Volt már szó Cotnari borairól a Pécsi Borozóban, nem akarom rabolni az időtöket, akit érdekel, kattintson ide. Amikor ott jártam, a nemes édes borok nyomát kerestem, de úgy tapasztaltam, hogy azokat a rendszerváltozás elsöpörte. Végül is, ez a bor is ezt támasztja alá, mintha csak a múlt integetne nekünk a szőnyeg alól, "Hahó, itt vagyok!", közben pedig a világ elszaladt mellettünk és Cotnari mellett is. Ruszt és Tokaj még tartják a lépést, igyekeznek felvenni a tempót, de Cotnari?
Grasa de Cotnari 1989
Közepes arany szín. Illatában virágpor, szotyola, vaj és körte, aszalványok és mangó, egyre erősödő petrolosság. Kóstolva közepesnél nagyobb test, lendületes savak, az ízben az illat ismétlődik és tovább erősödik a petrolosság. A lecsengése nagyon hosszú. Gyönyörű bor! (Vajon miért nem készülnek 1990 óta ilyenek? Románia ékköve lehetne velük a pince...) 93/100 pont
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
-
Észak-Macedónia, ahol még a japán operaénekesek is a vranecet éltetik
