Idén szeptemberben majd egy hetet töltöttem Portóban és a Douro-völgyében, hajókáztam és isteni szendvicseket ettem, no meg persze folyamatosan portóit kóstoltam. Az élmények közül is kimagaslik a meghívóim által szervezett látogatás a Ramos Pinto-nál, ahol az alapító család egyik leszármazottja, Jorge Rosas ügyvezető fogadott és vezetett körbe. A túrát borkóstoló és közös ebéd zárta, a városra néző ablakokkal bíró elegáns ebédlőben, ami a 310 éves borkereskedő ház első emeletén található, közvetlenül a folyó partján Gaiában.

Mindenféle üzleti kapcsolatok keresztjátéka következtében egyszercsak érkezett egy karton portugál bor. A Pannon Borboltba jött, de a srácok megosztották velünk, hat bor után sem lettem viszont sokkal bölcsebb, milyenek is a portugál borok egy viszonylag (legalábbis számomra) ismeretlen borvidékről, Lisszabonból. De találtunk egy gyöngyszemet, abból szívesen vennék egy-két kartonnal nyárra.

Márciusban külföldre látogatott kenszei csepregi borklubja. Vicces fiú, már megörültünk, hogy hoz nekünk is, de kiderült: a bőröndjeiket nem kellett telepakolnuk az utazáshoz... Kilenc külföldi tétel várt ránk, és bíztunk benne, hogy a borokon keresztül sikerül egy kicsit közelebb kerülnünk az adott termőterülethez, ha csak az érzékszerveink segítségével is. Bíztunk abban is, hogy eddig általunk még nem kóstolt fajták szolgálnak majd jócskán meglepetésekkel, izgalmas percekkel.