A sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetemet 2021-ben alapították, valójában az évtizedek óta itt működő, sokáig csak az egri Eszterházy Károly Egyetem alá tartozó pedagógiai és gyógypedagógiai karra, de a cél deklaráltan az volt - és lehet, hogy még most is az -, hogy kiemelkedő szakmai színvonalú borászképzést indítsanak a világ egyik legfontosabb borvidékének tartott Tokaj-Hegyalján. Ennek apropóján állítólag óvatosan jelezték felsőbb körökből más egyetemeknek, hogy néhány éven belül, a tervek szerint Magyarországon már csak itt, Sárospatakon lesz és lehet borászképzés, de arról nincsen információm, hogy ezügyben haladtak-e valamit előre.

A friss és ropogós egyetem első rektora, dr. Bolvári-Takács Gábor lett, akinek mindössze néhány hónap, maximum egy év jutott, hiszen 2022. májusában már arról tudósított minden médium, hogy családi okokból lemondott a pozíciójáról és a kuratóriumi tagságáról is.

Ez után lett rektor dr. Horváth Ágnes, a kuratóriumban megürült helyre pedig a kuratórium vezetője, vagyis Stumpf István (egykori MSZMP tag, a Bibó István Szakkollégium alapítója, a Hazafias Népfront egyik utolsó alelnöke, Göncz Árpád ifjúságpolitikai tanácsadója, az első Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatalának vezetője, egykori „kancelláriaminiszter“, a Századvég Alapítvány elnöke, egykori alkotmánybíró, a felsőoktatási modellváltásért felelős kormánybiztos) dr. Herbst Árpádot javasolta, amit - akar még - az általa vezetett kuratórium csont nélkül meg is szavazott.

Tavaly ősszel aztán el is indult egy csomó borhoz kapcsolódó képzés Sárospatakon, legalábbis elméletben. Azért írom így, kicsit félve, mert például az általam is nagy reményekkel várt és beharangozott Kulturális örökség MSc - borkultúra szakirány kapcsán hiába nyomoztam, nem sikerült egyetlen eleven hallgatóra sem bukkannom, de erről majd később. 

Elindult viszont a borászképzés is, illetve a Fiáth Attila által vezetett Tokaj Wine Business School, ami a dijoni egyetemmel karöltve, angol nyelven, főleg francia vendégoktatókkal egy hiánypótló posztgrad képzésként határozta meg önmagát. Utólag könnyű okosnak lenni, de már bánom, hogy erre az egy éves képzésre nem iratkoztam be, hiszen a hallgatók visszajelzéseiből egyértelműen kiderült, hogy hazai viszonylatban tényleg egyedülálló, az európai normáknak megfelelő képzés született, egyszóval maximálisan megérte elvégezni.

Idén nyáron aztán újra felpörögtek az események és nem csak azért, mert felvételiztem a kulturális örökség szakra. Történt ugyanis, hogy az esedékes rektorválasztás, amiről előzetesen mindenki azt gondolta, hogy egy szereplős lesz, hirtelen izgalmassá vált, miután Fiáth Attila is jelezte, hogy indul a pozícióért. Hamar kiderült, hogy mindezt Stumpf István támogatásával teszi, ami azért volt pikáns, mert információm szerint dr. Horváth Ágnes is bírta Stumpf István támogatását. Az ügyről elég jó összefoglaló cikk született, merthogy a vége az lett, hogy a kuratórium az elnöke ellen szavazott, a rektor maradt dr. Horváth Ágnes, Stumpf István pedig lemondott a kuratóriumi elnökségről (az általa kinevezett tag, dr. Herbst Árpád is követte) és elhagyta az általa gründolt Tokaj-Hegyalja Egyetemet.

Az egyetem honlapja szerint az új elnök az eddigi kuratóriumi tag, egykori a térségért felelős kormánybiztos, Wáberer György lett, a két megmaradt tag mellett pedig (Dr. Molnár Péter - Patricius birtok, a borvidéki Hegyközségi Tanács elnöke, Sauska Krisztián) az új tagok Dr. Illés Tibor ügyvéd és Nagy-Baló Csaba a sárospataki „refi“ igazgatója. Úgy tűnt, hogy ezzel minden megoldódott, a palotaforradalom lezajlott, de ennél nem is tévedhettünk volna nagyobbat.

Néhány nappal ezelőtt ugyanis Fiáth Attila ezzel a változtatás nélkül közölt, nyilvános FB poszttal búcsúzott az egyetemtől:

„Kedves Barátaim,

A mai napon lezárult egy fejezet az életemben. Távozom a Tokaj-Hegyalja Egyetemről.

Két évvel ezelőtt kaptam egy sms üzenetet, amelyet hamarosan egy ebéd és egy megállapodás (gentlemen’s agreement - fontos lesz később) követett. Ott voltam az újonnan alakuló egyetem nyitó ünnepségén és egy gyors szmsz módosítás révén 2021. november 1-étől saját intézetem volt. Köszönet a Corvinusnak, ahol full-time vagyok, hogy elengedett félidőben.

