Borok, borászok, borvidékek. 

Rendszerint ezekről esik szó itt a Pécsi Borozó hasábjain. Meg persze a borhoz kapcsolódva történelemről, utazásokról, művészetről, építészetről, emberekről. (Plusz mostanában a borszakírás útkereséséről is. De elkalandoztam, térjünk vissza a borhoz.)

Akárhogy is, sok szó esik ezen hasábokon a borokról és a születésükről. Viszont talán méltatlanul kevés a borok fogyasztásáról, konkrétan a fogyasztás helyszínéről és mikéntjéről. Bort persze rengeteg helyen fogyaszthatunk, a költséghatékony otthoni poharazástól az autentikus pincelátogatásokon át a poros fesztiválok borsátraiig, vagy épp az elegáns borbárokig, éttermekig terjedhet a lehetőségek szinte végtelen vargabetűt magában foglaló sora. Mármost felmerülhet, hogy egyáltalán fontos szempont-e ez? Szerintem nagyon is. Nem hiszem, hogy egyedül lennék azzal a véleményemmel, hogy ugyanaz a bor tud többféle lenni, legalábbis többféle arcát, hangulatát mutathatja aszerint, hol, hogyan, milyen körülmények között kóstoljuk.  

És hogy mindez miről jutott most eszembe? Pár napja Budán jártam, méghozzá a Hilton tetején található hangzatos nevű White Raven Skybar & Lounge teraszán. Ahol bort kóstoltam, pontosabban borokat.

Az utóbbi években egyre több ilyen tetőbár nyílik Budapesten, ami igazán örömteli, pláne hogy én bizony tető- és kilátásmániás vagyok. Ebben a műfajban hagyományosan a pesti oldal az erősebb, pedig Buda már csak a földrajz miatt is előnyben lehetne, egy dombra épült ház tetőterasza eleve nagyobb panorámával kecsegtethet. 

(Hmm. Mennyi betű, és még mindig csak az előszó? Vágjunk hát bele!)

Van a budai várban a Mátyás templom és a Halászbástya fölött egy bár, a White Raven. Egy igazán hangulatos tetőbár, a műfaj minden szokott előnyével (fantasztikus panoráma, divatos berendezés, bőséges italválaszték, plusz izgalmas fogásokat kínáló konyha). 

Sajnos nem kerülhetjük meg a skybar műfaj hátrányait sem, nem itt fogyasztva fogjuk összespórolni a gyerek tandíjára valót. Ez tagadhatatlan, viszont azt gondolom, az ár-érték arány mégis rendben van, meg is írom miért. 

A White Raven Skybar & Lounge folyamatosan igyekszik többet nyújtani, mint egy átlagos tetőbár.   Aki követi az ilyesmit, az olvashatott a májusban elindult Laurent Perrier pezsgőházzal folytatott exkluzív együttműködésről és Tóth Bori divattervező selyemkendője által inspirált Strelizia koktélról. Idén ősszel a Raven a borok és a borfogyasztás terén újít. Szeptember 1-től az évszakhoz illően a borok kapnak nagyobb hangsúlyt, ahol ráadásul nemcsak a minőségi borok, hanem a tálalásuk is kiemelkedő szerepet kap: a Halimba Crystal manufaktúra egyedi kristály poharait párosítják a kis tételekben készülő magyar borkülönlegességekkel, Halimba Design Collection név alatt.

Módom volt végigkóstolni a Kézdy Dániel által kiválasztott borokat. (A projekt szakmai támogatói Kézdy Dániel és Piskor Fanni.)

A négy tételes sor az alábbiakból állt:

Centurio Fáy-domb sárgamuskotály 2023

(Egy igazán különleges, illatában szőlős-muskotályos jegyeket mutató bor, ami azonban kivételesen és váratlanul komplex ízeket mutat a kortyban, egészen elképesztő.)

