Miután a 11. napon már csak annyi maradt hátra, hogy Nagybányáról hazáig vezessek, így az utolsó fejezetet olvashatjátok az erdélyi útinaplómban. Címszavakban: Máramarossziget és némi haszid történelem, aztán Nagyvárad és festészet minden mennyiségben.
Ez már valójában nem is Erdély, hanem Máramaros, mondjuk korunk utazóinak édesmindegy, nekik a Bánát/Bánság is Erdély, ahogy a Partium is. Nem tudom van-e értelme küzdeni ez ellen, mindenesetre én megpróbálom. Tehát, Máramaros…
Sorozatunk záró epizódjában már nem fárasztok senkit történelemmel, naplórészletekkel, maximum egy kis irodalmi kapcsolódás várható. Ezzel szemben mindenkit arra bíztatok, hogy ha vége lesz ennek a Covid őrületnek, tárazzon be tokaji borokból, keresse fel Hegyalja zsidó emlékeit és ha marad ideje és kedve, keresse fel Galícia nyugati és keleti felét, Lengyelországban és Ukrajnában. Ez jószerével csak elhatározás kérdése!