Az már csak hab a tortán, hogy a Monarchia multikulti összevisszaságában az egyik ősöm éppen itt volt evangélikus lelkész, sőt, itt született meg a lánya, Weber Szidónia, az üknagymamám. Mondjuk nem éltek ott sokáig, a szépapámat Nagykanizsa mellé, Szepetnekre helyezték lelkésznek, Weber Szidónia pedig a Somogy megyei Bonnyára költözött, miután hozzáment az ükapámhoz. Szóval előzetesen nem volt túl sok kötődésem a locsmándi, vagy ahogy mostanság hívják, lutzmannsburgi szőlőhegyhez. Pardon, weinberghez. A messze földön híres fürdőjében még nem jártam, bár ilyen előzmények után kénytelen leszek oda is ellátogatni, kis családom legnagyobb örömére, feltéve, hogy őket is viszem. Ami pedig a bort illeti, azt gondoltam, egyszerűen csak leírom, hogy milyen, de a múlt héten egy osztrák borokról szóló poszt alatt (a Borászportál FB oldalán) olyan alpári és tudatlan kommentcunami alakult ki, hogy úgy döntöttem, ezen a fórumon is érdemes leírni néhány alapvetést.

Az osztrák glikolbotrány a nyolcvanas évek elején tény, senki sem tagadja. Az osztrákok sem. A bűnösöket felelősségre vonták és újragondolták a teljes osztrák boréletet. Az osztrák bort. Mindent. Ezzel oda jutottak, hogy napjainkban az osztrák bor fogalommá vált. A magyar (még) nem. Egy random sanghaji, New York-i vagy fokvárosi borbárban jó eséllyel lesz a borlapon egy osztrák zöldveltelini, de szinte biztos, hogy nem lesz magyar furmint. Sokan dolgozunk azon, hogy legyen, hiszem, hogy a befektetett munka meg fog térülni. De lesajnálni, leszólni az osztrák borokat, olyan nagyfokú tudatlanságra vall, ami könnyen megbosszulja önmagát. Inkább tanuljunk „a sógoroktól“, mert tudatos építkezésben, marketingben és leginkább a középső polc konzisztens minőségében fényévekkel járnak előttünk.

Moric Lutzmannsburg Alte Reben 2015

Roland Velich újra nagyon alkotott. Mély rubin szín sötét maggal. Közepesen intenzív illat sok piros bogyós gyümölccsel, pici szederrel, fekete cseresznyével, meggyel, marcipánnal, fekete- és rózsaborssal. Elegáns, a meggyes karakter dominál. Kóstolva közepesnél nagyobb test, vibráló savak, az ízben az illat ismétlődik, nagyon gyümölcsös. Izmos, férfias tanninok, de nem szárít, szépen beépült. 2015-ös de mintha csak 2020-as lenne annyira friss, elegáns és feszes. Végtelen fűszeres-meggyes lecsengéssel búcsúzik. Gyönyörű állapotban van. Még tíz évig csak egyre jobb lesz, érdemes fektetni. 93/100 pont