Az emberfia szórakozni megy (najó, ez azért így nem egészen volt igaz…), a főszerkesztő (GyZ) meg azt mondja, „írhatnál pár sort”. Rendben, következzék egy inkább (élmény)beszámoló az idei Winelovers-ről, amiből irányokat és a zsűri ítéletével többnyire egyező (naná, hogy egyezik, kedves Bálint László, remélem jövőre is meghívnak...) szubjektív értékalkotást persze le lehet szűrni, egy-két egyedi ajánlással is, de részletekbe menő kritikai vélemény nyilván nem fog következni.
Nem is lehet, a Winelovers 100 nagykóstoló egynapos, nyolc órás rendezvény, így nagykóstolónak elég hosszú, a teljes sor szabatos végigkóstolására azonban idő híján kevéssé alkalmas, így érdeklődési/üzleti dimenziók mentén ki lehet választani évről évre irányokat. Idén ráadásul szintet lépett a nagykóstolót megelőző borbírálat, hiszen Winelovers International Wine Award néven nemzetközi versennyé avanzsált, a benevezett külföldi tételek számát tekintve mindjárt talán a második helyen landolva ezzel a hazai nemzetközi (kitekintésű) borversenyek között.
Tendenciákat, irányokat kiválasztani pedig egyértelműen lehetett. A rendezvényhez megjelentett Winelovers 100 Legjobb Magyar Bor magazin statisztikáját kicsit tovább szerkesztve kijelenthető, nagyon is egyértelmű irányok mutatkoztak meg a legjobb százra értékelt tételek között. A 21 aszúból három nem tartalmazott mindössze furmintot, ehhez jön viszont, hogy mindegyik édes házasítás tartalmazott furmintot. Azaz, 22 édes borban volt furmint. A 17 száraz furmint fajtabor mellett mindhárom száraz fehér házasítás is tartalmazott furmintot, azaz, ez a szám 20, összességében a borok több, mint 40%-ában volt valamilyen szinten és formában feldolgozott furmint. Borvidékeket tekintve pedig Tokajon kívül a 100-ba a Pannonhalmi, a Balatonfüred-Csopaki és a Pécsi Borvidékről is bekerült egy-egy tétel, mutatva, hogy valóban országos ügy a furmint.
Masszív másik főcsapásként pedig a cabernet franc volt értelmezhető. Azon túl, hogy kilenc fajta megjelenéssel a száraz fajta furmintok után a második foglalta el, még a hat vörös házasításból négyben is szerepelt, ezzel 13 borban jelen volt ez az egyre népszerűbb fajta. Merthogy Villányon kívül ebben a 13 borban megjelent Szekszárd, Tolna, Balatonboglár és Pannonhalma tudása is (még, ha utóbbiban csak küvében). Összegezve, aki mind a 100, az idei legjobb Winelovers tétel közé sorolt bort megkóstolta, az a borok 55%-ban kóstolt furmintot és cabernet franc-t.
És ez nem baj, sőt, úgy tűnik, egyre markánsabban megmutatkozik a hazai borkészítés elmúlt 20 évének néhány iránya, méghozzá minőségben is. Nagyon jó hír, hogy különféle stílusokban, de nagyon működik a furmint szinte mindenhol, ahol (nagyon) markáns a terroir (talaj, mikroklíma, emberi tudás és kultúra együttesen) is, és a fajta franc-ok Tolnából, Szekszárdból és Balatonboglárról érkezése azt mutatja, ez a fajta lehet, az egész ország (mészköves bázisú) borvidékein jól (egyre jobban) érzi magát. Egy világfajta, amire oda lehet írni, hogy Magyar Franc és a zászlóshajója a Villányi? De jó is lenne, ha ez a kérdőjel 10 (5?) éven belül akár felkiáltójellé válhatna.
Az egyéni kóstolási fókuszban ezúttal egyrészt az aszúk voltak, másrészt néhány (fejlődő, feltűnő) borászat és kínálatuk. Az aszúkat tekintve, a nagyon széles kínálat mintegy kétharmadát azért sikerült elérni, most a Babits, Breitenbach (itt kettő is, a 2019-es sokkal inkább) és a Pajzos hatputtonyos aszúi tetszettek a legjobban. Ebben az (is) a szép, hogy a három bor három különböző évjáratot (sorrendben 2017, 2019 és 2016) reprezentál, úgy tűnik, az utóbbi években azért szinte mindig sikerült szép aszúkat készíteni. A többiekről is elmondható, hogy bármely komoly maradékcukros, botrytiszes nemzetközi válogatásba oda lehet őket tenni.
Pillanatra meg kell állni a Breitenbach Pince szereplése mellett. B. Kiss János borai párszor már megleptek (a pozitív értelemben), 2019-es csak furmintból készült 6 puttonyos Aszúja az összetett harmadik hely mellett elvitte a legjobb furmintnak és ezzel a legjobb őshonos szőlőfajtának járó címet is, emellett 2018-as 6 puttonyos aszúja, 2009-es száraz szamorodnija, 2019-es Lapis furmint magnumja és egészen különleges, 2019-as kövérszőlő száraz bora is a 100-as család tagja lett. Öt bor egy pincészettől, le a kalappal.
