A tíznapos pécsi borfesztiválra alig jutottam ki, egy délutánt, egy estét tudtam rászánni. Magyarázom ezt talán az időszűke miatt, másrészt meg miattam van ez így, akiben nem dübörög a fesztivál-boogie. De azért becsülettel körbejártam, dzsáminak fel, Zsolnay-kútnak le. Közben pohár a kézben, jó üvegpohár volt, kóstoltunk is pár bort, beszélgettünk. S alig van vége, máris itt van a hétvégén Villány, péntektől a vörösboroké a főszerep.
Valahogy mindig úgy érzem, kampányember vagyok. Ha valami nagyon közeledik, fel tudom turbózni magam, de ha tíz napig rendeznek az orrom előtt borfesztivált, akkor mindig azon kapom magam, hogy majd holnap megyek ki. Így nem jutottam ki a Pécsi pezsgő Borfesztiválra gyakorlatilag a zárás előtti péntekig.
Na jó, a Bor és dal ünnepére kinéztünk, családilag, felvonulás végét elcsíptük, lényegében többet voltunk a Jókai téren a falusi vendéglátók kitelepülésén kukoricát morzsolni, meg isteni lekvárokat kóstolni, mint a főtéren. Körbejártuk azért, örömmel konstatáltam, hogy vannak olyan kitelepülők, akik miatt majd szívesen jövök vissza kóstolópohárral a kézben is. A visszatérés napja a péntek lett.
Az eső szemerkélt, majd elállt, majd ismét szemerkélt, majd hosszasabban nem. Felszálltam a buszra, Kórház tér, Ferencesek utcája, Széchenyi tér. Sokan még nem voltak, poharat kaptam a Fritz Pincészetnél, Lőrincz Norbi rögtön fehér kadarkát, majd decsi szagost is töltött bele. Kedvelem ezeket, indításnak sose rosszabbat. Fehér körre indultunk, Gere Tamás és Zsolt Pincészeténél Takács Zsolti a traminit ajánlotta, korrekt tétel, egyben van, a szomszédban Frittmann Anita a generosát kóstoltatta meg velünk, nekem ebből az ezerjó jön jobban, a tramini diszkrétebben figyel a háttérben. A Tokaj Hétszőlő bisztrófurmintja jó savakkal hozza a tokaji furmint karaktert, de mindemellett van benne lazaság is.
Kóstoltunk a Bussay-standon olaszrizlinget, most nem tetszett, fáradt volt, zárkózott, morcos. A rajnai már sokkal szebb arcát mutatta.
Aztán oldalt váltottunk, a Nádor előtt az Almagyar-Érseki Szőlőbirtok lelkifröccsét kóstoltuk meg, leányka tramini, sauvignon blanc, rajnai- és olaszrizling Egerből. Korrekt, nem túl karakteres bor. Feloldottuk fröccsben. Etyekről Kertészék jöttek, a zöldveltelini egyedi arca a fajtának, nekem bejön, Monostori Balázs hiányzott ugyan a standról, beszélgetni nem igazán lehetett a borokról.
A vége felé közelebbi vizekre eveztünk, a Koch Borászat kadarkájával vágtunk neki a vörös körnek, szép, tiszta, egyenes bor, tartalmas és ugyanakkor hozza a fajta könnyedségét is. A kadarka után egy Régimódi Cuvée következett Tiffánéktól, portugieser és kadarka, nekem mostanában az egyik nagy kedvencem lett. Folytattuk itt pinot noirral is, azzal sétáltunk végig, egyre többen lettek a standok előtt, egyre több ismerős arc bukkant fel.
Én meg úgy éreztem, hogy mára ennyi elég, sosem bírtam a nagy fesztiválozást, most még kevésbé. Vörösben így akadtak elmaradásaink . be nem váltott ígéretek, de hát részben itt van a következő hétvége, a pótlás esélyével.
Ami örömteli volt Pécsett: sok borászat, bővebb kínálat, mint valaha, minőségi üvegpohár, amiből jó volt kóstolni, változatos programok a színpadon, hétvégente sok kísérő program. Talán egy ötnapos borfesztivál erősebben szólna, koncentráltabb lehetne és lehetne erősíteni a kiegészítő kiállítók névsorán. És bár be volt harangozva Horvátország, mint vendégország, nem találtunk egyik alkalommal sem horvát borászatot, sem bort... Még így is azt kell mondanom, elsőre az idei-új pécsi fesztiválnaptár legerősebb programja lett, várjuk a folytatást!.
Október 5-7. között már a vörösbort ünneplik Villányban, három napig vörös a bor színe, bár lassanként az újborok is megjelengetnek már, rozéban találkoztunk 2012-essel Pécsett is.
A háromnapos rendezvényen a napijegy 1000 pénz, a háromnapos bérlet, azaz fesztiváljegy 2000 forint. Fesztiváljegy vásárlásakor, a kapott bón ellenében 1 deci villányi portugieserre vagy rozéra, - a kijelölt standokon - a város vendége lesz minden vendég.
A fesztiválhangulat garantált, ráadásul ez az utolsó év a főutcán, jövőre már a fesztiváludvarba kerülnek a zenés-táncos rendezvények. Most még kicsit vurstlis-búcsús a feeling, de tisztul a kép, kis lépésekkel zárkózik fel Villány is a valóban borfesztiválokhoz, bár vendégsereg tekintetében sosem állnak rosszul, tízezrek zarándokolnak el minden évben Villányba, így lesz ez az idén is. Talán esőmentesen kihúzzuk ezt a hétvégét is.