A borász soron Márkvárt sorral kezdtünk. Poharat is itt kölcsönöztünk, amibe 2008-as olaszrizlinget töltött rögvest. Nagyon vastag, érett/túlérett anyag, lassan hömpölyög a pohárban, sötét színű nagy alkohollal. Kilences rosé is hasonlót tud, túl sok is kicsit, már-már vörösboros, de gyümölcsei meglepően élénkek. Az egyszerűen csak Acélnak elnevezett, hordót nem látott kadarka (2008) nagyon bejött, no nem feltétlenül a címke. Őszinte, nem túlkorlátozott csúszós kadarka, a hét bármely napjára. A 2006-os kékfrankos most nem hagyott mély nyomot, nem is jegyzeteltem, de megvolt. A két utolsó tétel viszont tüzetesebb kortyolgatást igényelt a legjobban: a 2003-as és a 2000-es bikavér. Az idősebb talán még szebb is volt egy árnyalattal, egészen érdekesen öregszenek ezek a borok. A 2003-as tiszta feketeribizli, intenzív és ízben is ezt hozza, egészen buja. A tíz éves párja teljesen érett gyümölcsöket, abszolút összeérett sav-tannin-alkohol egyensúlyt mutat, hihetetlen, de egyik sem volt fahordóban, talán ezért ennyire gyümölcsösek.

Pálos Miklós Borműhelynél egy gyors frissítő, a Mindennapok (2009) elnevezésű mindentbele ital. Tényleg benne van minden, a sok fajta miatt nem is túl lágy, de nem is túl karcos, ivós de mégis érezhetően van teste, tartalma, folyamatosan újratöltésre ingerel. Pálos Miki minden évben az egyik legdizájnoltabb, ugyanakkor a legvidámabb barakk. Lampionok, zeneszó, jó borok, mindig kacagós társaság. Ezúttal sógornővel és angol sommelier-vel bővülve, ami további beszélgetésre ösztönözött bennünket.

A Prantner Pincénél egy 2007-es kékfrankost kóstolunk, általában mindig jó az évjáratos kékfrankos náluk, most sem csalódunk. Benne van a szekszárdi kedvesség, báj, de a melegség is, viszonylag nagy a teste, de szinte teljesen összeérett fogyasztásra kész kékfrankos. Belekortyolunk még a 2008-as Cabernet Selection-be. Érett, kissé túl is, lekváros illatok, szép fűszerekkel. Nagy testű, lomha bor, még mindenképpen érnie kell palackban. Ezen a délutánon a kékfrankos jobban esett, jobban megfogott minket.

A sok vörös után egy igazi frissítő ital a Danubiana kilences zöldveltelinije. Szinte évjárattól függetlenül mindig felfrissíti a fáradt kóstolót és ízlelőbimbóit. Most sem csalódunk, (a kén kipörgetése után) jó savak, friss zamatok, közepesen hosszú korty. Nem is kell ragozni, jól behűtve kitűnő alap veltelini. Picit belenyaltunk a 2009-es Pannon Syrahba, tudtuk, hogy jó, de még mindig hihetetlen, hogy ilyen kész bor és főleg, hogy ilyen áron.

Amíg kenszei a syrah-ról értekezett, addig zoranka a Fritz Pincészet fehér kadarkáját kóstolgatta. Egyik kedvencünk a pécsi sétatéri borozásokkor is, önmagában, fröccsben, nem keveset fogyasztottunk már ezen a nyáron is. Friss, könnyed, laza, jó savakkal, savanykásan üdítő gyümölcsösséggel. Ha ma is szép idő marad, este még a Sétatéren is visszakóstoljuk.

Szelesháték Pécsi Borozó tesztgyőztes K2-je, most nekem valamiért nem akart összeállni. Nagyon erőteljes, vajas fásságot éreztem, alatta valahol ott bújkált a kékfrankos teszten megismert szép, könnyed kékfrankos. Ebben persze nem értettünk egyet, zoranka nem érezte túl fásnak, míg kenszei nagyon, akkor és ott. Úgyhogy kóstoltunk mást is. A 2007-es 3fiú az este egyik legszebb vörösbora volt, szinte tökéletesen csiszolt, érett, a korty minden szeglete a helyén van, még nagyon élnek a gyümölcsei és a fa teljesen összesimult a borral. Valahol a csúcs közelében tanyázik, emlékezetes. De az igazán nagy vörös a végére maradt, utolsónak.

Már Pécs felé félúton, azazhogy kifelé az egyre több embert vonzó esti fesztiválról megálltunk elköszönni Bodriéktól. 2008-as Faluhely pinot-t kértünk, nagyon jó döntés volt. Nagyon intenzív illat, gyönyörű piros bogyósokkal, szegfűszeggel, csipkebogyóval. Teljesen beszippant, és egy kicsit meg is áll az idő. Belekortyolunk, félve kicsit a nagy illatkavalkád utáni csalódástól. De erről szó sincsen, ugyanaz az intenzitás, kiválóan eltalált fával megtámogatva. Az ízben erősödik fel igazán a szegfűszeg, és mindent visz. Kerek is és hosszú is, mindene megvan. Emlékezetes pinot noir, nagyon szép zárás.

Rövid látogatás, visszatárni terveztünk, de aztán az esőben másnap már nem volt kedvünk. majd jövőre ugyanitt. Addig meg másutt, mindig.