Mád

Elmondhatjuk, hogy a tokaji borokat a borfogyasztó nagyközönség kevésbé ismeri. Átlendülve azon a berögződésen, hogy Tokaj egyenlő az aszúval, jogosan merül fel a kérdés: vajon ki emeli le az akár több tízezret kóstáló palackot a boltok polcairól?Másrészről előbb említett összefonódás annyira él az emberek borvidékkel kapcsolatos ismereteiben, hogy a furmintot vagy a hárslevelűt nem, vagy csak kevésbé veszik számításba, ha Tokaj neve elhangzik. Pedig az elmúlt 15 éveben a száraz borok készítése igen nagy fejlődésnek indult a vidéken, sorra kerülnek ki a dűlő- és birtokszelektált borok a területről. Sőt, a két fajta sokkal inkább képviselhetné ezt a borvidéket, sokkal inkább lehetne zászlóshajó, mint az aszú, és jelenthetné Tokaj jövőjét magyar és világviszonylatban egyaránt.

Sajnálatos tény azonban, hogy Tokaj az egyetlen olyan borvidék, ahol egyazon név alatt piacra kerülhet a legjobb és a leggyengébb minőségű bor is. A törvény adta lehetőségek ma még nem teszik lehetővé, hogy külön név alatt fussanak ezek a minőségileg igencsak különböző tételek. Ennek szabályozására alakult meg a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület, amely önkéntes eredetvédelmet gyakorol, így a borvidék, a települések, és a dűlők névhasználatát termésátlaghoz kötötte. Eszerint a 7-14 tonna/hektár között termelő gazdák a borvidék, az 5-7 tonna/hektár közt termelők a település, az ez alatt termelők pedig a dűlők nevét is használhatják. Mád egyébként a legnagyobb szőlőterülettel rendelkező község a Tokaji borvidéken.

                                                                                                                   ^{Fotók: Kovács Viktor}

2011-ben a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet és a Szepsy Pincészet összefogásában megszületett a Mád bor. Fontos kritérium az elkészítése során, hogy csak azoktól a gazdáktól vásárolják fel a szőlőket, akik megfelelnek a szigorú szőlőművelési feltételeknek, valamint hektáronként hét tonnás hozamkorlátozással termesztenek.

Eddig 14 termelő csatlakozott ehhez a közös brandhez, és mind a hazai, mind a nemzetközi piacon nagy sikereket értek el. Mád név alatt jelenleg háromféle bor fut: egy furmint, egy hárslevelű, valamint egy furmint-hárslevelű-sárgamuskotály házasítás. Ezekből a 2012-es tételeket kóstoltuk. Ráadásként egy újfajta, egyedi palackban  kerülnek piacra, ami az aszús palack 0.75-ös sötét változata. Nem titkolt remény, hogy a későbbiekben “tokaji száraz boros üveg”-ként váljon ismertté, másrészt még egyedibbé tegye ezt a település szintű bort.

Szólnunk kell még a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet öt boráról, melyeket ifj. Szepsy István mutatott be az est folyamán. A 2013-as Dry By Tokaj-t, a Percze-dűlőről származó 2012-es Furmintot és Hárslevelűt, a Szent Tamás-dűlő 2011-es Furmintját, valamint a ’12-es Furmint Selectiont kóstolhattuk. Dűlőszelektált furmintok és hárslevelűk követték tehát egymást, megmutatva, hogy Tokajnak igenis van egy másik, talán sokkal inkább szerethető arca. Vagy legalábbis versenyképesebb és elérhetőbb. Hogy képes lerúgni magáról a beskatulyázást. Teszi mindezt megfizethető és jól iható borokkal.

Van itt azonban némi különbség a két fajta között. Mondjuk olyan szempontból, hogy egy ideje a furmintot igencsak felkapták, tolják és nyomják előre, míg a hárslevelű csak kullog az árnyékában. Pedig ugyanolyan izgalmas lenne megkeresni az ő helyét is a palettán, amire úgy tűnik, lesz is lehetőség. Ezt most csak mellékesen jegyzetelem ide, hogy május 23-án megrendezik a Hárslevelűk Éjszakáját Budapesten, ahol a furmint analógiájára hasonló népszerűsítési programsorozatot terveznek útjára indítani a fajta érdekében.

Adott a kérdés, hogy vajon miért vált belőle mellékszereplő és miért nincs olyan hátszele, mint a másiknak. Struktúrában, komplexitásban ugyanis azonosak, egy súlycsoportban vannak. A furmint, ami számomra szikárabb, masszívabb, férfiasabb a savaival, egy kicsit keményebb fehérboros vonalat képvisel, míg a hárslevelű egy kedvesebb fajta. Sokkal engedelmesebbek a savai, lágyabb és illatosabb a furmintnál, és mivel még vulkanikus talajon is magában hordoz egy kis virágosságot és fűszerességet, így könnyebben is érthető és befogadható.

Az itt bemutatott borsor alapján láthattuk, hogy Tokajban példának okáért tudnak készíteni olyan hárslevelűt, amely bizonyítja a fajta hitelességét és rátermettségét, és reményt adhat arra, hogy valódi karriert futhasson be.

Mivel mégiscsak Tokajban kalandoztunk, végül két édesbor is sorra került a Szepsy Pincétől, a 2009-es Szamorodni és a 2007-es 6 puttonyos aszú. Utóbbi egy rendkívűl komplex és elegáns bor, bár számomra a szamorodni szerethetőbb, kevésbé édes és könnyebben fogyasztható. Hozzáteszem, önmagában édesbort fogyasztani számomra egy picit meredek, nekem nagyon kívánta volna mindkettő a megfelelő, hozzáillő ételpárosítást.

Hát így mutatkozott be Szekszárdon Mád, és mivel szeretem magam abban a hitben ringatni, hogy a beszámolóim esetleg megmozgatnak egyesekben valamit, további kóstolásokhoz, esetleges bortúrákhoz vezethetnek, így engedtessék meg a részemről némi programajánló ide a cikk végére.

Van ugyanis az Első Mádi Borház a településen, ahol helyi és nemzetközi sonka- és sajtkínálattal, valamint igen széles, az összes pincészet borait felölelő szortimenttel várják az érdeklődőket. Ugyancsak említésre méltó a Gusteau Kulináris Élményműhely, ahol különféle borebédeket és boresteket szerveznek, kifejezetten a borokhoz párosított ételekkel, évszakonként megújuló étlappal. De talán amik a leginkább vonzók lehetnek, azok a pincetúrák, valamint a piknikkel és borkóstolókkal egybekötött dűlőtúrák. Szóval megéri egy hétvégét erre szánni. Én mindenesetre már felütöttem a határidőnaplómat ezügyben, már csak egy üres rubrika kéne, ahova beírhatnám.