Menjünk tovább a furmint vonalon. Pécs és Pannonhalma nevét a furminttal egészen ritkán párosítjuk, remélhetőleg a mondata belefér az, hogy „még”, merthogy volt a 100 között olyan bor is, amely bizony furmint fajtabor volt, és erről a két borvidékről érkezett. Horváth Zoltánt és borait személyesen is vagy 15 éve ismerem, nem lepett meg, hogy, ha ő elindul valahol, akkor nincs olyan évjárat és nincs olyan általa kezelt fajta, hogy bele ne „szaladjon” valamelyikkel egy ilyen helyezésbe, még egy ilyen mezőnyben is. Most ez a furminttal történt meg, ráadásul a friss, gyümölcsös jegyeket hangsúlyozó, könnyedebb hangszerelésű halmazból érkezett, ami (ebben a minőségben) igen ritka a hazai furmintok között. Többi kínált bora közül a syrah siller nagyon tetszett.
Dr. Tóth Béla nevével azonban még ismerkedni kell. A pécsi orvosegyetemi tanulmányok után jelenleg Mosonmagyaróváron élő orvos ugyan már évek óta termel szőlőt Pannonhalmán, de az utóbbi két-három évben már saját bort is elkezdett készíteni, nyilván nem egyedül. A kis fahordós érlelést is kapott, díjazott furmintja (Kódex 2020) talán az első ilyen fajtabor erről a borvidékről, míg a tovább kóstolt tételei közül a sauvignon blanc is szépen muzsikált, a csontszáraz sárgamuskotály bora viszont olyan szintű volt, mintha valamelyik stájer dűlőben termelte volna…
Ha már Pannonhalma és a Tóth SB, meg kell említeni, hogy a százba jutott borok fent felvázolt fő sodorvonala mellett egy saját, szubjektív kóstolási témát is választottam, a sauvignon blanc-okét. A rendezvényen azt hiszem, egyértelműen a Pannonhalmi Főapátság friss, 2021-es tétele tetszett a legjobban.
Menjünk előbb nyugatabbra, majd délebbre. Sopronból Steiglerék a Syrah 2020-as tétellel voltak bent a 100-ban, két nagyon szép fehérborukat is lehetett azonban kóstolni. A zöldveltelini nagyon ritka megoldással készült (túlérett, majdnem teljesen töppedt szőlő, nagy fahordóban kilenc hónapig finom seprűn tartás, majd palack). Teljesen egyedi, és ugyanakkor nagyon szép világ, borsos, citrusos GV-khez szokott ízlelőbimbóim nem ezt várták, kétségtelen. Hasonló világot képvisel a teljesen hasonlóan készített furmintjuk is. Syrah is hasonló, csak a hordóban, finom seprűn pihenés 14-15 hónapot tartott. Szép, fajtajelleges tétel, sok fekete szederrel, fekete ribizlivel és csokival, nemhiába lett a legszebbnek választott syrah.
Somló. Tornaiék a Grófi Hárslevelű 2019-es évjáratával futottak be a száz közé, emellé még az Apátsági Furmint és a Grófi Juhfark érkezett, az este folyamán utóbbi tetszett a három közül a leginkább, elegáns, telt, komplex ízeivel. A másik somlói borászat, amit részletesebben szemügyre vettünk, a Fehérvári Birtok volt. Ők a pont ötvenedik helyre befutott Reserve Juhfark mellett kínálták többek között a Grand Reserve Juhfarkot, a Reserve Traminit és a Petit Somló küvét (Juhfark, Tramini, Furmint, Sárfehér, Sárgamuskotály), a versenyen is szerepelt Reserve Juhfark kiemelkedett ebből a kínálatból, de a többiek is nagyon szépen mutatták magukat. De Somló egyébként is nagyon erős volt: a Kancellár Birtok 2018-as Juhfarkja lett a legjobb száraz fehérbor (a 19-es is TOP 100-as), egyben a verseny legjobb juhfarkja is, értelemszerűen. Hogy megérdemelte? Azt gondolom, igen, nagyon szép tétel, a juhfark fogyasztását ünneppé teszi.
Végül egy személyes felfedezés, az pedig az amúgy 60 hektáron működő balatonőszödi Androsics Birtok. Ők ugyan „csak” a legjobb húsz illatos fehérbor közé beválasztott 2021-es királyleánykájuk révén vettek részt a kóstolón, de hoztak egy egészen pazar pinot gris-t is (tartályban érlelt hat hónapig felkevert finom seprűn), amely egyértelműen kiált azért, hogy járjuk körbe, hogy pontosan mit is tudnak ők, honnan jöttek, merre tartanak.
Fotók: Winelovers