Egy hónapja már, hogy Ádám Gábor meginvitált a hegyre, az „ő hegyére”, hogy estébe nyúlóan hallgassuk a szarvasbikák egyre közeledő bőgését, lássuk, ahogy az utolsó pillanatban a lemenő nap felbukkan a szürke felhőréteg alatti szűk sávban és narancsszínűre festi a szomszédos Csobánc sziluettjét és koccintsunk a saját borok mellett egy Kozlović Santa Lucia malvazijával és egy Aleksandrović prokupaccal.