A garnacha eddig ritkán cáfolta meg önmagát, bár valószínűleg eddig csak válogatott tételekkel volt szerencsém. A grenache sokszor más karaktert mutat, de a garnacha, a spanyol, az eredeti, mindig olyan, mint egy puha takaró, amibe ki lehet nyújtózni, amiben bele lehet gubózni, ami melenget, ami simogat.
Van az úgy, hogy a diszkontban araszolgatok a kassza felé, a majdnem három éves közben a legharsányabb formáját mutatja a bevásárlókocsiban alig megmaradva, azon agyalok, hogy mit felejthettem el, amikor szembejön két crianza is, mindkettő ezres alatt. Este meg is bontom az egyiket (random választás volt, név és címke csupán), hadd szörnyülködjek.