Kétszer tizenhatod liter, azaz kétszer 0,625 deci (én valami rejtélyes okból jobban szeretem ezt a mércét, mármint az 1/16, 1/8, 1/4 literes számításokat, mint a decizést…) a szokásos esti kóstolóadag, annyiból már sok mindent meg lehet állapítani. Most kétszer ennyi fogyott elsőre. Nem tudom, miért is nem kóstolok gyakrabban Mészáros Pál-borokat? Merthogy valami szimpátia alakult ki elsőre. Sötétvörös, sűrű, vastag bor, ahogy ránézek. Az illata ugyan elsőre kicsit zárkózott, de határozottan fejlődőképes, hiszen rövid szellőztetés után már szép kávés-szedres illatok jönnek. No meg érett erdei gyümölcslekvár. Viszont az már illatban is érződik, hogy nem alacsony az alkohol.

Pihentetéssel végül édeskék kakaós-karamellás illat teljesedik ki, szerecsendiós beütéssel. Aztán egy rövid korty. Elsőre vanília, csokoládé. Picit határozottabb ez a csokor, mint a gyümölcsösség, de nem kell sokáig szálazni, hogy felfedezzünk benne mást is: málna és fekete ribizli, kerek test, korrekt savak. Lágy, édeskék tanninok és kellemes vaníliás-gyümölcsös ízvilág. Kortyban sem észrevétlen az alkohol, a zárásban emiatt néminemű kesernyésség jelentkezik. Nem tart ki túl sokáig, mindazonáltal jólesik kortyolni belőle újra s újra.

Négy nap után vettük újra elő, jól bírta, szinte változatlanul tartotta a formáját. Ha jól tudom, mintegy 1500 forintért szerezhető be, ami miatt én kapásból megítélem neki az itt és most bevezetett jó vásár címkénket, plusz 84 pontot (amit átválthatunk 5 pontra is, ha így könnyebb a tízpontos rendszert használóknak) is kap. Nem sok cabernet franc-t árulnak ebben a minőségben, ezen az áron. Amikor nagyobb társaságban újrakóstoltuk a palack maradékát, kaptam még egy Mészáros Pál bort, ugyanezen classic selection sorozatból egy 2007-es cabernet sauvignont. Egyre kíváncsibb vagyok.