Malatinszky Noblesse rosé Battonage 2018

(Egy testes, színében silleresen sötét, narancsvörös, az átlagos rozéknál sokkal komplexebb és éretteb bor, enyhe vaníliás, pörkölt tónusokkal.)

Sebestyén Görögszó Bikavér 2019

(Egy modern bikavér, illatában és ízében is gyümölcsös, pirosbogyós jegyekkel, azonban a mélység sem hiányzik belőle, érdemes hosszabban, megfontoltan ízlelni a kortyot.)

Gizella szamorodni 2019

(Az édes szamorodni iskolapéldája, minden benne van, amit a műfajtól várhatunk: Mézes illat, aszalt gyümölcsös, barackos, kényeztető ízek.)

Hát, meg kell mondjam, egészen fantasztikus élmény volt ez a borsor. Külön-külön is figyelemre méltó tételeknek bizonyultak, de ami igazán lenyűgözött, az az, hogy ebből a négy, egymástól nagyon eltérő borvidékről származó nagyon is különböző borból Kézdy Dániel milyen döbbenetesen összeillő, egymáshoz passzoló borsort állított össze. Egészen elképesztő volt, ahogy az újabb tétel kóstolásakor valahogy éreztem a szinte szerves folytatását a korábban kóstolt bornak. Nyilván segítettek ebben az élményben a borok mellé párosított ételek is. Mert persze nem csak bort kóstoltunk, hanem hozzáillő fogásokat is, ami szintén nagyon jó érzékkel és kellő szakmaisággal lett összeválogatva, le a kalappal a csapat szakértelme előtt. 

És akkor még pár szó az élményt szintén fokozó Halimba kristálypoharakról. A műfajt ismerhetik többen, magam is kristálypoharakat használok itthon. Kétség nem fér hozzá, hogy egy minőségi kristálypohár azért nagyon más mint mondjuk egy Ikea pohárkészlet. Viszont épp e tapasztalataim okán nem is vártam túl sokat az estének ezen részétől, szép kristálypoharakat láttam már sokszor, mi újat mutathatnak? 

Hát, mutattak. El kell ismernem, ezek a Halimba poharak egy nagyon más minőségi kategóriát képviselnek. Nagyjából karácsonyfadíszeknél találkozhatunk ilyen vékony falakkal. Roppant kecses és hihetetlenül könnyű poharak, hagyományos fúvott technikával készítve. Ráadásul az alapanyag összetétele miatt mindezen túl állítólag még a gépi mosogatás nehézségeit is simán elviselik. Ez utóbbit nem próbáltam ki, viszont az bizonyos, hogy bort pörgetni, majd figyelni a poharak szinte láthatatlan oldalára templomablakot rajzoló bort valóban pluszt ad az élményhez. 

Szóval ez így együtt nem akármilyen élmény, és hát ehhez jön még a kilátás, a budapesti panoráma. Amiről a Raven amúgy azt írja, „bármilyen lélegzetelállító Budapest a várnegyed tetejéről csodálva, csak egy eleme az idei koncepciónak, ahol a Signature Collection által kínált érzéki hatások mellett a kortárs iparművészeti és kézműves hagyományok előtt is tiszteleg a White Raven Skybar & Lounge csapata.” 

Nos. Felmerülhet az olvasóban, aki idáig jutott, hogy ez az egész egy ügyesen kitalált marketingfogás? Naná. De azt gondolom, ez esetben a hangsúly az „ügyesen kitalálton” van. Ez bizony egy olyan élmény, amit mindenkinek ki kéne próbálni legalább egyszer. A Mátyás templom tetejével egy magasságból szemlélni az előttünk nyüzsgő várost, miközben Halimba poharakban pörgetjük a választott bort... 

Egy kicsit olyan, mintha élnénk, sőt talán még az is megfordul a fejünkben, hogy itt élni végső soron nem is olyan rossz. 

Csak arra vigyázzunk, hogy közben még véletlenül se nyissunk meg a telefonunkon semmilyen belpolitikai hírportált...