Az év közeledtével számos hírportálon belefuthatunk év-összegző híradásokba, képsorokba; utóbbiakat különösen szeretem. Talán hasonló magatartás jellemző egy hosszú utazás végére érő emberre is: elkezdi rakosgatni, szortírozni, listázni az emlékeit. Úgy döntöttem, hogy az utolsó képeslapban valóban a képeké lesz a főszerep, meg egy-egy narráló mondaté…
Téved, aki azt gondolja, hogy egy ország gasztronómiájáról a csillogó, turistacsalogató utcák és éttermek mesélnek. Becsapva él, aki azt reméli, hogy a nagynevű séfek leányvállalatai adnak megbízható információt arról, hogy mit is gondoljunk egy ország ételeiről. Két biztos pont van: Az otthonok, örökített tűzhely-melege és a bejáratott kifőzdék tradicionális kínálata. A jpán otthonok hagyományosan zártak és szinte megközelíthetetlenek, nemcsak a külföldiek számára, de lássuk, mit eszik az utca embere errefelé!
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
