Köszönhető volt ez annak is, hogy pontban kettő órakor érkeztünk, és a két órás szakmai részt alaposan megnyomtuk, példának okáért Mád borait teljes egészében fel tudtuk térképezni a nagyközönség megérkezése előtt.

A rengeteg kiállító és az embertömegek ellenére a jegyek átvételétől, a kóstoláson keresztül a zárás előtti percekben való távozásig teljesen gördülékenyen haladtunk végig a furmint tengeren. A kóstolási jegyzetek előtt azért megosztanánk két apró kritikát, szerintünk ezekkel lehetne a szinte tökéletes kategóriába emelni a rendezvényt. Az első és legfeltűnőbb a víz kérdése, az idei, kuponos rendszer miatt sokáig nem igazán jutottunk vízhez, és többször megakasztotta a kóstolást a víz felkutatása, apróság ez, de nagy fontossággal bír ekkora mennyiségű bor kóstolásakor. A rendezvény volumenét tekintve úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen lesz egy külön terem beikatatása a furminthoz illő vagy ehhez komponált kiegészítő étkekkel, olívaolajjal, sajtokkal. A vízhez hasonlóan ez is elengedhetetlen feltétele a komoly kóstolásnak (és itt természetesen nem meleg konyhás cateringre gondolunk).

A jegyzetek írásakor a fókusz az igazán emlékezetes tételeken volt, ezért itt nem szerepel az összes megkóstolt tétel, és természetesen akadt bőven furmint, amelyet feledékenység vagy időhiány okán nem sikerült kóstolni. A furmintok kronológiai sorrendben érkeznek, negatív élményeket kifelejtve.

                                                                                                                         ^{Fotók: vinoport.hu}

A Hétszőlő 2012-es Bisztrója igazán kitűnő felütés volt, nagyon friss-ress, citrusok és alma, kovakő, vibráló, magas savú, nagyon ivós furmint, kitűnő áron. A 2012-es Selection hat hónapig volt fában és finom seprőn, krémes, de nagyon szép savakkal van megáldva, gyümölcsös-széles furmint, fiatal, bőven van még ideje. A köveskáli Pálffy Pince 2011-ese nagyon széles és komoly volt, kevés gyümölccsel, kicsit lomha savakkal, egészen krémes szerkezettel. 2012-es társa szebb arcát mutatta – egyébként a családnak is jobban tetszik – kellemes hűvösséggel, széles, de lendületes korttyal, furmintos gyümölcsökkel, fiatal, nagy ígéret. Gróf Degenfeld 2012-es Bio Furmintja következett, szép hordóhasználattal, emellett ress savakkal, száraz gerinccel és még kicsit zárkózott gyümölcsökkel. 2013-as tartálymintaként érkezett, nagyon intenzív illat, szinte orrba csap, intenzív (trópusi) gyümölcsök, robban és roppan a szájba is, szén-dioxid és 14 grammnyi maradék cukor, egyedi, divatos, fiatalos és nagyon jó inni.

Homoky Pince Nyergesek 2013-as tartálymintája ígéretesnek mutatkozott, kis maradékcukorral, vibráló savakkal, széles szerkezettel, a hordós érlelést mindenképpen meghálálná. Szent Benedek 2011-ese mély, klasszikus furmint emlékeket hozott elő, sűrű és a szép savak ellenére is picit lomha a szájban, szikár, de hordoz szép gyümölcsöket is. 2011-es Szent Tamás nagyon nagy és magas szerkezettel jelentkezett, koncentrált és ásványos, nagyon furmint, nagyon Szent Tamás. Kikelet Birtok Furmint 2012-ből teljesen tisztára és csillogóra csiszolt illattal nyitott, egyenes vonalvezetés, koncentrált, de nem nehéz, virágpor, mosoly, öröm inni. A 2012-es Váti is hasonló erényeket csillogtat, kicsit több koncentrációval és lendületesebb savérzettel, ezt is öröm kortyolni.

A Gizella Pince 2012-es Szil-Völgy Furmintja már illatában is krémes, kovakő és keserű cukor, érett gyümölcsök, főleg barack. Nem vibrál a sav, de nem is hat kevésnek a szerkezetben, meleg, kedves és koncentrált. Balassa István 2011-es Betsek Furmintja az egész délután egyik legnagyszerűbb bora volt. Birsalma, rengeteg sós jegy, nagyszerű savak, széles és sós a szájban, vibrál, mindent betölt és hosszan köszön el, nagyszerű. A Holdvölgy Király 2011-ből egyszerre hűvös és telt-érett, savai kitűnőek, mozgalmas, izgalmas a szájban, bőséges ásványokkal. Orosz Gábor 2011-ese a Betsek-ből az egyik legtisztábban ásványos-köves furmint volt, csupa zeolit, mintha a köveket nyalogatnánk, mindezek mellett inni is lehet, nem veszünk el a koncentrációban, ásvány őrülteknek erősen ajánlott. A Budaházy Pince Makovecze 2011-ből 14 grammnyi maradék cukorral egyensúlyoz, teszi ezt kitűnően. Kedves, virágos illat, a cukor mellett megfelelő savérzet, jó egyensúly, kiváló bevezető tétel lehetne az édes(ebb) tokaji világba. Árvay Angelika két tételt mutatott az Istenhegyről. A 2010-esnek még mindig nagyon magas a savérzete, de nem bántó és szépen kezd beépülni a szerkezetbe, mellette nem sok, de szép és gyümölcsös a díszítőjegy. A 2011-es sokkal szélesebb, szinte rágni lehet, a 2010-es után laposnak hat, is idő múlva érezzük, hogy akad azért sav bőven, ez is elsősorban gyümölcsös, egészséges arányokkal.