Megjelentem, vittem Steve-et és azt ígértem, hogy létre fogunk hozni valami olyat, ami nemhogy Magyarországon, de a régióban sincs. És itt érdemes megállni egy picit.

Képzeljetek el egy egyetemet, ami egy hányatott sorsú pedagógusképzőre alapul azzal a felhatalmazással, hogy öt éven belül vezető erőnek kell lennie a hazai borászképzésben és észrevehetőnek Európában.

Mission impossible. Ezt mondták: nem jön ide diák, nem jön tanár, a konkurencia nevetgél.

Mit kell csinálni? Amit senki más nem csinál, mert akkor nem merül fel a kérdés, hogy miért jöjjenek ide. Azért, mert ezt csak itt kaphatják meg. Alapítottunk egy új szakot, ami nem létezett korábban: Wine Business Manager.

Nincsenek tanárok? Hozunk. A dijoni képzésben résztvevő kollegáim, nemzetközi hírű szakemberek, professzorok, master of wine-ok. Egy olyan csapat, amiről csak álmodni lehet.

Ki jön ide? Sárospatakra? Bárki, akkor ha van értelme. És volt. Szenzációs csapat jött össze az első évfolyamra az ország minden részéből, meghatározó borvidékekről. Viccesen mondták, hogy sose gondolták volna, hogy pont én fogom megszerettetni velük Tokajt. 16 pincészetet látogattunk meg, mindenhol a legnagyobb gondossággal és szeretettel fogadtak minket.

Mindezek mellé olyan támogatást kaptam a vezetéstől, a kollegáktól, a legkisebb kis egyetemi dolgozótól, amit mint “pesti ficsúr” nem is álmodtam volna.

A tanulság: mindig mindenre van megoldás. Az alaposan átgondolt és gondosan kivitelezett stratégia mindig nyerő.

Vagy mégsem.

A rózsaszín mesének tűnő sikersztori fölé gyűltek a felhők. Az irigység magyar átok.

Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszú távú siker záloga az egyetem stratégiájának erőteljes irányba állítása. Erre bár sokan szerettük volna, de nem volt jelentkező. Az utolsó pillanatban beadtam a pályázatot.

Innen ez már politika, amit az azóta megjelent, többé-kevésbé korrekt cikkek sokasága leírt.

Ami fontos: megírtam a stratégiámat, hogy én mit csináltam volna. Nem ezt választották. Ezt tudomásul véve nyugodt szívvel távozom, és térek vissza a Corvinus-Dijon tengelyhez. 

Nagyon nagy köszönet illeti azokat a kollegákat, akik hihetetlen energiát tettek ebbe a projektbe, a tanári kart, akik világszínvonalú teljesítményt nyújtottak és a csodálatos első évfolyamnak, akiknek vért és verejtéket ígértem és be is tartottam, de élvezték.

Fantasztikus élmény volt! Köszönöm mindenkinek.

A WBM képzésnek, a Tokaj School of Wine Business-nek és a Tasting Zone-nak így most vége. Jó volt, szép volt, de most nincs más választás.

És, hogy mi lesz most? Champagne és Porsche! Végre!!!!! 

Puszi, Atti“

Ezzel viszont még mindig nincs vége. Tegnap az egyetemi dolgozók legnagyobb döbbenetére az egyetemet fenntartó alapítvány felmentette a munkavégzés alól a frissen megválasztott rektort, dr. Horváth Ágnest.

Szerencsére én még időben megváltoztattam a felsőoktatási felvételi eljárásban a jelentkezési sorrendemet, miután hiába nyomoztam élő diákok után, akik az előző évben a kulturális örökség szakra jártak, hiába kértem és kutattam egy tanrend után, hiába szerettem volna megtudni, hogy milyen óráink lesznek és kik fogják megtartani az órákat (Ezt azóta az egyetem pótolta, most elérhető a tantervi háló itt. - a szerk.). A válasz a legjobb esetben is csak annyi volt, „Hogyan gondolja fiatalember, hogy ezt megtalálja nyilvános helyen? Hiszen akkor bármelyik másik egyetem azt ellophatná!“ Nos, ha jól tudom, törvény írja elő, hogy ezek az adatok nyilvánosak és hozzáférhetőek legyenek. Igaz, az is sokat nyomott a latban, hogy az egri Eszterházy Károly Egyetemen az azonos képzésért felelős tanszékvezető felhívott és tulajdonképpen meggyőzött, hogy menjek inkább oda. Úgy éreztem ők örülnének annak, ha Egerbe járnék, míg sajnos Sárospatakon ez nem volt teljesen egyértelmű. Az egészben a legjobban azokat sajnálom, akik minden bizonnyal szívüket-lelküket és persze a kapcsolatrendszerüket is beletették ebbe az egészbe. Dr. Monok Istvánt, akitől így nem tanulhatok és persze Fiáth Attilát, akitől - és itt verem a fejemet a falba - nem tanultam. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy nem lesz több lehetőségem…