Kérem Várjon!
Cikkek
Még mindig Vár
Borfesztivál Buda várában 3.
zoranka
2011 September 11.

 A harmadik nap még a pénteki volt. De a hihetetlen tömeg annyira leamortizálta lelkes csapatunkat, hogy tudósításra előbb nem futotta. Ráadásul nem is kóstoltuk végig a kétszáz standot, mivel a sajátunkon tartottuk a frontot. A helyzet szombatra még inkább fokozódott, de erről majd a fiúk beszámolnak, ha kipihenték magukat. 

Pénteken azt hittük, érdemes lesz valóban délben nyitni. Ott voltunk, bár a csütörtöki este után egy doboz jéghideg Krusovice társaságában töltöttük az első órát, viszonylag szótlanul.

Aztán a következő két órában hatszáz forint forgalom mellett három turistának is adtunk tájékoztatást, inkább Magyarországról, mint a magyar borokról. De lassan ébredezett a fesztivál s ébredeztünk mi is, délutánra megérkezett Németh Janó, majd Schmidt Győző is a Danubiánától, borászokkal felfegyverkezve vártunk a szép számú érdeklődő s borra szomjazó közönséget.

A pultban megállás nélkül nyitottuk és csuktuk a hűtőt, fehéreket és vöröseket egyaránt kerestek, de talán a két kékfrankos rozé (Danubiana és Hetényi) volt a slágertermék egész este nyolcig, kilencig. Dinnye úr, a hentes megállás nélkül, zöldveltelinivel a kezében szórakoztatta a közönséget, MZ kolléga meg kartonszám értékesített szajki cirfandlit Svájcba.

A standunk lassacskán kiérdemelhetné a legjobb hangulatú stand kitüntető címet, visszatérő vendégeink vannak már, pedig először vagyunk kint, ráadásul pénteken tükeJózsi eltűnt villányi borászokkal és borászhölgyekkel a fesztiváltömegben, szinte csak zárás előtt került elő, de szerencsére aznap is hozott stifolderes szendvicseket kárpótlásképpen.

Kóstolni nem sokat sikerült (ha a standon belülieket nem számítjuk bele), az Ostorosnál kóstoltunk két rozét, Heimannék új 2008-as birtokborára is csak pillanatok jutottak. Bár sokaknak ígértem, végül kevés helyre jutottam el, majd bepótoljuk, ígérem. A nagy tömeg, a tömött sorok nem igazán alkalmasak úgy kóstolni, ahogy ezek a borok megérdemelnék. 

No de hajnali háromra haza is értünk, egy hosszú séta a BAH-csomópontig (mÁkos kitartóan cipelte a VinCE magazin és a péntekre megjelent "kistestvér", a Debreceni Borozó hazaszállításra kapott példányait, sőt kaptunk Playboyt is, Bock Józseffel interjúztak s nyugdíjas olasz üzletemberként bőrfotelbe ültették a szőlősorok közé) pont segített kiszellőzni és az ágy-álom útszakasz lényegében másodpercekig tartott.

Szombat jött és vasárnap is lesz állítólag.