Borműhely Rokka Szekszárdi Kadarka 2008

Őszinte, tiszta illatú kadarka, méghozzá igazi szekszárdi. Savai kellően játékosak – ez el is várható egy jó kadarkától -, de mégis a gyümölcsössége tűnik fel leginkább az embernek. Egészen frissen roppanó cseresznye jellemzi. Illata nekem nagyon meggyőző, azt mondanám rá, hogy tiszta, a szó legszorosabb értelmében. Nem lehengerlő, nem hivalkodó, egyszerűen tiszta és őszinte, levegőztetve jellemzően szép ászokolásra utaló jegyek is előtérbe kerülnek. Jó beleszagolni a pohárba na. A szájban a már emlegetett savas-gyümölcsös játék, kicsit talán fanyar is néha, de ez csak még izgalmasabbá teszi. Játszik az ízlelőbimbókkal, és azok is szívesen vele. Nem érzem túlságosan hosszúnak, de ez pont annyira elég, hogy már töltsem is a következő pohárral. Határozott harmónia, egyensúly. Abszolút érett bor benyomását kelti, kerek és játékos, mindemellett pedig ízig-vérig kadarka.

Borműhely Rokka Szekszárdi Shiraz 2008

Nagy váltás, már megjelenésben is. Sokkal sötétebb árnyalat, de a fajtától ez nem meglepő. Érdekes bor, az első percekben nem tudok vele megbarátkozni, nem tudom hova tenni. Már illata is kissé édeskés, ízben ez csak fokozódik, maradékcukorra gondolunk. Vagy tán a 13,5-es alkohol édesít? Nem tudom, édesebb az érzet a megszokottnál az biztos. Abszolút rendben van, tanninja és gyümölcsei is, még tán hosszabb is, mint a kadarka, de valahogy nem tudom hova tenni, de barátkozom vele rendületlenül, és egyre inkább összhangba kerülnek az érzékszerveim a borral. Más stílus ez, mint az itthon megszokott shiraz/syrah borok, de semmiképpen sem negatív értelemben. Egyszerűen más, rá kell hangolódni, idő kell neki, hogy megszokja az ember. A száraz vörösborokat élből elutasítóknak kitűnő ellenpélda, kóstoltassuk meg velük bátran!

Borműhely Rokka Szekszárdi Vörös Házasítás 2007

Be kell vallanom, hogy nagyon szeretem a pince Campus házasítását. Igazi best-buy, de nem kizárólag az ára miatt ízlik annyira. Jó bor, bármikor kortyolható. Ezért is vártam izgalommal, hogy az egy kategóriával feljebb pozícionált Vörös Házasítás a poharamba kerüljön. Az illata  kicsit laposnak tűnik, de azért érezni a szekszárdi gyümölcskoszorút, és egy kis tüzes fűszerességet is. De már ezt sem igazán meggyőzően. A szájban még karcsúbbnak érzem, és nem találom a bor egyéniségét, karakterét. Pedig kap időt bőven, de csak nem akar bemutatkozni. Mintha külön-külön egymás mellett állnának a fajták, de nem fognak össze, és nem egyesülnek egy új egészként. Korrekt a bor, kellemesen el is kortyoljuk, de nem igazán ad beszédtémát, nem emlékezünk rá a palack kiürülése után. Nem láttuk az arcát. Vagy csak most nem akarta megmutatni nekünk…