A nap délelőtti részét a kávé utáni hajtóvadászat határozta meg (a Várban nem lehet 10 előtt kávét inni). A végén megalkuvás volt, egy kávéőrlős automata adott kétszázért egy végül is nem annyira rossz ébresztőt. Várakozás a tehergépjárműre, amivel megjött az újság, közben RMP kolléga angol-román szöveget fordított magyarra, bár a román nem az erőssége, az angol szövegben mégis találtunk egy-egy érdekes román szakkifejezést. De a fordítás kész lett, a Pécsi Borozó őszi száma pedig kikerült a Pannon Borrégiós standok javára. Ahova nem, elnézést, igyekeztünk mindenkihez juttatni, a Sajtópavilon biztos pont, ott közel 500 példány találhat gazdára a fesztivál ideje alatt.

Ebédidőben a fesztiválterületen még gyakorlatilag semmi. Elindultunk világot látni, a 21-ben kötöttünk ki, korrekt ebéd volt, pécsi árakhoz mérten nem kevésért, néha a 13 százalékos felszolgálási díj is ráncot vet a homlokra, de legalább jó volt. Közel ennyiért kaptunk volna sültkolbászt, langallót, tócsnit…

Aztán ebéd után már egyedül indulnék neki az első kóstolási őrjáratnak, mikor összefutok a borravalós kollégával. Faterral elindulunk Tokajba, de már az elején alaposan kitérünk, fehér vonalon persze. Amit nála olvasni, az volt valóban ez a fejezet.

És ami még Tokaj: a Balassa Mézes-Mály 2009-es Furmintja nálam a Szent Tamás felett teljesített, és élveztem Lenkey 10 hordó 2009-es furmint ját is. Ja, és a Gizella Pince Szil-völgy Hárslevelűje is ott volt, ahol szeretem. A Vylyannál pihentünk meg, ahol nagylelkűen megengedték, hogy tároljam kis kofferemet, feltöltsem a folyton lemerülő telefonomat, köszönet tényleg. Bormédia-zsongás jött itt össze, kisvártatva aztán megérkezett WéTé kolléga és folytattuk a túrát.

Kóstoltunk traminit Gere Tamás és Zsolt Pincészeténél, rajnai rizlinget Bősz Adriánnál (és az új vörös sort is, majd ezekről egyszer bővebben is megemlékezünk), sauvignon blanc-t Bodri Istvánnál, chardonnay-t a Schiebernél. Fehér elsősorban, pedig már ránksötétedett. Aztán móri kalandozásunktól belga kereskedők térítettek el bennünket, pont akkor értek oda Csetvei Krisztához, mint mi, az üzletnek adtunk előnyt, Mór megvárhat, majd eljutunk egyszer oda is.

Koch Csaba épp a nálunk 92 pontos kékfrankos rozéját kóstoltatta Dula Bencével, mi is kaptunk, de friss volt a cserszegi, érdekes a kadarka, tetszetős a 2009-es cabernet sauvignon.

Két éve Takács Lajos (Olimpia) és barátai által megálmodott izgalmas és kreatív gyorsbisztró mára leépült. A horvát gasztronómiának nem átgondolt, inkább elrontott áthallásait mutatták be, kinézet negatív, lelkesedés a pult túloldalán semmi. Idén Takács Lajos és Fülepi Kálmán neve fémjelzi az egységet, a menüt, nem hozta egyáltalán az elvárt szintet és az ár/érték aránymutatót sem. Sajnáljuk.

Amíg a Wéber-fivérek a tokaji édesekkel zárták az estét, jómagam utolsó kuponjaimat a horvát standon kívántam elverni. Három stand, egy Isztriának, egy Dalmáciának, egy a kontinentális borvidékeknek. Tájékoztató kiadványok, délután még horvát boros ember is volt minden standon, estére már csak magyarok állták a sarat. Jó szortiment, sok bor, jó borok, nagy és kisebb pincészetek egyaránt. Le lehet vonni következtetéseket.

Egy Milos Stagnummal és egy Korta Katarina Plavaccal kívántam volna jóéjt magamnak, de aztán jöttek érdeklődők, Postupot kerestek, beszélgetni kezdtünk, horvát borokról, borvidékekről, borászokról meg megered olykor a nyelvem, a szerkesztőségben unják is sokszor (kár tagadni, srácok…), majd’ egy órát kóstolgattunk még Donja Banda Postupot, Mare Postupot (az este egyik legszebb bora volt), Gracin Babicot, a végére fehérként még egy Zlatan Posipot. Érdemes megkóstolni pár bort, jó áron adják és tényleg vannak nagyon izgalmas, jó borok. A fentiek mindenképpen. A többiről meg korábbi cikkeink adnak útmutatót.

És séta, taxivadászat, alvás, hajnali ébredés, vissza Pécsre, reggel már kamionból kipakolás. Álmos is vagyok, jó éjszakát!