Mivel (talán nem egyedülálló) perverziónk az idényben turistáktól hemzsegő, felkapott helyszínek szezonelőtti látogatása, ott alvós bulira készülünk. Amíg azonban azt hittük, hogy csak Pécsett akarják távol tartani a vendégéjszakázókat, addig keserűen tapasztaltuk, hogy a hírös magyar vendéglátás miért vergődik szerte a hazában. Míg a kultúrfővárosban egyszerűen nincs elég (és jó minőségű) szállás, addig a Balaton parton halálosan komolyan veszik a szezonelőttiséget. A felkeresett apartmanosok többsége csak nevetett, a panziósok hümmögtek. De amikor csillagos hotelek képtelenek tavasszal vendéget fogadni, addig minek erőltetik a dolgot egyáltalán. (Amúgy is gyakran drágábbak a szlovén vagy horvát szállóknál.) Már csak nevetni tudtunk, amikor Balatonszemesen az OTP szálloda hétvégére pont bezár, a Hotel Szemes miattunk aztán nem nyit ki (egyébként nyitva van), a Szindbád Hotel pedig csakis a lovagkori csomagjával (dupla áron) hajlandó fogadni. Azért kedvünket nem szegi, mert miután Andor türelmesen végighallgatja a panaszaimat, közli, hogy ő már gondoskodott szobáról Siófokon.

A Kistücsök illedelmesen áll Balatonszemes szívében a 7-es főút mellett, s látszólag nem különbözik a többi balatoni település csárdájától. Bent azonban egyenruhás felszolgálók fogadnak, s lám, itt majdnem teltház van, magunkban áldjuk az eszünket, hogy foglaltunk asztalt előre. A plafon a falusi kocsmákból ismert lambéria, de az egyszerű, néhol avíttas, nekünk inkább eklektikus berendezésű, kissé zsúfolt beltér nem téveszt meg minket, az asztalon rendes teríték és textilszalvéta, a „piroskockás” terítő elegánsabb változatával.

Sommelier-vel nem élünk, bár a kódex kinézetű/vastagságú/súlyú borlap miatt avatatlanoknak okvetlen ajánlott a szakszerű (és élvezetes) tanácsadás. Egy felszolgálóra két-három asztal jut, fiatal, de a szakmát s az illemnet kisujjából rázó pincért kapunk, aki végtelen türelemmel s udvarias mosollyal válaszolja meg a kérdéseinket. Köszöntőfalatnak habosított medvehagymakrém érkezik, telt és intenzív ízű mangalicasonkával, mellé házi kenyérrel, izgalmas nyitánya a tervezett vacsorának.

Az étterem ajánlatából (van ugyanis szezonális, aztán napi ajánlat, s mellé egy hagyományosabb rész is) a petrezselyem-krémlevest választjuk házi kukoricaropogóssal (790 Ft), a sűrű levesben úgy szabadul fel a zöldség, hogy közben az alaplével nyugszik meg és simul össze harmonikussá. Becsületes munka, de nem férünk a bőrünkbe, s (a vitatott) kedvencételes szavazás nyertesét, az Újházi tyúkhúslevest (990 Ft) kérjük folytatásnak. Pedig a majd minden étterem étlapjára felerőszakolt fogás rendszerint mirelitborsó és ízetlen csirke sok-sok vegetával, most azonban vacsoránk netovábbja. Mohó módon a nagyobb adag mellett voksolunk, s a porcelánban érkező, gőzölgő leves már látványra (aztán illatra még inkább) meghökkent mindkettőnket. Mert a gőzben tyúkok nyakát elvágó nagymama képe dereng fel, ahogy forró vízben kopaszt, zöldséget hoz a kertből, s egész délelőtt főzi a fazékban azt az eszenciát, amit aztán lázasan elszürcsölve olyan erőre kaptunk, hogy nyoma nem marad a betegségnek. S valóban, apró könnycseppet morzsolok el, de közben Andor is zavarban van, isten tudja hol jár gondolatban s emlékekben, mert a leves egy nosztalgia utazás, a zöldség zsenge, a lé tökéletes harmóniájához mintha matematikus számolta volna ki a hozzáválók szükséges mennyiségét, a hús pedig, hát a húsnak hús íze van, olyan, amilyen csak a házi húsoknak van. Nem is szólnak meg minket, mikor már zsíros ujjakkal fejtjük le a maradékot a csontokról (miért is, ha így kell), hogy elégedetten dőljünk hátra.

Viszont feladtuk magunknak a leckét, s a borjúmáj vajas spenóttal és burgonyapürével (1890 Ft) szebbnek mutatja magát, mint ami, a spenót izgalmas körítés, a köret kötelességtudó kísérő. A máj azonban rágós, s még a késeken is kifog. Ízben telt, kellemesen fokhagymás, viszont óhatatlanul a cipőnk talpa jut eszünkbe. A káposztás sertéskaraj kovászos kenyérmártással (1690 Ft) és petrezselymes pirított burgonya koronggal (550 Ft) már ígéretesebb, s máshol elismerően is zárnánk a szívünkbe. Azonban néhol elégett hús, a káposzta túlságosan sós, s megbontja az összjátékot, amit még a langyos, a maga nemében veszettül izgalmas és kreatív kovászos mártás sem képes feloldani. (Pedig!)

Rejtély miért, ezen a ponton telünk el teljesen, de Hugi almatortáját (890 Ft) már csak kötelességből sem hagyhatjuk ki. A méretes tortaszelet még gőzölög, falatnyi almákat rejt magában, a tészta puha, omlós, illatos, ellenállhatatlan, s a realitásba csak a kis tálban felszolgált vaníliás öntet ránt vissza minket, tetején összegyűlt darált fahéjjal.

Illy eszpresszóval (340 Ft) zárunk, és belekötni nem tudunk. A Kistücsök házias és modern, városi és vidéki, ahol legközelebb a halakra utazunk. Egyszerűen sohasem lehet tőlünk túl messze (nemhogy száz kilométerről), és ha már a Balaton parton járunk, kötelező zarándokhely.