Vajon mire gondoljon az ember, amikor száraz borok bemutatására szóló meghívót kap egy olyan pincészettől, amelyik sokáig az édes borok felsőbbrendűségét hirdette? Változó időkre? És egyáltalán: lehet-e érdekes egy olyan kóstoló, amelyeken az édes borvidékek nagyágyúi csak mellékszereplők?
Vannak akik megadják a módját és egyből egy Yquem-et tesznek le egy Szepsy mellé, de egy átlagos borissza biztos nem így kezdi majd a napját. Nekem sem volt ennyire egyértelmű, hogy ebből egy rövid írás születik majd, bár egy ideje kerülgettem már ezt a két palackot.