„Erős kontraszt” – gondoltam magamban, miközben a tűző napsütésben sétáltam a budapesti Nagykörúton a Tűzoltó utcába. „Mármint a természetes és az ember alkotta között” fűztem tovább a gondolatot, és néztem, ahogy a körút közepére emelt kordonok között nagy halmokban állnak a feltört aszfalt és síndarabok és merednek az ég felé a 4-6-os villamos pályájának felújítása miatt. Eközben a házak és a beton oldalról és alulról is sugározták felém a hőt.
Immár negyedik éve kísérjük figyelemmel a szekszárdi fuxlik történetét és rendre tudósítunk is minden egyes szériáról. Idén sem lehetett ez másként, hiszen bevallom, minden tekintetben közel áll a szívemhez. Egyrészt, mert sokkal inkább a miénk, mint a francia vonatkozású rozé, másrészt, mert hiánypótlónak gondolom, harmadrészt pedig, mert egy olyan összefogást képvisel a borászok között, ami példaértékű.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
