először azzal a szándékkal, hogy elismerje egy hazai borász kimagasló szakmai teljesítményét, többéves munkáját.”

Ennek mindenki megfelel a jelöltek között? Minden pontnak? Négy éve és most is?

Vegyük komolyan

az Év Bortermelője választást. Vegyük komolyan a borászokat, a jelölteket, a győztest. Adjuk meg nekik azt a tiszteletet, hogy egy komolyan vehető címmel jutalmazzuk meg őket.

Mindennek és mindenkinek van ideje. És vannak dolgok, események, formátumok, emberek, amiket egyszerűen túljár az idő. És akkor elveszíti a hitelét, a komolyságát, a rangját. Sok mindent. De minden megújítható, mindenki megújulhat.

Ne hagyjuk inflálódni a magyar borkultúrát, hiszen annak egy jelentős eleme ez a választás is, nagy tisztelet bekerülni egy évben a legjobb ötbe, de semmilyen komoly díjat nem így adnak át. Ha valaki jelölt volt egyszer, attól még nem kell automatikusan megkapnia a díjat!

Tisztelem a borászokat, akik az idén az ötbe kerültem. Még ha vannak köztük olyanok is, akik a közelébe se kerülhetnének ennek a díjnak. A munkájukat ettől függetlenül tisztelem. De nem erről van itt szó. Nem ők tehetnek róla, ők öten, hogy a választás nevetségessé, komolytalanná és hiteltelenné vált.

Akik tehetnek róla, hallgatnak. Sunyítanak és úgy tesznek, mintha minden rendben volna. Büszkék rá és lepereg minden kritika. Talán a vesegörcsöm is emiatt van, bár már nem vagyok lázadó tizenéves, ezt a nagyképű önelégültséget még mindig nem tudom elviselni.