A francia bisztrókonyha már sokakat megihletett, magyarul talán legérdemesebb Anthony Bourdain könyvét olvasgatni. Olvasgatunk elsősorban. Aztán, ha kijutunk egy francia bisztróba, kóstolgatjuk, addig no meg közben odahaza kipróbálunk egy-egy receptet. Ezért is örültem a meghívónak, szerveztünk is társaságot, el is mentünk Fabrice Gonet kvázi bemutatkozására, hiszen ilyen nagyközönség előtt talán még nem is főzött. Merthogy szerencsére voltunk legalább negyvenen, ha nem többen, ráadásul annyit közre is működtünk, hogy a menülapra wété kolléga válogatta ki az ételekhez az ajánlott borokat.

Jó volt a hangulat. Talán a felszolgálásnak kell felpörögnie erre a megpróbáltatásra, hogy egyszerre sok vendég kér az ajánlott menüből és hozzá még borokat is váltogatva, de menni fog ez, csak az eleje szokott döcögni. No és az ételek is jók voltak. Jó kezdés, a héten még talán valamelyik déli menüre is odaérhetek, ha sietek (szerdán gombás zeller krémleves, sertésborda hentes módra, burgonyagratinnal és francia almatorta vaníliafagylalttal szerepel a napi kínálatban, csütörtökön frisée saláta grillezett csirkemájjal, francia véreshurka burgonyapürével és sült almával, valamint créme caramelle, míg pénteken sütőtök krémleves, csirkemell Mornay-mártással, palacsintával és salátával, desszertként pedig almás-szilvás pástétom tejszínes karamellöntettel - 1050 forintért).

Fogadóételként lazac rilette-et kaptunk, kellemesen krémes volt, finom, jó arányokkal megválogatott ízekkel, jól érződött a lazac mellett a kapribogyó.

Az egyik menü a tengeri élőlényeket kedvelőknek készült, hiszen az előétel garnélafarok volt sáfrányszószban, házi kenyérrel. Nagyon intenzív ízű, gyönyörűen sáfrányos mártás, nem túlfőzött rák, nekem inkább ez lehetett volna a főétel, hiszen a feketekagyló fehérborosan-petrezselymesen gőzölve, hasábburgonyával és házi majonézzel kevésbé volt intenzív. A házi majonéz kétségkívül finom volt, de a sült burgonya hozzá már nem hozta azt a formát (azaz állagot), amit egy francia bisztró produkál. A kagyló sok volt, friss volt, de meglehetősen visszafogott ízesítésű. Desszertként citromtorta érkezett, a páromé tökéletes volt ízre-állagra, az enyém sajnos kissé összeesett, de ízre nem nagyon találtam benne fogást.

A húsos menüben galambbegy-saláta márványsajttal, körtével és dióval érkezett előételként, nem kóstoltam bele, de nem kifogásolta senki sem. Főételként gyöngytyúk készült rizlinges-tejszínes szószban párolva, basmati rizzsel. Kóstoltam, szép volt, jó volt, eltalált fűszerezettséggel. Desszertként créme brulée, ahogy kell.

Mindent összevetve izgalmas volt, valószínűleg a séfnek ugyanannyira, mint a vendégnek, teszteltük egymást, azt is gondolom, hogy beváltunk egymásnak. A héten ott kell ebédelnünk legalább egyszer.