Lenkey Géza  mondhatni szokásához híven komoly, érett, lassan nyíló tételeket mutatott. A 2009-es 7 Hordó mély sós, széles és egyszerre rusztikus és krémes. Oxidatívabb stílus, de nem oxidáltság ez, inkább stíluselem. Hosszan el lehet vele időzni, volt szerencsénk visszakóstolni, rengeteget nyílt a levegőn. A 2011-es Kishegy fiatalsága ellenére is kedvesebben mutatkozik be, krémes, kicsit mézes-édes gyümölcsös, gesztenyés, nagyon mély és hosszú. Hosszan szálazható illata és íze is, az első tételhez hasonlóan nagyon lassan nyílik meg, megéri várni vele. A Royal Tokaj 2012-es Birtok furmintja évek óta a belépő árkategóriás száraz tokaji borok egyik etalonja, ez is hozza a kellő kedvességet, közérthetőséget és a furmint mélységeit egyszerre. Nem akkora, hogy megijedjünk tőle, de nem is hajlik furmint paródiába. Mézes Mály 2012-ből markáns, de szép fás jegyekkel nyit, évjáratnak megfelelő krémesség, de nem puhul el, nem lomha. Széles és komoly, alakulóban lévő szerkezettel, gazdag gyümölcsösséggel és sós zárással. Szent Tamás szintén 2012-ből zárkózottabb, de ásványosabb is egyben, krémes és magas szerkezet, kissé tompa vég, sok levegőt kíván, érezhetően komoly anyag. Tetszetős volt, elsősorban kiváló ár-érték arányát illetően a Ferdinánd Pince 2012-es Padi hegy furmintja, újabb kitűnő példája a könnyedebbre hangolt, szélesebb közönséget megcélzó, de mégsem komolytalan száraz tokajinak.

Nagyon tetszett a Disznókő Lajosok 2012-ből, színtiszta és nagyon intenzív gyümölcsökkel, alma, barack és rengeteg virág jön belőle, a korty is nagyon szép egyensúlyt mutat, lendületes, tartalmas, élmény inni. Igazi frissítő ital a Sauska 2012-es alap furmintja, vibrál, felfrissít, nagyon feszes és koncentrált, az egyik legmodernebb furmint. Az egész kóstoló egyik legnagyszerűbb tétele volt a Bott Csontos 2012-ből, koncentrációval, gyümölcsökkel, kiváló savakkal, lendülettel. Van tartalma, de egy pillanatra sem nehezedik el, gyümölcsei érettek és nevetnek a pohárban, komolyság, érettség és szórakoztatás magas fokon, nagyszerű furmint.

Somlóról tetszett Kreinbacherék alap 2012-es Furmintja, csavarzárral, vérbeli somlói savakkal és ásványokkal, a belépő szintű tokajiak vonalán haladva. Fekete Béla 2008-as és 2009-es Aranyhegy dűlő furmintja is hasonló utat járt be a szánkban, egyedi stílus a Somlót tekintve is, olajos és déli fűszeres, lassan hömpölygő tételek, egészen mélyek, súlyosak a pohárban, de a nagyságuk ellenére sem esik nehezemre kortyolni őket. Hosszan elköszönő, ásványos-fűszeres koncentrátumok ezek. Dénes Birtok 2011-es Sághegyi tétele egyszerre hozott lendületet és érett, krémes gyümölcsöket, még éppen annyi savval, hogy ne érezzük lomhának. Csipetnyi ásványosság is megbújt a korty végén, sok időt jósolunk még neki.

Nagy élmény volt szerémségi furmintokat kóstolni a Nagy-Sagmeister Kányás 2012-ből melegebb, mediterránabb arcát mutatta meg a furmintnak, sok-sok virággal, mézességgel, kellő savtartalommal és komoly koncentrációval. 2013-as Furmint-Szerémi Zöld házasításuk egy igazán üde színfolt volt, az előző furminthoz hasonló jegyekkel, de a szeréminek köszönhetően illatosabb verzióban, kicsit tán virgoncabb savakkal. Radics Barna Pazar Istenhegy furmintja 2009-ből igazán pazar savakat mutatott, frissnek, nagyon élőnek éreztük, tetszetős gyümölcsökkel, csipetnyi virággal körbefonva. Ásványos, lendületes és érett egyszerre. Édes tételekre nem sok időnk maradt, de a pálmát egyértelműen a Dobogó 2010-es Mylitta-ja vitte, lehengerlő savakkal, hűvös, mentás illatokkal és vibráló szerkezettel. Gyümölcsei is szélesek, érettek, sok töppedt jeggyel, egészen kivételesen feszes a szerkezete, nehéz lenne fogást találni rajta, nem is igazán kerestük.