Ha fel kellene állítanom egy sorrendet (szerencsére nem kell), akkor a versekkel kezdeném. A vers gyógyszer, vagy ha nem, hát orvosság. Precíz, mégis végtelen fantáziára vall, mély és komplex mint egy száz éves madeira bor, egymásra épülő rétegek és utalások tárháza. A vers értelmet ad a létezésnek. Ráadásul még jó móka is. Én például legutóbb egy vers miatt hetekig olvastam, az utóhatások pedig még ma is tartanak. Az történt ugyanis, hogy a kezembe került (évente egyszer azért ez előfordul) Kavafisz klasszikusa, A barbárokra várva. Erről eszembe jutott egy régi tartozásom és nekiláttam elolvasni Lawrence Durrell Alexandriai négyesét (jelentem, kész), aztán persze jött Coetzee, a barbárok miatt némi klasszikus, míg végül ma a kezembe került a Jelenkor 2017. márciusi száma, amiben most akadt meg a szemem egy Derek Mahon versen, Mesterházi Mónika fordításában. Íme, erről van szó:

Ide vezetett engem Kavafisz, no meg Alexandriába (ahol egyébként jártam is, talán 2002-ben), a húsvét és a mai nap viszont Pilinszky felé terelt, ebben sincsen semmi meglepő. Közben viszont olyan játékok burjánzanak a Facebookon, hogy csak na! Én sem bírtam ki, beszálltam, elsősorban nem is a nyeremények miatt, hanem mert valóban ötletes az egész. Balassa István is naponta tesz fel kérdéseket, van köztük olyan, ahol egy fotóról kell felismerni, hol járt, de olyan is, ami már több kutatómunkát igényel!

Eközben Erdőbényén a borászok azzal ütik el az időt, hogy anagrammákat gyártanak a dűlők, a település és a borászatok neveiből, aztán ezeket feladják rejtvénynek, a végén pedig borcsomagot lehet majd nyerni! Tegnap egy órám ment el azzal, hogy először a Bomboly és a Mézes-mály dűlők közti távolságot próbáltam lemérni (köszi Balassa Pisti), aztán a lányaimmal Erdőbénye dűlőtérképét vizsgáltam, hátha meg tudom fejteni a legutóbbi BMB anagrammát. Nincs is jobb program versolvasás után!

Holnap aztán jöhet végre a sonka és a tojás, bonthatjuk a pinót és a kadarkát és elmerenghetünk a húsvét és a pészah kapcsolatán. Apropó pészah! Szerdán volt széder, így a mostani hétvégén zsidók és keresztények is ünnepelnek, igaz csöndesebben, mint szoktak. Tudom, hogy a bezártság magával hozza a befelé fordulást és a magunkra figyelést, az elcsöndesedést, ezek pedig hasznos és szép dolgok. De én mégis azt mondom, hogy ezekben a nehéz időkben ugyanennyire figyeljünk egymásra is, nyújtsunk segítő kezet. Néha egy jó szó, a megértő figyelem is elég. Áldott húsvétot kívánunk minden kedves olvasónknak!