Gyurta és a buborékok

Az ottonel muskotály, trendibb nevén muscat ottonel az egyik legnépszerűbb muskotályos fajta, ha jól bánunk vele, megbízható minőséget ad. Tud hihetetlenül pacsulis is lenni, amikor nem annyira kedveljük, szerencsére ebben az esetben nem ezt az irányt célozták meg. Elsőre az illat érdekes módon nem kezd el mindent betöltve tért hódítani, lassabban bontakozik ki, viszont sokkal finomabb illatokat csalhatunk elő a pohárból.

Nekem tavaszi virágcsokor is tudott lenni, meg diszkrét, virágos parfüm, ami nem takar be, inkább felhívja a figyelmet. Kortyban a nyelvünket beteríti a disztkrét pezsgés, amin áttörnek a virágos, könnyed gyümölcsös, bodzás, pöszmétés, érett szőlős zamatok. Van benne éppen annyi sav, amitől élő, pezsgő, üdítő élmény.

Ahogy utántöltök, a második pohárral szemlélem jobban, már úgy látom a buborékozást, mint a londoni medencében a vizet szelő Gyurta Dani mögött láthatták ellenfelei. Pedig nem olyan magas az alkohol, tizenkettő talán. A bor száraz, a csontszárazra ugyanakkor nem tenném le az esküt, kerekíti a kortyot egy pici édeskésség, bár van mellette egy kis kesernye is, nagyon halványan, csak ha szálazni szeretnénk.

A bor könnyed, friss, laza és lazító, egy meleg, munkás (tárgyalás, alku, autózás, bútorcipelés, borpakolás, fordítás, tervezés...) nyári napot követően, a ma még mindig harmincfokos estében, az olimpia (számomra) eddig legszebb magyar pillanatának kísérőjeként teljesen megfelel. Ha sznobabb lennék, akkor valami pezsgőt is bonthatnék, de én maradok a harmadik pohár Gyöngyözőnél. És szurkoljunk tovább, lesznek itt még szép pillanatok!